Maximum a BMW-érzésből

Nem a legerősebb, nem a legtakarékosabb, nem a legfeltűnőbb, sőt nem is 3-as sorozat! A 4-essé válás feltétele, hogy kupé (vagy kabrió) legyen a karosszéria. Manapság ez már négy ajtóval is megy, méghozzá nem is rosszul. Alig néhány centin és máshogy húzott vonalon múlik, mégis minden szögből látványos a különbség. Szemből is látszik, de hátulról teljesen egyértelmű, hogy aki ezt a BMW-t vezeti, többre vágyott a hagyományos szedánnál. Laposabb tetővonala csak a kezdet, a Gran Coupé négy keret nélküli ablakával hódítja meg a szívünket, és cselesen, felnyíló ötödik ajtajával győzi meg praktikus énünket, hogy mindez megér 1,25 millió felárat (18d). Ugyanezt megkaphatnánk 830 ezerrel olcsóbban, ha a 3-as GT-t (18d) választjuk, de nem kérdés, hogy a két változat között zongorázni lehet a különbséget.

Nem árt hozzá egy kis exhibicionizmus, ahogy az Individual kínálatban elérhető, fényviszonyoktól függően változó, szürkéslila fényezés és a nehezen behatárolható árnyalatú, barna bőrkárpit megrendeléséhez sem. Előbbi 648 900, utóbbi 386 000 forinttal dobja meg az árat, de nemcsak a megjelenésre, a technikára is költhetünk. A 20d-vel járó 40 plusz lóerőért 1,01 milliót, a folyamatosan dolgozó xDrive összkerékhajtásért további 730 ezret hagyhatunk ott, akárcsak a nyolcfokozatú váltóért (715 500 forint). A további, kisebb-nagyobb felárat jelentő extrák hatására egy angolos eleganciájú és franciásan kifinomult BMW-be ülhetünk, amiből még az utunk végén is nehezünkre esik majd a kiszállás, és nem az alacsony üléspozíció miatt.

Mintha a vezető köré öntötték volna, olyan frappánsan vegyíti a vezetési élményt az utazási komforttal. Sokat elárul az érzés, amikor éppen fülig ér a szánk egy szerpentinen, családunk meg a hátul is kagylós üléseknek vagy a finom rugózásnak tapsol. Pedig utasként több kihívást is tartogat a Gran Coupé: hátul szűkös a fejtér, nehézkes a beszállás, de a nagyobb termetűek elöl ülve is hasonló élményeket szerezhetnek. Passzentos méreteinek csak a sofőr örül, akinek a régi iskola szerint rövid műszerfal, érzékeny kezelhetőség és meredek A oszlopok jutnak, kihozva a maximumot a BMW-érzésből. Az úthoz mágnesként tapadó futóműnek besegít ugyan az összkerékhajtás, de száraz úton vezetve szinte lehetetlen észrevenni a különbséget, olyan stabil a felfüggesztés és éber a menetstabilizáló elektronika. Mintha az összes gombot és kapcsolót úgy helyezték volna el, hogy akár élénk manőverezés közben is biztosan kezelhessük, ebben az elegánsan a szélvédőre vetítő kijelző is társunk.

A nagy tudás elvileg hátrányokkal is jár, ezeket mégis képes előnyére fordítani, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna élményről beszélni dízelmotorral és automatikus váltóval. A 190 lóerősre izmosodott, négyhengeres 2,0 literes továbbra is etalonnak számít, 6,5 literes tesztfogyasztásánál csak kevesebbet lehet kihozni belőle.