Megjött a Mondeo új generációja

A Ford európai részlegének átszervezése miatt bő kétéves késéssel érkezett meg az új Mondeo – ebben a helyzetben az előző generációs típust dicséri, hogy még a vége felé is jól helytállt a piacon. Ennek ellenére sokan várják az új generációt, amelynek első példányai már fel is bukkantak az utakon – és mindenki megcsodálja őket. Nagyon jól áll a hatalmas méretű hűtőráccsal megáldott, kiegyenesített orr az autónak, és a befejezés is hasonlóan sportos az ötajtós karosszériával.

A Mondeo kilóg az „egy Ford” filozófiából azzal, hogy kifejezetten Európára szabott ötajtós és kombi felépítményt kínál – a Hybrid kivételével, amely csak négyajtós, lépcsőshátúként létezik. Annyi meglepetéssel szolgál a karosszéria, hogy amíg az előző generáció kifejezetten tágas második sorral rendelkezett, az új autóban a középkategóriában átlagosnak számító térkínálattal szembesülünk. A ferdehátú kialakításról igazából csak a harmadik ablaktörlő árulkodik, illetve tesztautónk esetében egy hatalmas méretű – feláras – hátsó légterelő. A raktér viszont hatalmas, nyújtózkodni kell a fékezések miatt előrecsúszott poggyászért. A pótkerék feláras, de az minden esetben 215/60 R15-ös méretű, miközben a tesztautón például 235/40 R19-es kerekek voltak.

Rögtön a beszállásnál feltűnik, hogy milyen széles a B-oszlop, a nagyméretű és kényelmes vezetőülésben helyet foglalva pedig szembeötlő, hogy kevés ugyan a kapcsoló a középkonzolon, de azok nagyon egyformák, és logikátlanul vannak elhelyezve. Oda kell nézni, ha a belső keringtetésre akarunk kapcsolni, nehogy véletlenül a 3 (!) különböző gombbal is aktiválható első szélvédőfűtést/páramentesítést találjuk el. A monitorral helyettesített műszeregység menüjében szokás szerint a kormányon elhelyezett kapcsolókkal tudunk mozogni, az érintő­képernyős SYNC fejegység menüjében barangolva finomíthatjuk a beállításokat. Nem lett sokkal egyszerűbb a kezelhetőség, de némi rutinnal és türelemmel elérjük a célunkat.

Két dolog zavart igazán az utastérben, a panoráma-üvegtető körüli burkolat borzasztóan nyekergett a karosszéria mozgásakor, a feláras (57 000 forint) légzsákos hátsó biztonsági övek alsó pántja pedig nagyon rövid, és a csatot nem lehet mozgatni az övön. Kínos pillanat lehet, amikor nem vihetjük magunkkal az üzleti partnert, mert nem tudja becsatolni az övet…

A vezethetőség továbbra is jónak számít. Már alacsony fordulatról is szépen húz a 180 lóerős teljesítményű, 2,0 literes dízel, és a nagyon hosszú áttételezés ellenére akár visszakapcsolás nélkül is tudunk gyorsítani.

Csendes az erőforrás, a váltó jól kapcsolható, a kormányzás és a fék is hozza azt a szintet, amit a futómű tud. Még a nagy felni és a peres abroncsok ellenére is jó a gördülési komfort, az ütéseket hatásosan csillapítja a felfüggesztés. Prímán fordul az autó, az ESP nem szól közbe, hiszen nyoma sincs tapadásvesztésnek még tempósan vett körforgalmakban sem.

A középkategóriának megfelelő szinten mozognak a Mondeo listaárai, a jól felszerelt, erős dízellel és kézi váltóval konfigurált vetélytársak pár százezer forintos sávon belül találhatók. A 180 lóerős dízellel és kézi váltóval felszerelt Mondeo 9 millió 210 ezer forintba kerül, a kombi 200 ezerrel több. A Titanium csúcsfelszereltség esetén is sok tételt tartalmaz az extralista, de jobban járunk, ha rögtön annak a végére tekintünk, ahol a Titanium X 1, 2 és 3 csomagokat találjuk. Ezekben a fontos extrákat már összeválogatták. Ezenfelül még az érintőképernyős SYNC fejegységre kell költeni, de megéri az árát. A teszt során vegyes használatban 7,3 l/100 km-es fogyasztást mértünk. Az extra garanciát jó áron mérik, a kötelező 2 év kilométer korlátozás nélküli garanciát 85 ezer forint megfizetésével lehet 2+3 év/250 ezer kilométerre bővíteni. Utóbbinál figyelembe vették a cégautós használatból esetenként adódó, átlag feletti futásteljesítményt is.