Új korszakhoz új eszközök

„Kinek lesz igaza? Azoknak, akik azt mondták, a válság után már semmi sem lesz a régi, egy megfontoltabb, racionális világ jön, vagy azoknak, akik úgy vélik, a válság okozta veszteséget pótolni kell, s még nagyobb tempóra kapcsol az üzletmenet. Ha ez utóbbi következik be, akkor nem lesz itt szép, új kapitalizmus… Nem lesz itt környezetvédelem meg az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás, hanem újra kezdődik saját magunk és környezetünk kizsákmányolása. Ha ez történik, a válság újrateremtődik. Ha tanultunk a krízisből, akkor okosabb világ jön…” – mindez 2011-ben jelent meg a Rém? Álom? Kapitalizmus! című könyvemben. Tizennyolc cégvezető, szociológus, tudós közgazdász elemezte a válság sújtotta világ helyzetét, s jósolta meg a jövőt.

A könyvből kiderült: mindenki érzi, hogy új korszaknak kell jönnie, egy józanabb, megfontoltabb világnak, ahol a profittermelés mellett a környezeti szempontok, a köz érdeke is alakítja a gazdaságot. A gazdaságpolitikusoknak ehhez „csak” a megfelelő elméletet kell kidolgozniuk, mert a növekedésnél, a mindig nagyobb profitnál nem volt, s most sincs nagyobb ösztönző-kényszerítő erő. A mindenkori kormányoknak pedig azt kell kitalálniuk, milyen szabályozókkal lehet elérni, hogy a profit mellett a közjó, a távlati gondolkodás, a fenntartható fejlődés is fontos szemponttá váljék.

A könyv megírása óta három év telt el, s nem merném állítani, hogy közmegegyezés lenne tudósok, politikusok, üzletemberek között a fejlődés útjáról, eszközeiről. Igaz, Magyarországon például a konszenzusra kísérlet se nagyon volt. A hatalom diktált, a gazdaság alkalmazkodott.

A második Orbán-kormány gazdasági filozófiája úgynevezett unortodox gondolkodásra épült, amely az erőt, a centralizációt vetette be a vélt gazdasági igazságosság helyreállítására. Ez azt jelentette, hogy diktátumszerűen onnan vettek el pénzt, ahol soknak látták. Einstand – s máris az államhoz került a kötelező nyugdíjpénztárak 3 ezer milliárdos vagyona, különadók sújtottak több ágazatot is. Ezek lennének az új korszak új eszközei? Még ha van is logikája, alapja egy-két intézkedésnek, az előzetes egyeztetés elmaradása egyúttal azt is jelenti, a kormány lemondott az együttműködésben rejlő lehetséges forrásokról. Rövid távon ez hatékony lehet: a költségvetés számai biztatóak, s idén már a növekedés is megközelítheti a három százalékot. De mi lesz ezután?

A harmadik Orbán-kormány tagjainak nyilatkozatai azt sejtetik, ezután se akarnak másként dolgozni, gondolkodni. Kár. A magyar miniszterelnök az új korszakhoz új eszközöket akar. Európában. A visegrádi csoport – Európa növekedési motorja című konferencián arról beszélt, hogy a pénzügyi szerződéseket be kell tartani, munkát kell adni az embereknek, s ebben az államoknak átmenetileg nagyobb szerepet kell vállalniuk, a képzetlen embereket képezni kell, s olcsó energiára van szükség. Hát persze. Ezen követelésekkel egyet kell érteni. De mi következik ebből? Együttműködés, vitákban kialakuló közmegegyezés, kompromisszum, vagy folyamatos harc, az esetleges sérelmek „megtorlása”, azaz a betartás politikája? S ami bennünket még inkább érdekel: mi következik ebből itt, Magyarországon?

Lesz-e valódi párbeszéd a szociális partnerekkel – munkaadókkal és munkavállalókkal egyaránt? Lesz-e konszenzusos, távlati társadalmi-gazdasági stratégia? Gátat vetnek-e az egyre nagyobb méreteket öltő korrupciónak, amelyet erősít a titkolózás, s kivizsgálás, konzekvenciák helyett eltussolás, takargatás dívik? Az új korszak új eszközei mellett nem mellőzhetők a régi korszak értékeit óvó eszközök sem. A tisztesség, a teljesítmény tisztelete, a gyengébbek támogatása, a köz pénzének a nyilvánosság által is ellenőrzött költése mind-mind fontos elem. Az új korszakban is.