Betegek új gyógyszerek nélkül

– Kilenc új készítmény bevezetését engedélyezte az EU területén a napokban az Európai Gyógyszerügynökség. Mikor lesznek ezek hozzáférhetők a magyar betegek számára?
– Ha nem változik az innovatív gyógyszerek magyarországi befogadási gyakorlata, tartok tőle, hogy csak évek múlva. Már így is tizenöt gyógyszer, többek között leukémia-ellenes, vérképzőszervi, onkológia, légzőszervi készítmény vár hónapok, vagy akár évek óta arra, hogy hozzáférhetővé tegye itthon az egészségbiztosító. A Széll Kálmán-terv nyomán ugyanis olyannyira szűkös lett a gyógyszerek támogatására fordítható keret, hogy abból egyszerűen nem biztosítható az újonnan megjelenő, bizonyítottan hatékony és biztonságos gyógyszerek finanszírozása. Magyarul: a biztosító nem ad támogatást a betegeknek ahhoz, hogy hozzájussanak ezekhez a gyógyszerekhez.

– A biztosító viszont azzal érvel, hogy ezekre a betegségekre léteznek más orvosságok, a betegek így nem maradnak terápia nélkül.
– Ez kétségtelen, bár nem minden befogadásra váró gyógyszerre igaz. De azt sem szabad elhallgatni, hogy a várólistás gyógyszerek legalább a betegek egy része számára mindenképpen jobb megoldást kínálnak a jelenleg elérhető terápiáknál, sőt bizonyos, hogy sokak számára a jelenleg elérhető egyetlen esélyt. Ha valakit húsz évvel ezelőtt HIV-vel diagnosztizáltak, az egyet jelentett a halálos ítélettel. Ma, az azóta eltelt időszak gyógyszeripari fejlesztéseknek köszönhetően ezek a fertőzöttek hosszú évekig élhetnek még. Azt kellene mérlegelni, hogy a 21. században, az ország jelenlegi gazdasági fejlettségi szintjén megelégszünk-e az évekkel ezelőtti lehetőségekkel, vagy biztosítjuk a betegek számára a hozzáférést minden legújabb fejleszésű, elérhető és bizonyítottan hatékony szerhez…

– …amelyek igencsak sokba kerülnek.
– Az innovatív gyógyszer azért olyan drága, mert 8-10 éven át dolgoztak a kifejlesztésén, százmilliárdokat áldozva rá. Ez sosem lehet olyan olcsó, mint a már lejárt szabadalmak alapján előállított generikus készítmény. Amíg az utóbbinak az a lényege, hogy csökkentse a költségeket és minél több emberhez eljuttassa az adott terápiát, az új készítményektől a hatékonyabb kezeléseket, ezzel a betegek mielőbbi gyógyulását, munkaképességének helyreállítását, az életminőség javítását várjuk el. A gyógyszerkiadásokat nem önmagukban kellene nézni, hanem abban az összefüggésben, hogy a korszerű gyógyszerekkel mennyi táppénzt, rokkantellátást, kórházi kezelési költséget tudunk kiváltani, sőt mennyi adóbevételt termelhetnek a foglalkoztatotti körbe visszavezetett emberek. Az elmúlt tíz évben körülbelül 1,7 évvel nőtt az Európai Unió tagállamaiban a várható élettartam, és a számítások azt mutatják, hogy ez 73 százalékban a modern gyógyszereknek köszönhető. Egy munkára épülő társadalomban ezt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Miként azt sem, hogy ha a gyógyszerkassza szűkössége miatt itthon később kezdik el a betegeket a drágább, de korszerűbb orvosságokkal kezelni, sok esetben már nem kapjuk ugyanazt a hatékonyságot. A mozgásszervi betegeknek például nem akkor kellene ezeket a gyógyszereket megkapniuk, amikor már szinte mozgásképtelenek.

– Komoly dolgokat állít: késve vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a betegek a legújabb gyógyszeres terápiákhoz, emiatt nem vagy nem úgy gyógyulnak, ahogyan azt a tudományos lehetőségek egyébként megengednék.
– Mint mondtam, tudományosan megalapozott tény, hogy a várható élettartam növekedése jelentős mértékben az új gyógyszereknek köszönhető, így egészen biztos, hogy annak viszont negatív egészségügyi és gazdasági következményei vannak, ha a betegek nem jutnak hozzá ezekhez az új készítményekhez.

– Milyen egyéb következményekkel jár a gyógyszeripar magyarországi megítélésére jellemző fiskális szemlélet?
– Egyrészt azzal, hogy az elmúlt években nagyjából húsz százalékos létszámleépítésre kényszerült az ágazat. Másrészt Magyarország mindenképpen veszített a szerepéből a régióban, emiatt egyre nehezebb ide hozni bármilyen befektetést, de akár klinikai vizsgálatot is. Pedig csak tavaly 400 új klinikai vizsgálatot engedélyeztek itthon, ezekben becsléseink szerint körülbelül nyolcezer egészségügyi dolgozó, főleg orvos vett részt. Ők, illetve az őket foglalkoztató kórházak a klinikai vizsgálatokból évente 20-30 milliárd forint bevételhez jutnak, ami jelentősen hozzájárul részben az orvosok itthon tartásához, másrészt és az intézetek bevételeinek növeléséhez. De az sem elhanyagolható tény, hogy betegek tízezrei jutnak ily módon a legmodernebb gyógyszerekhez úgy, hogy az egészségbiztosítónak egy fillérjébe sem kerül.

– Ön szerint létezik-e olyan megoldás, amellyel úgy biztosíthatók a legújabb gyógyszerek, hogy közben ki lehet jönni a rendelkezésre álló pénzből?
– Mindenképpen változtatni kell azon a szemléleten melynek eredménye a rendelkezésre álló forrás folyamatos csökkentése, mert ezzel a korszerűbb gyógyszerek alkalmazásából eredő egészségnyereséget, a ma még nagyon rossz egészségügyi mutatók javulásának esélyét utasítjuk vissza.. Ha semmi mást nem veszünk figyelembe, csak azt, hogy elöregedik a lakosság, és a betegségek nagy része időskorban jelentkezik, az egészségügyi ráfordításoknak muszáj növekedniük. Az egészségügyi közkiadások jelenlegi négy százalékos GDP-aránya a visegrádi országokon belül is kirívóan alacsony. Azon kellene inkább elgondolkodni, hogy amit nem tud finanszírozni az állam, azt hogyan lehet transzparensen finanszírozhatóvá tenni.

– Májusban azt mondta, mindent megtesznek azért, hogy a kormányzattal sikerüljön egy olyan középtávú ágazati megállapodást kötniük. Történt ebben előrelépés?
– A szándék változatlan, és jelentős kompromisszumokkal, de közel vagyunk a közös iparági álláspont kialakításához. Mi ebben a folyamatban a kormányzat és a többi ágazati szereplő felelős partnereként a magyar betegek jó minőségű ellátásáért és eredményes gyógyulásáért állunk ki. Bízunk benne, hogy még az idén sikerül tető alá hoznunk az iparági megállapodást.