Mi jöhet még az igazi választási kampányban?

Mi a közös a húsvétban és az uniós pénzekben? Szombat óta mindkettő indokként szolgál ahhoz, miért április hatodikára írta ki a köztársasági elnök az országgyűlési választást. Nem mintha Áder Jánosnak szüksége lett volna magyarázatra: hónapok óta biztosra vehető volt, hogy az első lehetséges időpontban szavazhatunk arról, ki kormányozza Magyarországot a következő négy évben.

A húsvét nyugalma és az Európai Unióból érkező források zökkenőmentes lehívása mégis ott áll az államfő által szignált közleményben, ahogy az is, egy rövid kampány csak a javunkra szolgál. Ezzel nehéz is vitatkozni, azzal annál inkább, hogy a kampány csak most – egészen pontosan február 15-én kezdődik csak el. A Brüsszel és a Nemzetközi Valutaalap ellen, vagy éppen „a rezsicsökkentés megmentése érdekében” vívott konstans harcokkal, a nemzeti konzultációnak nevezett levéláradattal a 2010-ben kezdődött Fidesz-kormányzás mintha egy egybefüggő kampány lett volna. A kormány még az ellenségkeresésben is jóval aktívabb volt, mint az ellenzék erői – pedig, tudjuk jól, ez igazából az ő dolguk lett volna. És ha a kormány gazdaságpolitikája csak fele annyira lett volna kiszámítható, mint az egymást követő kampányfordulatok, ki tudja, hogyan teljesítene ma, a válság kezdete után hat évvel az ország.

Mi jöhet még az igazi választási kampányban? Az elmúlt évek után úgy tűnhet, nincs is már több plakáthely a pártoknak, nem is lehetséges több műsoridő a politikára. Ám biztosak lehetünk abban, hogy lehet fokozni a fokozhatatlant, hogy tovább lehet gyorsítani a felgyorsíthatatlannak tűnő folyamatokat, hogy lesznek még (az uniós pénzből) átatandó utak, hidak és közterek is a következő két és fél hónapban.

Ha most még nem is, április hetedikén helyeselni fogjuk azt, amit január közepén érvként hozott fel Áder János köztársasági elnök: legalább a húsvétunk legyen békés és nyugodt.