Új exportpiacokon bővülhet a hazai gépipar

Abban pedig, hogy egy hazai kis- és középvállalat, de akár nagyvállalat is
sikerrel nyerjen teret különféle külpiacokon, elengedhetetlen olyan állami
rásegítés, mint az exporthitelezés, a külföldi inkubációs lehetőségek, a
külpiaci információk átadása, a tőkekihelyezés segítése, illetve a beszállító-ipari partnerek felkutatása, azonban a piaci szereplőknek is a
jelenleginél proaktívabban kell tevékenykedniük. Nem csak a gépiparban
tevékenykedő cégek érdeke, hogy az ágazat minél sikeresebb legyen, hanem az egész gazdaságé is, amelynek egyik legmeghatározóbb ágazata éppen ez - vallja Szegő Róbert. Ugyanis a gépipar adja a GDP legalább 10 százalékát, illetve a magyar export több mint a felét.

A már meglévő exportpiacokon való megerősödés, illetve újakra való betörés lehet a gépipari szereplők szerint az egyik gyógyír az ágazat bajaira. Habár az európai uniós, ezen belül kiemelkedően a német piac "tartja el" a magyarországi gépipart, új lehetőségek iránt kellene nézni, illetve olyanokat megdolgozni, amelyeket már felfedeztek ugyan, de amelyeken elkélne az állam rásegítése.

Ilyen a délkelet-európai térség több országa, így Szerbia, de Oroszország vagy Ukrajna - hoz példákat Szegő, aki azonban azt is hozzáteszi: érdemes egyes gépipari termékek esetében még távolabbi piacokat is megcélozni - például a fejlődő afrikai országokban lehetne keresnivalónk mezőgazdasági gépekkel valamint a megújuló energiaipar kiszolgálása. Ez utóbbi természetes felvevőpiaca lehetne például Kína, ahol egyébként már most igen sok környezetvédelmi projekt fut magyar részvétellel, s ezt meglovagolva elképzelhető a betörés a megújuló energiai piacára, amire a kínaiak várják is a külföldieket.

De ezeken a piacokon olyan nagy a harc a fejlett és néhány fejlődő ország szállítói részéről, hogy állami segítség nélkül a magyar cégek labdába sem nagyon tudnak rúgni - hívja fel egy világgazdaság trendre a figyelmet Szegő. Pedig bármely kereskedelmi relációt vesszük is alapul, azt láthatjuk, hogy a gépek, szállítóeszközök árufőcsoport adja az adott piacra irányuló magyar kivitel tetemes hányadát.  Az idén az első háromnegyedévben ez az árufőcsoport durván hatvan százalékban részesült a kivitelből, s több mint húsz százalékkal növelte exportját az előző év, hasonló időszakához képest - olvasható ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból.  A legfrissebb KSH-adatok szerint ezen belül az átlagot meghaladó mértékben bővült az általános rendeltetésű ipari gép, illetve a villamos gép, készülék és műszer árufőcsoport mindkét irányú forgalmának (exportnak és importnak) a volumene, a növekmény legnagyobb része egyébként a német viszonylatban realizálódott.

A behozatalban egyébként a gépek, szállítóeszközök árufőcsoportjának a részesedése durván 50 százalékos és dinamikája pedig még valamelyest meg is haladja az exportét.  Az pedig, hogy az említett árufőcsoport egyenlege az első kilenc hónapban meghaladta a 7 milliárd eurót (!), egyértelműen jelzi: az ágazat piaci szereplőinek jogos az igénye arra, hogy a gépipar igenis legyen prioritás az elkövetkező évek gazdaságpolitikájában és mint ilyen kapjon a jelenleginél nagyobb figyelmet, támogatást az állam részéről - kezdve a január közepén meghirdetendő Új Széchenyi-tervben, amelynek deklarált célja a hazai mikro-, kis- és középvállalati kör megerősítése. Az exportban erre nagy szükség is van, hiszen a magyar kivitel durván négyötödét a külföldi multik, illetve néhány magyar nagyvállalat adja, s csak mintegy 18 százalékát bonyolítják a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások.

Külső segítséggel, ám belső erőből is kell keresni a kitörési pontokat a
hazai gépipar számára - sommázza az ügyvezető. Ám ahhoz, hogy a
lehetőségekből valóság váljon, sok mindenre van szükség. Részint a piaci
szereplőknek maguknak is tenniük kell - egyebek között folyamatosan meg kell újulniuk, beleértve a technológiájukat, gépparkjukat. Ehhez a meglévő pályázati pénzek eddigiektől eltérő hasznosítására  volna szükség, hiszen a piaci szereplők jobbára nem csúcstechnológiába invesztálnak, hanem olyan technikába-technológiába, amely pár év alatt elavulttá válik. A  gépipar szereplőinek emellett a jelenleginél nagyobb összefogásra is szükségük lenne. Arra, hogy keressék és találják meg az együttműködés lehetőségeit, azokat a pontokat, amelyek mentén összefoghatnának egymással, s így nagyobb erőt és potenciált alkotva sikeresebben tudnának kilépni a világpiacra. Ám még ha mindez meg is valósul, kívülről még kell rásegítés.

Persze nem kell valami nagy újdonságokra gondolni, mondja Szegő, hozzátéve: tulajdonképpen a meglévő eszközök specifikusabb, célzottabb és fokozatosabb alkalmazása lehetne a megoldás. Az egyik ilyen elvárt és nemzetközi kötelezettségeink által is engedélyezett - támogatás az exporthitelezés, amelyhez ma ritkán jutnak a kis- és középvállalatok. Például az Egyesült Államokban azok a hazai cégek, amelyek afrikai piacra dolgoznak, 5-10 éves állami hitelt kapnak tevékenységükhöz.

A gazdasági kormányzat feladata lenne megfelelő konstrukciók létrehozása és működtetése - említ egy példát az ügyvezető, aki egyébként kiválónak és gyors ütemben fejlesztendőnek tartja azt a kezdeményezést, amelyet az ITD Hungary indított tavaly az útjára: az információs pontok hálózatának a kiépítését, amely információval és inkubációs lehetőségekkel látják el az exportban aktív, illetve aktivizálódó, s a tőkekihelyezést fontolgató cégeket, egyelőre négy helyszínen (Podgoricában, Bukarestben, Újvidéken és Sepsiszentgyörgyön).

Végül, de nem utolsósorban a gépipari szereplők elvárnák, hogy a közvetett exportban is segítsék őket. Ugyanis Szegő szerint a tervek ellenére e téren nagyon rosszul állunk. Pedig a piaci diverzifikációhoz ez is elengedhetetlen azonban elvben ma egyre több lehetőség lehetne rá - elég, ha csak a nagy autóipari szereplők folyamatosan betelepedésére, illetve a már itt lévők fejlesztéseire gondolunk. Ám ez már egy külön történet része - mondja a Gordiusz Alfa ügyvezetője, Szegő Róbert.