Rácz: Az egészségügy nem költségvetési tétel

Köztudott, az egészségügy, mély és elhúzódó válságban van. Ezek pénzügyi, morális, szakmai és bizalmi gondok – hangsúlyozta Rácz Jenő. Ennek következménye, szűkül a szolgáltatási csomag, romlik a hozzáférhetőség és a minőség, másodlagosan pedig romlik az emberek életesélye, gazdasági teljesítménye, nő a társadalmi feszültség és ha az embereknek az egészség a legnagyobb érték, akkor lehet-e bármely kormányzat számára nem az.

Ha az orvos társadalom az egyik legnagyobb lobbi erővel rendelkezik, miért tart itt a hazai egészségügy ügye? A volt miniszter hangsúlyozta: a gazdasági fejlődéshez szükséges az egészség védelme, hiszen a jó egészségi állapot a gazdasági fejlődés és a társadalmi jólét előfeltétele, hiszen a jó egészségi állapot 30-40 százalékkal járul hozzá a gazdasági növekedéshez.

A várható élettartam 1 évvel való meghosszabbodása 4%-os GDP növekedést eredményez. Példaként emltette, hogy egy mindenben egyező ország ha csak a várható élettartamban különbözik, akkor ahol 5 évvel magasabb az élettartam, ott a GDP növekedés 0,3-0,5%-kal lesz magasabb, azaz az egészségügybe való befektetés az átlagnál magasabb hozamokat eredményez.

Ami a hazai helyzetet illeti, az egészségiparunk mérhető teljesítménye a 2000-2007-ig terjedő időszakban folyó áron 739,3 mrd Ft-ról 1378,5 mrd Ft-ra nőtt, amely a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének 3-6,9%-a. A gyógyszeripar termelékenysége kétszerese a nemzetgazdaság átlagának. Az egészségipar termelékenységének növekedése a vizsgált időszakban meghaladta a nemzetgazdasági átlagot.

A gyógyszer és gyógyászati cikk kereskedelem nemzetgazdasági átlagot meghaladó termelékenységi adatokkal rendelkezik, az egészségipari ágazatok 1,35-1,47-szer több bruttó hozzáadott értéket generálnak, mint az átlag. A K+F tevékenységben az egészségipar kiemelkedő jelentőségű – csupán a gyógyszeripar a feldolgozóipari kutatás 30%-t teszi ki – hangsúlyozta Rácz Jenő.

Ami az egészségipar és munkaerőpiac kapcsolatát illeti, kijelentette: az egészségügyi szolgáltatások fokozott élőmunka igényűek, ezért fejlesztésük jelentős munkahelyteremtő képességű. A szűken vett egészségipar a gazdaságilag aktív népesség 6,7%-át (262 694 főt) foglalkoztatott (2007), az alkalmazásban álló munkavállalók 9,5%-át foglalkoztatja az egészségipar. 2007-ben az egészségiparban foglalkoztatottak 130 mrd Ft SZJA-t, illetve 300 mrd Ft-nyi járulékot fizettek be.

Ami az egyéb komperatív előnyöket illeti, az egészségipar energiaigénye az átlagnál lényegesen alacsonyabb, a GDP-hez való hozzájárulása (6,3%, termelési kapcsolataival 8,3) lényegesen magasabb, min az egészségügyi közkiadások mértéke (2007-ben 5,9%).

Az exminiszter végül kijelentette: az egészség szükséglet és egyben egy olyan jószág, amely újabb javakat képes teremteni, az egészségipar több GDP-t temel, mint amennyit az ágazat felhasznál, illetve jelentős számú munkahelyet teremt, ráadásul más ágazatokra szinergista hatást gyakorol. Így elkerülhetetlen a paradigmaváltás, szakítani kellene azzal a szemlélettel, mely az egészségügyet egyszerű költségvetési kiadási tételként kezeli.

– Gyógyszeripar:1,1%

– Gyógyszer és gyógyászati cikk kereskedelem: 0,8%

– Orvosi gép, műszer: 0,16%

– Egészségturizmus:0.5%

– Kutatás-fejlesztés:0,3%

– Egészséges életmód termékei és szolgáltatásai: 0,14%

– Gyógyszeripar:1,1%

– Gyógyszer és gyógyászati cikk kereskedelem: 0,8%

– Orvosi gép, műszer: 0,16%

– Egészségturizmus:0.5%

– Kutatás-fejlesztés:0,3%

– Egészséges életmód termékei és szolgáltatásai: 0,14%

-->