Pártállásra való tekintet nélkül egyetértenek a parlament egészségügyi bizottságának tagjai abban, hogy sürgősen meg kell oldani az egészségügy létszámgondjait, mert az helyenként már a betegellátást veszélyezteti. A szaktárca ma tárta a honatyák elé az orvos- és szakdolgozó hiányról szóló tanulmányát, s beszámolt az annak javítására tett és tervezett intézkedésekről. Az senkit nem nyugtat meg, hogy más uniós tagállamokban is munkaerőhiányos ez az ágazat, különösen nem, mert a nálunk gazdagabbak az itthoni fizetések három-négyszereséért csábítják el a kiképzett doktorokat. Ez annál inkább luxus, mert a szakorvossá válás ideje meghaladja a tíz évet, költsége pedig a 15 millió forintot.
A 2007-es KSH statisztikai adatok is már igen beszédesek, ugyanis az akkor engedélyezett 37 895 orvosi állás közül 1632 betöltetlen volt, azóta tovább romlott a helyzet. Legrosszabb a helyzet Komárom-Esztergom megyében, ahol az orvoshiány duplája az országos átlagnak, 9, 4 százalék.
A szakdolgozóknál talán ennél is nagyobb a baj, hiszen a 102 407 helyről 4 298-an hiányoznak, ugyancsak a 2007-es adatok szerint. Ezen próbáltak enyhíteni a közmunkások foglalkoztatásával, ám a kórházak többsége attól függetlenül ódzkodik ettől, hogy az egészségügybe kerülő munkanélküliek csak felügyelet mellett és egy hosszabb képzési időszak után kerülhetnek a betegágyak mellé.
A tanulmány készítői az orvosi kar korfájára is felhívták a figyelmet, hiszen közel 2 500-an már a nyugdíjkorhatáron túl gyógyítanak, a 30 évnél fiatalabban száma pedig csupán 6 273. Viszonylag jobb helyzetben vannak az egyetemi klinikákkal rendelkező megyék, ahol az országos átlagnál több a doktor.
Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke aggályosnak tartja az orvoslás presztízsének elvesztését, szerinte ez az egyik fő oka a pályaelhagyásnak. A közalkalmazotti lét már nem jelent egzisztenciális biztonságot, ezért le kellene porolni a 2001-ben elfogadott, ám rá egy évre elvetett szabad szellemi foglalkozású orvoslásról szóló jogszabályt. Ehhez azonban meg kell határozni az orvosi munkák díjtételeit, amiben szerepet kell adni a Magyar Orvosi Kamarának is. Egyetért a szabadfoglalkozású orvoslással Havas Szófia (MSZP) képviselő is, aki megjegyezte: e státusz bevezetésének egyik oka a doktorok ellenérzése, ugyanis egyesek tartanak a ma még tetemesnek mondható hálapénz megszűnésétől.
Ennek ellenére Schvarcz Tibor szocialista alelnök is a szabad foglalkozás, illetve a praxis orvoslás mellett döntene. Ez esetben a doktorok saját betegeiket vihetnék be a kórházakba a különféle beavatkozások elvégzésére úgy, hogy maguk kötnének szerződést az egyes fekvőbeteg intézetekkel. Ez a lehetőség magában foglalja azt is, hogy az egészségbiztosító által fizetett összeget a beteg részleges térítési díjjal kiegészítse.
A presztízs leértékelődése mellett a rossz fizetések is visszatartják a fiatalokat az orvosi pályától. Csáky András, a bizottság független képviselője 2003-ig visszamenőleg kigyűjtötte a KSH adatbázisából a humán egészségügyi ágazat bérének alakulását. Kiderült, hogy amíg 2003-ban a nemzetgazdasági átlagnál 900 forinttal többet kerestek az egészségügyben, 2007-ben már 5 137 forinttal kevesebbet, két éve a bruttó átlagkereset 109 145 forint volt, ami szégyenteljes.
A szaktárca sokat vár a rezidensképzés átalakításától és a több milliárdos európai uniós források felhasználásától. Hamarosan meghirdetik az orvosi hiányszakmák képzésének 3,5 milliárd forintos pályázatát. Jut belőle az egészségügyi munkát ideiglenesen elhagyók visszacsábítására is. Egyébként 2007-2013 között az ágazat foglalkoztatási céljainak segítésére 38,1 millió eurót költhetnek el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.