Kimondta a bíróság: a szociális turizmus nem uniós jog

A luxemburgi testület egy spanyol család beadványa alapján foglalkozott a kérdéssel. A család férfi tagjától a német hatóságok tagadták meg a támogatásokat az országba érkezése utáni időszakra, annak ellenére, hogy élettársa már korábban ott élt és dolgozott. A főtanácsnok szerint ez a lépés nem sértette az uniós jogot, hiszen ha bárki segélyt kapna az első pillanattól egy másik országban, az olyan vándorlást indítana el, amely veszélybe sodorná az egyes országok szociális ellátó rendszerét. A bíróság szerint az sem jelent kivételt, ha valakinek családtagja már az adott országban dolgozik.

Az EU bíróságán irányadónak tekinthető főtanácsnoki vélemény nagyjából megfelel egy hasonló ügyben tavaly decemberben meghozott ítéletnek. A Dano-ügyben a testület azt állapította meg, hogy megtagadható a segély, ha a kérelmező bizonyíthatóan nem is keres munkát a másik tagállamban. Egy harmadik, még a bíróság előtt levő ügyben arról kell majd dönteniük a luxemburgi bíráknak, jogosult-e egy uniós bevándorló a támogatásra, ha három hónapnál tovább tartózkodik Németországban, ám egy évnél rövidebb munkaviszonyt tud csak igazolni.

Mindez azt jelenti: az európai sajtóban szociális turizmusként emlegetett jelenség sérti az uniós jogot, vagyis túlmegy a személyek szabad mozgásának alapjogán. Ez egy BBC-nek nyilatkozó brit politikus szerint azért fontos, mivel így nincs szükség az uniós jogszabályok vagy az alapszerződés módosítására ahhoz, hogy David Cameron brit miniszterelnök követelésének megfelelően korlátozni lehessen a csupán a segélyekért országot váltók mozgását. A konzervatív brit kormány a bevándorlás visszaszorítása érdekében várja el a módosításokat.