Fejben dől el

Magyarország egy főre jutó GDP-je 2017-ben 12 600 euró volt, ami – az árakban lévő különbségeket is figyelembe véve – az osztrák színvonal közel 55 százalékát jelentette. A következő évek, sőt évtizedek legfontosabb gazdaságpolitikai feladata a 2013 óta újraindult felzárkózási pálya biztosítása és a felzárkózás ütemének erősítése lesz. A fejlődéselmélettel foglalkozó szakirodalom tényezők egész sorában azonosítja a gazdasági felzárkózás legfontosabb forrásait. Ezek egy része a hagyományos termelési megközelítésből levezetve a rendelkezésre álló tőkeállomány, a képzett munkaerő, valamint a fejlett technológiák és munkaszervezési eljárások függvényeként határozza meg a növekedési lehetőségeket.

Egy másik, szintén széles körben elterjedt elmélet szerint a gazdasági fejlettséget leginkább a társadalmainkat, a gazdasági életet alakító intézmények, szabályok és viselkedésminták összessége befolyásolja. Ugyanakkor a múltbeli tapasztalatok mellett korunk aktuális kihívásai is azt mutatják, hogy egy harmadik tényezőegyüttest is érdemes kiemelten kezelni: az önmagunkról, a társadalomról vagy épp a gazdaságról alkotott képeink, gondolataink összessége is egyre fontosabb növekedési tényezővé válik.

Az elmúlt évszázad felzárkózási példái azt mutatták, hogy azok a nemzetek tudtak sikeresek lenni (főként Skandináviában és Ázsiában), ahol a társadalmi-gazdasági gondolkodást erős és optimista jövőorientáltság jellemezte.

A jövőorientáció általánosan magasabb megtakarítási hajlandósághoz vezetett, megteremtve a lehetőséget, hogy a pénzügyi rendszer stabilabb belső forrásokból finanszírozza a növekedést. Hasonlóan pozitív hatás mutatható ki az innovációs hajlam és a vállalkozási kedv esetében is, erősítve a tőkeállomány bővülését és a termelés hatékonyságának folyamatos növelését. Természetesen az érintett gazdaságokban a hosszú távú fejlesztési szemlélet a gazdasági kormányzásban is hangsúlyosan megjelent.

Korunk viharos sebességgel zajló technológiai átalakulása is megköveteli gondolkodásunk folyamatos formálását.

Az elmúlt évszázadok forradalmi technológiai újításai rendre késleltetéssel alakították át az addig fennálló gazdasági és társadalmi rendet. A gőzgép feltalálását követően még több mint fél évszázad telt el, amíg az új technológia általánosan elterjedt. Ez az átfutási idő a személyi számítógép és az internet esetében már csak alig néhány tíz év volt.

A legfrissebb elemzések szerint korunk digitális forradalma szinte azonnal nagy hatással lesz a ma ismert gazdasági és társadalmi struktúrákra.

Ennek megfelelően versenyképességi szempontból azon gazdaságok lehetnek a jövő nyertesei, ahol az új technológiáknak a termelésbe történő beépítése mellett a társadalomnak folyamatos képzése és felkészítése is zajlik. Ez utóbbiban természetesen kulcsszerepe lesz az oktatásnak, amelynek már gyermekkortól a modern kor kihívásaira építő tudást szükséges nyújtania. E felkészülési folyamatra már nemzetközi példák is vannak, és mint oly sokszor a történelemben, az újszerű megoldások ezúttal is Ázsiában találhatók.

Miközben Európában legtöbbször még a negyedik ipari forradalomra való átállásról hallunk, a japán kormány már a 2016 elején bemutatott innovációs és gazdaságfejlesztési terv részeként egy úgynevezett Társadalom 5.0 koncepciót is kidolgozott. A koncepció lényege, hogy felkészítse a társadalmat a viharos sebességgel közeledő, ám manapság még sokszor csak sci-fi filmekben látható jövő új vívmányaira. Kiemelt figyelmet szentelve a mesterséges intelligencia, a robotika és a kiberfizikai rendszerek használatának.

A jövőnk egészen bizonyosan elkezdődött. A hazai felzárkózási források kutatásakor a hagyományos tényezők mellett érdemes lesz a fejekben és a gondolkodásban történő átállásnak is egyre nagyobb teret szentelni.