Óvatosan bánna gázkincsével Irán

Tarolhatna Irán a világ gázpiacán, amint pótolja azokat a fejlesztéseket, amelyekről az ellene 1979-ben elrendelt nemzetközi szankciók kezdetétől azok minapi feloldásáig le kellett mondania. Mégsem ez a terve.

"Szénhidrogén-kincseink hatalmasak, az olaj és a gáz termelési költsége alacsony, az energiahordozót rejtő kőzetek szerkezete pedig egyszerű” – sorolta a kiváló adottságokat az Atlanti Tanács Globális Energiaközpontjának vezető munkatársa a Natural Gas Europe szakportálnak. Szara Vahsuri szerint különösen a még érintetlen gázmezők megtérülési rátája magas. Ám mivel az ország saját gázigénye is nagy, a szakember nem számít arra, hogy az iráni gáz számottevő mennyiségben kikerüljön a világpiacra. A nagy export ellen szól az ország vezetőinek az a megfontolása, amely szerint a gázt nem puszta árupiaci termékként, hanem elsősorban feldolgozva, magas hozzáadott értékkel kell pénzzé tenni.

A gáz fedezi a helyi energiaigény 65 százalékát. Fő vevői az erőművek, amelyek az új tervek szerint a gázzal előállított villamos energiával a környező országok piacán is meg kívánnak jelenni. Jelentős vásárló továbbá a lakosság, hiszen Iránban a gázt szinte minden lakásba bevezették. Még az olajat is földgáz visszanyomásával „buzdítják” arra, hogy felszínre jöjjön. Tíz éve gázalapú petrolkémiai beruházások sora is elindult Iránban. Ennek köszönhetően megnőtt az ország gázbázisú késztermékkivitele, és még nagyobb lehet, ha befejezi félkész petrolkémiai beruházásait. Azért exportra is maradna valamennyi földgáz.

A minél magasabb hozzáadott érték előállításának politikáját még Khomeini ajatollah hirdette meg a nyolcvanas évek elején az „ellenállás gazdasága” jegyében, a szankciók elleni védekezésként. Azokban az években kiemelkedően fontos volt, hogy azért a kis számú áruért, amit Irán mégis exportálhatott, magas bevételt kapjon.