Pozitívan állnak hozzá Magyarország EU-tagságához a cégvezetők

A GKI a feldolgozóipari, az építőipari, a kereskedő és az üzleti szolgáltató vállalkozások körében végzett kutatást, az 1004 válaszadó cégvezetőt Magyarország uniós tagságának tapasztalatairól, illetve a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó kilátásokról kérdezték. Az intézet 2005-ben is végzett hasonló vizsgálatot, akkor a 2015-ig tartó időszak kilátásaikra kérdeztek rá.

A kutatásból kiderült, hogy a vállalati szférára Magyarország EU-tagsága egyértelműen pozitív hatást gyakorol: a cégek 49 százaléka az általuk érzékelt kedvező hatásokról számolt be, a hátrányok túlsúlyát mindössze 6 százalékuk említette. A fennmaradó 45 százalék működése során nem érez az EU-tagságból származó pozitív és negatív hatásokat sem. A 2005-ben végzett felmérésben 31 százalékuk számított kedvező, 33 százalékuk semleges, és 36 százalékuk kedvezőtlen hatásra.

A legfrissebb kutatás szerint minél nagyobb egy cég, annál sikeresebben tudja kihasználni a tagságból származó előnyöket. A 250-nél több embert foglalkoztató nagyvállalatok 77 százaléka számolt be pozitív hatásokról és csak 4 százalékuk negatívról. Ugyanez az arány az 51-250 fős cégek körében 62 és 2 százalék, az 50-nél kevesebb dolgozóval rendelkezők körében 42 és 8 százalék. Az ország tagsága a legkisebb cégek körében váltotta ki a legmérsékeltebb hatást: a 11 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknek ugyanis csaknem kétharmada egyáltalán nem érzékeli az integráció hatását - írta a GKI.

A nemzetgazdasági ágazatok közül az iparban érezhető leginkább a kedvező hatások túlsúlya, s ezen belül is legerősebben az építőanyag-gyártásban, ahol 88 százalék számára pozitív, negatív hatásról pedig egy cég sem számolt be. Az IT-szektor is kiemelkedik, itt 80 százalék a kedvező hatásról beszámolók aránya, míg kedvezőtlenekről egy cég sem tudósított. A gépiparban ugyanez az arány 72, illetve 2 százalék. A kedvezőtlen hatások túlsúlyáról a legnagyobb arányban a bőrtermékek gyártása (20 százalék) valamint a szállítás, raktározás, logisztika (15 százalék) területéről érkeztek jelzések.

A magyar gazdaság egészét illető kép ennél is attraktívabb: a válaszadók 69 százaléka szerint az EU-tagság kisebb-nagyobb mértékben kedvező a magyar gazdaság egészére nézve, s csak 12 százalékuk szerint inkább kedvezőtlen. Az európai integrációnak a saját cég és a nemzetgazdaság fejlődésre kifejtett hatásáról alkotott vélemények összefüggnek. Az EU-tagság kedvező hatását említő cégek 92 százaléka szerint ez a magyar gazdaság egészére is előnyös hatással van. A saját cégre nézve kedvezőtlen hatást említők 64 százaléka szerint viszont a tagság az egész gazdaságra nézve is inkább hátrányos.

A kutatás szerint a 2020-ig terjedő időszak fejlődési lehetőségeit illetően nagy a bizonytalanság, a várakozások erősen szóródnak. A válaszadók 42 százaléka szerint az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében a magyar és az uniós átlag közötti különbség az évtized végéig a jelenlegi szinten marad. Az uniós átlaghoz képesti közeledésre 32 százalék, lemaradásra 26 százalék számít. A 2005-ös felmérés során viszont a válaszadók még igencsak optimisták voltak: 61 százalékuk közeledést, 25 százalék szinten maradást valószínűsített, s csak 14 százalékuk lemaradást, miközben 2013-ig valójában némi lemaradás történt.

A válaszadók szerint a 2020-ig terjedő időszakban a leggyorsabb fejlődési lehetőségek csaknem kétharmada termelő jellegű ágazatokban, bő egyharmada a szolgáltató ágakban realizálódhat. A felmérésben résztvevők leginkább ennek a fejlődési pályának a továbbvitelére számítanak. A GKI közleménye szerint ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormányzatnak a termelés iránti elkötelezettsége a felmérési eredményekben is tükröződik. A 2005-ös felmérés válaszadói még a szolgáltató szféra növekedési lehetőségeit érezték kedvezőbbnek, szemben a termelő szektorokéval.

A májusi felmérésben a legtöbb válaszadó az agráriumot jelölte meg potenciálisan gyorsan fejlődő szektorként. Ezt követi a gépipar, ezen belül is sokan nevesítették az autógyártást, ahová az ipari növekedés nagy része az elmúlt években koncentrálódott. A lista harmadik helyén szereplő építőipar a hét szűk esztendő után tavaly lendületbe jött. Nagy kérdés a kutatóintézet szerint azonban, hogy hosszabb távon mik lehetnek a termelés hajtóerői, mi válthatja ki a jelenleg pörgő, jórészt EU-források által finanszírozott projekteket.

Az IT rendkívül gyorsan fejlődő szektor - mutatnak rá a közleményben -, a világban folyó átrendeződésekből a hazai szereplők is profitálhatnak. A feldolgozóiparon belül az exportorientált iparágakban mindenképpen van potenciál. A beutazó turizmus az utóbbi időben részben a gyenge forint miatt jól teljesített, és a jövőben is fejlődőképes terület. A lista végén a kereskedelem, az energia- és a pénzügyi szektor találhatók.

A közlemény emlékeztet arra, hogy a 2005-ös felmérés alapján összeállított Top 10-ben szerepelt még a szállítás, logisztika, a kutatás-fejlesztés és innováció, valamint a környezetvédelem. Ezek mára kihullottak, és a GKI szerint különösen fájó a tudásipar kiesése: a májusi felmérés során ezt a válaszadók mindössze 2 százaléka jelölte meg perspektivikus területként, szemben a korábbi 10 százalékkal.

Az euró bevezetésétől a megkérdezettek 42 százaléka inkább pozitív, 14 százalék inkább negatív hatásokat várna, ez majdnem megegyezik a 2005-ös felméréssel.