Afrika, a fiatal kontinens

Amikor 2008-ban egy sor európai ország, köztünk hazánk, hirtelen bajba került, megszaporodott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) munkája. Eleve különös, hogy a világ legtehetősebb negyedébe sorolt európai államok váltak az IMF legfőbb hitelfelvevőivé, de az is feltűnő volt, hogy a korábbi ügyfelekkel alig akadt már dolga a nemzetközi pénzintézetnek. Latin-Amerika számos országában a kormányok óvatos gazdaságpolitikát folytattak, és a gazdasági növekedés adatai is szépen alakultak. Az addig legproblematikusabb földrész, azaz Afrika pedig imponáló gazdasági fejlődést mutatott fel: javultak a mezőgazdasági eredmények, és gyors ipari növekedést is elértek ott, ahol a politikai viszonyok lehetővé tették.

A 2008-as válság sokkja mára nagyobbrészt felszívódott: a fejlett világ, benne Európa rég látott gazdasági növekedési teljesítményt nyújt. Ám az IMF legfrissebb világgazdasági jelentése a glóbusz többi nagy térségéből is jó kilátásokat jelez, bár nyilván az olaj és más nyersanyagok árának stagnálása a nagy kitermelő gazdaságoknak rossz hír. Egészében véve az afrikai kontinens országainak gazdasági növekedése – jelentős szóródás mellett – továbbra is figyelemre méltó, több nagy gazdaság, mint például Egyiptom, 4 százalékos, jövőre pedig azt meghaladó ütemű növekedésre számíthat. Afrika évek óta tartó dinamikáját mellesleg a kínai állami és félállami cégek már régen felfedezték. Más képet ad persze az egy főre jutó GDP alakulása, egyszerűen azért, mert a kontinensen a lakosságszám évi 3 százalékkal nő, így még tisztességes gazdasági növekedési ütem mellett is megeshet, hogy e mutató stagnálást jelez.

Holott sok minden elmondható a földrészről, de nem a stagnálás. Nálunk Afrika leginkább a természeti katasztrófák, politikai felfordulások és katonai hatalomátvételek kapcsán kerül szóba, pedig sok egyéb ok miatt izgalmas a kontinens. Ám még az észak-afrikai térség ijesztő destabilizációs jelenségei mögött is fellelhetők a roppant gyors dinamika jelei. Az egészségügyi és iskolázottsági viszonyok nagyot javultak. A lélekszám gyors növekedési szakaszba lépett, amelyet a viszonyok tartós javulása esetén bizonyára konszolidációs szakasz követ majd. Most azonban rengeteg a fiatal, és emiatt egészen különleges gondok és lehetőségek álltak elő. Villámgyors például a mobiltelefónia elterjedése a kontinensen, ami sokféle társadalmi változást idéz elő. Európai egyetemek sora tanúsíthatja, hogy nagy számban jelentkeznek tájékozott és jól felkészült diákok elmaradottnak ismert afrikai országokból. Ez engem nem lep meg; még jóval korábban – fejlesztési tanácsadói munkám során – kiváló képességű, törekvő és jól iskolázott fiatal szakemberekkel találkoztam Ghánában.

Tehát izgalmas változások indultak meg, és figyelemre méltó, hogy az elmúlt évek gyors gazdasági növekedése mögött már nem a nemzetközi segélyek állnak, hanem a piaci folyamatok húzódnak meg. Ahol a háborúk, törzsi villongások és az államszervezet csődje miatt nincsenek meg a gazdasági élet elemi feltételei, ott természetesen egész más képet látunk. De ugyanúgy része a valóságnak az is, hogy startup vállalkozások, gyakran nagyon is eredeti megoldások tűnnek fel szegénynek gondolt országokban, s gyorsan bővül az afrikai társadalom egy jelentős rétegének vásárlóereje is.

A modern infokommunikációhoz, általában a tartós gazdasági fejlődéshez megbízható áramellátás, közműrendszer szükséges. Ahol az elégséges politikai keretek megvannak, bizonyos, hogy a feszítő igények hatására ezen ágazatok fejlődése nekilódul. Érdemes lenne ebben a magyar gazdaságnak is részt vennie. A sok százmilliós új generáció fellépése megrázkódtatásokkal, helyenként krízissel is járhat, de a fiatal társadalmakban a gyors modernizáció képessége is benne rejlik. Akár meghökkentő eredmények is születhetnek a körülmények szerencsés alakulása folytán.

Európának – és benne adottságainak megfelelő módon Magyarországnak is – fel kell készülnie a fiatal földrészen megnyíló sokféle lehetőség megragadására.