A hallgatás ereje

A válság nemcsak az elbocsátottakat terheli meg, hanem azokat a vezetőket is, akik maradnak. Nekik kell kevesebb erőforrásból, kevesebb költségből a korábbihoz hasonló vagy – adott esetben – még nagyobb teljesítményt kisajtolni a szervezetből. Miközben egyre többet kell együtt dolgozniuk egy új korosztállyal is, amely a hagyományos módon nehezen motiválható. Személyes tapasztalatból is beszélek, hiszen a Hay Group cseh, szlovák, magyar piacaiért felelve nekem is az alább leírt kihívásokkal kell szembesülnöm naponta.

ÖSSZEVONT POZÍCIÓK Az egyik fontos fejlemény – főleg a globális gazdaság olyan, kissé periférikus területein, mint Kelet-Közép-Európa – a regionális vezetői pozíciók kialakítása. A hatékonyságnövelés egyik útja ugyanis az volt, hogy a miénkhez hasonló kis piacokat összevonva kezdték el kezelni és irányítani. A vezetőknek sokkal többet kell utazni, így lecsökken a szabadidejük, s a munkájukat nem a megszokott, otthonos környezetben végzik, hanem különböző nyelvi és kulturális közegekben kell egyszerre megtalálni a hangot. Első hallásra furcsának tűnhet erről beszélni az állandó azonnali kapcsolatot lehetővé tevő technológiák teljes elterjedésének korában, azonban az a helyzet, hogy míg az operatív dolgok távolról is megoldhatók, az igazi megértéshez és elkötelezéshez rendszeresen jelen kell lenni.

Ráadásul fontos tapasztalat volt számomra, hogy amikor több országban dolgozunk, nem elég, hogy akár napi 10 órát is bent töltünk az irodában másik országbeli kollégáink között. Ahhoz, hogy valóban megértsük a gondolkodásmódjukat, viselkedésük kulturális hátterét, ki kell mennünk a városba, be kell ülni a kávézókba, bóklászni kell a piacokon. Magyarországon kívül én Szlovákiáért és Csehországért felelek, és velük kapcsolatban például nagyon fontos megérteni az egymáshoz való viszonyukat. Nekünk, nyelvileg a környezetünktől teljesen elszigetelt magyaroknak, nehéz átéreznünk azt a tapasztalatot, hogy két külön nép minden nyelvtanulás nélkül szinte tökéletesen megérti egymást, ezért hajlamosak vagyunk együtt és egyformán kezelni őket. Pedig erre ők különösen érzékenyek, és bizony időbe telik, míg megértjük, hogy valóban másképp viszonyulnak a dolgokhoz, és másra van szükség ahhoz, hogy jól tudjunk egyikkel és másikkal együttműködni. Azt gondolom, ezt az erőfeszítést minden regionális feladattal megbízott vezetőnek meg kell tenni, ha azt akarja, hogy ne csak el-, hanem be is fogadják.

További részletek a manager magazin 2015. februári számában.