Győrffy Balázs: a magyar gazdák elszántak arra, hogy akár az európai joggal is szembemenjenek

A hét végén felgyorsultak az agrárpiaci és -diplomáciai események: az Európai Bizottság nem hosszabbította meg az ukrán gabona uniós importstopját, a magyar kormány saját hatáskörben megtette ezt, az agrárkamara pedig a Magosszal vasárnap már Záhonyban tüntetett a brüsszeli döntés ellen. Hogy értékeli az uniós, illetve a magyar lépést? 

A magyar döntést csak helyeselhetjük, a brüsszeli viszont felháborító. Érthetetlen a bizottsági indoklás: azt mondják, hogy mivel a piaci turbulencia megszűnt, ezért nem kell tovább fenntartani a tilalmat. Én nem tudom, a bizottságban melyik piacot nézték, de hogy itt semmilyen turbulencia nem szűnt meg, az biztos. Magyarországon ellehetetlenült a gabonakereskedelem, nyomott, akár önköltség alatti áron érkeznek ajánlatok a szántóföldi terményekre, ha egyáltalán érkeznek. A klasszikus piacainkat elözönlötte az ukrán gabona, pedig az a termény tradicionálisan nem ezekben az országokban talált vevőre. Hiába van Európában hol aszály, hol pedig a súlyos esőzések miatti terméskiesés, nem lett jobb piaci környezete a magyar gabonának, mert most nem tőlünk vásárolják, hanem megveszik az ukrán árut. Érthetetlen és felháborító, hogy a bizottság nem azt segíti, hogy az ukrán termékek eljussanak a klasszikus célországaikba, hanem tönkreteszi az európai piacot.

A vasárnapi, Magosszal közös tüntetésükön keményebb fellépést, a tranzit leállítását helyezték kilátásba arra az esetre, ha az Európai Bizottság nem változtat az álláspontján. Hogyan blokkolják az átmenő szállítmányokat, és mikortól?

Első lépésként egy nyílt levelet fogalmazunk Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Kevés idő telt el a bizottsági döntés óta, egy dolgos hétvége van mögöttünk, de illik időt adni arra, hogy a bizottság reagáljon a felvetéseinkre. A gazdák nagyon elkeseredettek, de egyben elszántak is, hiszen az életükről, a jövőjükről van szó, az eddigi teljesítményük elértéktelenedése fenyegeti őket. Úgy is fogalmazhatnék: egy számukra kedvezőtlen bizottsági reakció esetén nyitottak arra, hogy az európai joggal nem feltétlenül kompatibilis megoldásokhoz folyamodjanak. Ilyet több ízben láttunk már Nyugat-Európában is, például amikor a francia gazdák akadályozták a spanyol zöldségek és gyümölcsök behozatalát. 

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a tüntetés egyik szervezője volt, tehát nyilván jogosnak tartják a gazdálkodók haragját. De mi az, amit leginkább számonkérnek az Európai Bizottságon? 

Az aszály is szörnyű károkat okozott, de úgy gondolom, azt lelkileg könnyebb elfogadni, hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdaság az időjárásnak kiszolgáltatott ágazat, és egy rossz év után lehet reménykedni, hogy majd jön egy jobb. De amikor a saját vezetőink, az uniós döntéshozók a mi érdekeink ellen lépnek fel, az elfogadhatatlan. Ha az a közös érdek, hogy bizonyos célok eléréséért könnyítéseket kapjon egy harmadik fél, akkor elvárható, hogy közös kasszából fizessük az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Most nem ez történik, hanem a gazdákkal fizettetik meg a politikai akciózás árát. 

Miért kellett kiterjeszteni az importstopot további termékekre?

A vámok és a kvóták felfüggesztése az ukrán agrártermékeknél jelentős beszállításnövekedést hozott. Tavaly június, vagyis a liberalizáció kezdete óta eltelt egy évben az EU például több mint 218 ezer tonna baromfihúst importált Ukrajnából, ami lenyomta a csirkemellfilé árát az EU-ban, veszélybe sodorva az unió teljes baromfihúspiacát. A tojás esetében még ennél is hajmeresztőbbek a számok: 2022-ben négyszeres mennyiségű étkezési tojás érkezett Ukrajnából 2021-hez viszonyítva, 2023 márciusában pedig közel százmillió ukrán étkezési tojást importált az unió. 

