Még nem dőlt el a háború

Tavaly sem dőlt el, hogy a kormány végül képes lesz-e győzni az államadósság elleni háborúban. A jegybank előzetes adatai szerint 2014 végén 77,3 százalék volt a GDP-arányos államadósság, vagyis éppen annyi, mint a megelőző évben. Pedig év végén általában odafigyel a kormány, hogy a forint erősítésével vagy a tartalékok apasztásával kicsit csökkentse az adósságot. Most is kísérleteztek az utóbbival, hiszen a közel 740 milliárd forintos adósságtörlesztés csökkentette a terhet. Ezzel szemben a forint év végi gyengülése 140 milliárd forinttal növelte az adósságot, és az MNB nem avatkozott be a piaci folyamatokba. A végleges adatok akár jobbak (de kedvezőtlenebbek) is lehetnek, hiszen a jegybank a saját GDP-becslését használta az adatok közlésekor. Amennyiben a KSH végleges számai ennél kedvezőbbek lesznek (erre is van esély), akkor csökkenő államadósságot láthatunk majd.

A Nemzetgazdasági Minisztérium mindenesetre most nem is tudott büszkélkedni az államadósság kedvező alakulásával, de azért azt megjegyezték, hogy a kormány megállította a ráta emelkedését. Az NGM most azzal érvelt, hogy négy év alatt 3,6 százalékponttal csökkentették az adósságot. Igaz: négy éve, a Széll Kálmán-tervben még 65-70 százalék közötti rátát célzott a kabinet. A lefaragás érdekében ráadásul a 3000 milliárd forintos (a GDP 10 százalékát kitevő) nyugdíjvagyont is bevetették, de segített az is, hogy a GDP-szintünk nagyobb az új módszertan szerint. És mindezekkel együtt is több mint 10 százalékponttal magasabban alakult az adósságráta, mint négy éve várták.

Az adósság egyébként tavaly az első kilenc hónapban még 80 százalék felett mozgott. Ez azzal is összefügg, hogy a kabinet előre beszerezte a lejáró adósságok fedezetét, így megnőtt a tartaléka, azonban szembetűnő, hogy csak a negyedik negyedév végére került 80 százalék alá a ráta.

Ennél is nagyobb problémát jelez, hogy a nettó államadósság mindeközben növekedett: A 2010-es 60 százalék körüli szintről a tavalyi év végére 73 százalékra emelkedett ez a ráta. Ezzel a bruttó és a nettó adósság közötti különbség – ami tulajdonképpen az állam pénzügyi tartalékait és követeléseinek értékét jelenti – történelmi mélypontra, 4,1 százalékpontra szűkült, 2010-ben még 20 százalékpontos volt a különbség. A nettó GDP-arányos államadósság ráadásul történelmi csúcsra is emelkedett tavaly.

Jóllehet, az Európai Unió és az elemzők is elsősorban a bruttó adósság alakulását figyelik, mégis nagy jelentősége van a nettó tartozásnak is: ezt a pénzt kell valójában kitermelni. A nettó adósság az utóbbi években a vállalati felvásárlások miatt is nőtt. Például több mint három évvel ezelőtt a Mol-részvények állami megvásárlása azért emelte a nettó adósságot – és nem volt hatással a bruttóra –, mert a pakettet pénzügyi tartalékokból vásárolták meg. A vállalati részesedésvásárlások általánosságban az uniós módszertan szerint számított költségvetési hiányra sincsenek hatással. Így történhetett, hogy például az MKB és a Budapest Bank állami megvásárlása sem emeli a deficitet – csak a nettó tartozást közelíti (ismét a pénzügyi tartalékok csökkentésével) a bruttó adóssághoz.

Az államháztartás nettó finanszírozási igénye az előzetes adatok szerint 2014-ben a GDP 2,2 százaléka volt, vagyis 692 milliárd forinton alakult az MNB adatai szerint (A szám hiányt jelzi előre nagyobb pontossággal: körülbelül megfelelhet majd az uniós módszertan szerint számított deficit is ennek az adatnak). A tavalyi év negyedik negyedévében 1,5 százalékos, vagyis 127 milliárdos volt a finanszírozási igény. Ez feszes költségvetési politikára utal, az utóbbi két évben a kormánynak sokkal kisebb hiánya alakult ki, mint korábban. Erre utal az is, hogy 2014 negyedik negyedévében a központi kormányzat nettó finanszírozási képessége 108 milliárd forint volt, miközben az önkormányzatok igénye 116 milliárd forinton alakult.