Eddig mindössze egyetlen napon született üzlet a magyarországi gáztőzsdén

Eddig mindössze egyetlen napon született üzlet a már egy éve működő magyarországi gáztőzsdén. Hozzáértők szerint mégsincs baj, be kell érnie a folyamatnak. Mások viszont az ausztriai gáztőzsdével példálóznak, amelyen annak beindítása óta adják-veszik a gázt. Igaz, ott könnyű, helyben van a fizikai gázközpont is, a kereskedők azonnal hozzájuthatnak a gázukhoz.

Ilyen lehetőséget a magyarországi CEEGEX tulajdonosa egyelőre nem ígérhet, de az ausztriai tőzsdeindítás tapasztalatait hasznosíthatja. Például azt, hogy egyedül, vagy partnerrel előnyösebb működtetnie a tőzsdét. Az ausztriai gáztőzsdébe 2008-ban 50 százalékig be akarták engedni az orosz Gazpromot, aztán kihagyták. „Ha nem, hát nem” – mondta a Gazprom, és leradírozta Ausztriát a Déli Áramlat térképéről.

Azóta azonban Ausztria visszakerült a térképére, igaz, más okból: a Nabucco gázvezeték terv bukása miatt. És gáztőzsdéje is kap gázt a Gazpromtól. Mindig pont annyit, amennyit az orosz társaság jónak lát.

Egy ideig a CEEGEX is főleg az orosz gázra alapozhat. Kérdés, jobb-e az orosz óriásnak a gáztőzsdében (kisebbségi) részesedést adni azért, hogy ott a mi hasznunkra sok gázt megforgasson, vagy abban kell-e inkább bíznunk, hogy előbb-utóbb megleszünk nélküle is.
Ma mégsem ez a magyarországi gáztőzsdére készülők fő gondja. Inkább az, hogy itteni bejegyzésű céggel próbálkozzanak-e, vállalva, hogy belföldön 27 százalékos áfás gázzal kell majd kereskedniük, Robin Hood adót fizetniük, és találgatniuk az iparűzési adójuk képzésének a módját, vagy azt, hogy kell-e innovációs járulékot fizetniük. Vagy jobb külföldi bejegyzésű céggel megjelenniük a tőzsdén.
Az állam, a CEEGEX közvetett tulajdonosa talán hamarosan eldönti, hogy a külföldi, vagy a hazai társaságoknak akar-e helyzetbe hozni a gáztőzsdén. Talán e téren is szolgálhat tanulsággal az ausztriai gyakorlat.