Ez az importnyomás beszűkítette a magyarországi és az európai termelők piacát, úgy, hogy az ukrán termékek nem felelnek meg mindenben az uniós élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak. Ugyanez a helyzet a méznél is, az ukrán dömping teljesen bedöntötte a hazai mézpiacot. Hiába kiváló minőségű a magyar méz, a méhészek nem tudják eladni. A magyar kormány intézkedése helyes, de ezt a problémát uniós szinten kell megoldani. 

De miért van az, hogy az európai termelők versenyképtelenek például az ukránokkal szemben?

Az ukrajnai termék-előállítást nem korlátozzák olyan szabályok, amilyeneket az uniós gazdáknak – sokszor tetemes többletköltséget vállalva – be kell tartaniuk.

Azt se felejtsük el, hogy nem is ukrán agrártermelőkről beszélünk, hanem ukrajnai cégekről, amelyek között több százezer hektáros nagyságúak is vannak, és a tíz legnagyobból kilenc nem Ukrajnában van bejegyezve, hanem amerikai, közel-keleti, illetve nyugat-európai tőkebefektetési alapok tulajdonában áll.

Tény ugyanakkor, hogy az agrárárak – ezen keresztül pedig az élelmiszerárak – nagyobb ütemű emelkedését az olcsó ukrán gabona jelenléte is fékezi. 

A fogyasztók részéről jogos elvárás, hogy minél olcsóbban jussanak hozzá minél jobb minőségű élelmiszerhez. Ez motiválja az élelmiszer-előállítókat arra, hogy egyre újabb technológiákat alkalmazzanak, és egyre hatékonyabbak legyenek. De azt is látni kell, hogy egy ilyen mértékű piacrombolás esetén a fogyasztók rövid távú érdekei felülírják a közép-hosszú távú érdekeiket. Ugyanis, ha egy országban megroppan az élelmiszer-ellátás, annak nagyon súlyos következményei lesznek, hiszen kiszolgáltatott lesz az importtermékeknek. Ezzel egyrészt elvész az élelmiszer-ellátás biztonsága, aminek a szele a Covid idején még úgy is megcsapott minket, hogy akkor csupán logisztikai gondok akadtak, élelmiszer volt elég. De oda lesz az élelmiszer-biztonság is. A fogyasztókat pedig tájékoztatni kellene arról is, hogy milyen kockázatot vállalnak például az ukrán termékek megvásárlásával. De az „olcsó húsnak híg a leve” igazságát nemrég éppen egy, az unión belülről származó darálthús-szállítmányban talált szalmonella is igazolta. A Lidl-áruházakban árult termékekkel itt vezették le a német túltermelést, márpedig a kényszerértékesítés áraihoz nem lehet mérni a normális piaci alapon működő cégek árait. A nagy veszély az ilyen piaci akciókban az, hogy más szereplőket is árcsökkentésre kényszerít. Ha normál piaci működés következménye az árcsökkenés, azzal nincs gond, de ez nem az volt. Amikor pedig arra kényszerítik az élelmiszeripari vállalkozásokat, hogy az önköltségi ár alatt értékesítsenek, akkor azok a jövőbeni fejlesztés lehetőségeit is elveszítik.

Miközben felfordultak az agrárpiacok, elindult az új közös agrárpolitika, amely nemcsak új támogatásokat hozott, hanem új rendszert is a támogatások igénylésében. Mekkora gondot okozott a gazdálkodóknak az új KAP alapján a korábbiaktól eltérő egységes kérelem beadása?  

Jelentősen megváltoztak az előírások és a feltételek, ez pedig a gazdálkodók részéről is nagyobb odafigyelést igényelt. Idén több mint 50 támogatási jogcím és intézkedés keretében lehetett támogatást igényelni, illetve kellett adatszolgáltatási kötelezettséget teljesíteni. Összességében elmondható, hogy jól vizsgáztak a gazdák, az egységes kérelmek benyújtása gördülékenyen zajlott, természetesen falugazdászaink és a szaktanácsadók segítségével. 

A területi monitoringrendszerrel kapcsolatban azonban az agrárkamara is módosításokat javasolt. Miért, mi okoz gondot a gazdálkodók számára? 

