Gázár-nyomás a versenyképességen

Számos olyan változás történt az elmúlt években a világ gázpiacán, amelyek jelentősen megváltoztatták a szegmens jövőjét, ezzel pedig tekintélyes befolyást gyakorolnak a felhasználó országok versenyképességére, derül ki Molnár László, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület főtitkára.

Az egyik fontos változás az, hogy a nem hagyományos szénhidrogén-készletek kiaknázásával a világ olaj- és gázkészletei a korábbi, 60-70 évnyi felhasználásnak megfelelőről 250-300 évnyire emelkedett. Jelenleg a készletek nagyobb ütemben bővülnek, mint a felhasználás. Megszűnt továbbá a gázpiac kontinentális, azaz vezetékkel ellátott jellege, miután lehetővé vált a termék cseppfolyós formában, bárhová való szállítása. E két tényező következménye jól tükröződik a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) előrejelzésében. Eszerint 2012-ben ugyanúgy 82 százalékot képviseltek a fosszilis energiahordozók (olaj, gáz, szén) a világ energia-felhasználásában, mint 2012-ben, és arányuk 2035-re is csak 75 százalékig csökken. Ráadásul ahhoz, hogy a megújulók (a biomassza és a vízerőművek nélkül) aránya a mostani két százalékról további néhány, szerény százalékkal nőjön, ahhoz a jelenleginél 2,5-szer nagyobb támogatásra van szükség.

Az észak-amerikai palagáz-forradalomnak és a gáz LNG formájában való szállíthatóságának néhány markáns következménye van az USA gazdasága számára. Egyrészt a rendkívüli túlkínált miatt rövid néhány éven belül 85 százalékkal estek a belföldi árak. Nagyságuk az európai árszint 20-25 százalékára zuhant. A túl alacsony ár miatt nem tudnak megtérülni a palagáz-beruházások, padlóra került a szénalapú áramtermelés, elbizonytalanodtak a nukleáris tervek, viszont nagyon jól járt a feldolgozó ipar, amelynek csökkentek a költségei, így megugrott a hatékonysága és globális versenyképessége.

Egészen más folyamatok erősödtek meg Európában, mutatott rá Molnár László. Megnőtt a szénalapú áramtermelés, erősödött az LNG-import, segítve a gázárak csökkenését, lelassultak a megújulókkal kapcsolatos fejlesztések, összességében pedig romlott a feldolgozóipar versenyképessége. Az IEA előrejelzése szerint hosszabb távon is fennmarad a gázárak regionális árkülönbözete, amely szerint az energiahordozó Japánban marad a legdrágább, meglehetősen drága marad Európában is, Észak-Amerikában pedig alacsony lesz, bár az árkülönbség csökkenni fog a térségek között 2035-ig.

Ennek súlyos következményei lesznek a térségek versenyképességére. Az IEA előrejelzése szerint miközben az USA, Kína és a Közel-Kelet exportja néhány százalékkal nőni fog, Európáé 10 százalékkal esik. E tendencia különösen érzékenyen érinti a német gazdaságtól erősen függő hazai termelést – mutatott rá a főtitkár -, és azokat a megcélzott terveket is, hogy Magyarország térségi gyártóközponttá váljon. Ráadásul a globális versenyképességi listán 2012-ben már csak a 63. helyen voltunk, míg 2011-ben még a 28.-on. Komoly probléma a gáz árának mesterségesen való alacsonyan tartása, mert ez egyéb adó- és költségterheket ró a piaci szereplőkre, tovább rontva a versenyképességüket. A 2013-as GDP 5 százalékkal a válság előtti alatt van. Az ország terheit növelik az a mintegy 1000 milliárd forintnyi állami kiadás is, amibe az elmúlt évek nagy beszerzései együtt kerültek. Ebből a Molban történő állami tulajdonszerzés 500 milliárd forintba került, ráadásul a társaság részvényeinek a változása miatt az ügylet óta a megvett pakett értéke 300 milliárdra esett. Az E.On két gázcégének a megvásárlása további 280 milliárd forint volt, a stratégiai tároló megszerzése 140 milliárd, a Főgáz megvásárlása pedig 41 milliárd.