Az új közös agrárpolitika életbelépésével az előzetes ellenőrzést felváltotta a Magyar Államkincstártól érkezett adatokra, illetve műholdas ellenőrzésre épített területi monitoringrendszer, a TMR. A TMR-ellenőrzés során a termőföldeken zajló agrártevékenységeket műholdadatokkal vizsgálják, mégpedig egy adott területről öt-hat naponta készített felvételek alapján. Ezekkel a képekkel azonban vannak problémák, ugyanis nagyon sok esetben nem jól azonosítják be a területen a növényállományt, például a szőlőnél, ha gyepesítve vannak a sorközök, akkor sokszor gyepként azonosítják a területet. Ez a hiba a műholdnak tudható be, vannak azonban olyan jellegű problémák is, amelyek inkább rendszerhibának nevezhetők. Ilyen például, hogy nyári betakarítású növény esetében a rendszer még az egységes kérelemben bejelentett főnövényt „keresi”, de már tarló vagy másodvetés van a táblán. 

A Magyar Államkincstár így olyan esetekben is meg nem felelésről szóló végzést küld ki a gazdáknak, amikor a termelő a valóságnak megfelelően nyújtotta be az igénylését. Ez a rendszer egyébként, ha működne, segítség lenne. Ugyanis, ha a gazdálkodók kapnak egy ilyen végzést, akkor a MobilGazda applikációval szankciómentesen tudnak rá reagálni, az alkalmazás segítségével készíthető egy térben és időben jól beazonosítható, úgynevezett georeferált fotó. Csakhogy ez az alkalmazás sem működik jól minden esetben. Még ezek után is ott a helyszíni ellenőrzés lehetősége, ahol bizonyíthatja az igazát a gazda, csakhogy aki belecsúszik, az szinte biztosan nem fog előleget kapni, hiszen annak a kifizetése már október 15-én megkezdődik. Mondhatom, hogy emiatt a döcögős indulás miatt a gazdák elég morcosak, és finoman szólva karakteres véleményt fogalmaznak meg a TMR-ről. A NAK eljuttatott egy javaslatcsomagot az Agrárminisztériumba, amiről most folynak az egyeztetések. 

Átalakultak az állatjóléti támogatások is. Itt mennyire sima az új rendszerbe történő átmenet?

Itt az a fontos változás, hogy az agrártárca az eddiginél jóval szélesebb körben, több ágazatot érintően hirdetett meg új állatjóléti támogatásokat, köszönhetően a vidékfejlesztési forrásokhoz adott kormányzati kiegészítő finanszírozásnak. Az új rendszer új kötelezettségeket is hozott. Azt látjuk, hogy itt is vannak problémák, mégpedig a Kincstár és a Nébih adatbázisa között. 

Az állatorvosokat viszont annyiban hadd védjem meg, hogy nagyon kevés hatósági állatorvos van, sőt, nagyon kevés állatorvos van – már aki haszonállatokkal foglalkozik.

Hogy állnak a VP-pályázatok? Azt tudjuk, hogy a megváltozott körülmények miatt sok nyertes elállt a fejlesztéstől. Mi lesz a „megmaradt” támogatásokkal?

Az elmúlt években jókora érdeklődés kísérte a programot, számos pályázat esetében többszörös túljelentkezést tapasztalt az irányító hatóság. A kormány döntésének nyomán az eredeti keretnél jóval magasabb összegben fogadott be támogatási igényt a hatóság. Így pedig forrásvesztéstől a meghiúsult vagy félbemaradt pályázatok ellenére sem kell tartani. A 2020-ig szóló program összes uniós forrását fel tudta használni a hazai agrár-élelmiszeripar. Az elsősorban az építőiparban látható drasztikus áremelkedések miatt a kormány arra is lehetőséget teremtett, hogy a pályázatok nyertesei az eredetileg vállalt határidő helyett később valósítsák meg a vállalt beruházásokat. 

Ezzel sok esetben sikerült elkerülni azt, hogy a megnövekedett költségek miatt meghiúsuljanak a fejlesztések. A legtöbb határidő-módosításra vonatkozó kérelem azon pályázatok esetén érkezett be a kincstárhoz, amelyek valamilyen építőipari munkát is tartalmaztak. A gazdálkodók többségét azonban már az új KAP vidékfejlesztési pályázatai tartják lázban. Az új támogatási ciklusban minden eddiginél több forrás áll az ágazat rendelkezésére, ami érdemben javítja majd a termelés és a feldolgozás hatékonyságát. Az első felhívások az idei év végén, a jövő év elején jelennek majd meg.