Újabb csata kezdődhet a Google-lal

Tovább nőhetne az az összeg, amelyet a zenészek, színészek, táncosok jogait érvényesítő egyesület, az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) évente kifizet az előadóknak. Ehhez azonban az kellene, hogy a kis ország kis jogkezelőjének sikerüljön megállapodnia a Google-lal arról, hogy az általa üzemeltetett YouTube videomegosztó oldalon megjelenő reklámokból azok az előadók is részesüljenek, akiknek a produkcióit letöltik a felhasználók. Ma ugyanis ez az összeg jórészt a Google-t gyarapítja – mondta a Világgazdaságnak Tomori Pál, az EJI igazgatója, aki azt sem zárta ki, hogy ha nem lesznek eredményesek a tárgyalásaik, akkor peres úton szereznek érvényt követelésüknek. Az egyesület azt szeretné elérni, hogy az ingyenesen elérhető közösségi oldalakon keletkező egyre gyarapodó reklámbevételből egyenlő – 25-25 százalékos – arányban részesüljenek a szerzők mellett a zenei kiadók, a technológiaszolgáltatók és az előadók. Ez azért nem reménytelen, mert egy másik jogvédő irodának már sikerült megállapodnia a Google-lal arról, hogy a szerzők részesülhessenek a bevételből.

A bizakodásra okot adhat, hogy az EJI a közelmúltban első fokon megnyerte a francia Deezer internetes streaming zeneszolgáltató ellen indított próbaperét, amely arra irányult, hogy az előadók díjazást kapjanak hangfelvételeik internetes felhasználása után. A bírói döntés nyomán a Deezer a magyar piacra lépésének időpontjától, azaz 2012 októberétől utólag köteles megfizetni az EJI-nek az érintett előadók jogdíját. Az ítélet most megerősítette: a magyar szabályozás mindenben megfelel a nemzetközi normáknak.

Ebből az is következik, hogy nem korrekt az előadókkal szemben, ha nem rendelkezhetnek közös képviseletük útján zenéik internetes felhasználásáról, mint ahogy az sem, ha a kiadók a CD-eladásra létrehozott saját szabályaik alapján számolnak el az előadókkal az internetes zenék után. A jogvédő iroda a per által elért bevétel teljes összegét – működési költség levonása nélkül – felosztja az érintett előadók között. Ha jogerősen is pernyertes lesz az EJI, akkor egy újabb bevételi forrás nyílik meg az előadók számára. Azt egyelőre még számolják, hogy ez milyen mértékű bevételt jelentene például a magyar előadóknak.

A televíziók, rádiók és más zenefelhasználók jogdíjat fizetnek az előadóknak felvételeik felhasználásáért. Ezt a jogdíjat Magyarországon minden hazai és külföldi előadó nevében az EJI szedi be, majd fizeti ki nekik. Az irodának 1350 zenész, színész és táncos tagja van, évente több mint ötvenezer előadóművész számára fizet ki jogdíjat. Az EJI által beszedett, illetve az előadóknak kifizetett összeg az elmúlt években folyamatosan emelkedett, és tavaly 2,1 milliárd forintot osztott szét. Korábban sokáig hatvan-negyven százalék volt a magyar előadók javára kifizetett összeg aránya, de az utóbbi időben ez elkezdett olvadni – mondta az igazgató –, vagyis az internetnek, a kereskedelmi adóknak betudhatóan nőtt a külföldi előadások száma, ami után tehát ma már arányaiban nagyobb összeg illeti meg a külföldieket. Némileg javít a helyzeten, hogy a médiatörvény a rádióknak kötelező magyar zenei kvótát ír elő.

A növekvő bevétel részben annak köszönhető, hogy több rögzített zenét hallgatnak az emberek – mondta Tomori Pál. Ahhoz pedig, hogy számon tudják tartani, hogy például egy vidéki rádió eleget tesz-e fizetési kötelezettségének, az EJI hatalmas informatikai támogatottságú adatbázist épített fel, és folyamatosan frissíti. Ennek alapján tudják, hogy az adott csatornán hány alkalommal játszottak le például egy Madonna- vagy egy Omega-számot, ami után az előadók megkapják majd az EJI-től az előadói jogdíjat.

Olyan eset azonban mégis előfordul, hogy egy rádió nem fizet. Ez történt a Music FM-mel is, amely 2015. július első napját követően nem fizette meg az előadói és kiadói jogdíjakat, illetve nem adta át a felhasznált hangfelvételek listáját. Ezért a jogvédők beperelték a rádiót, amely később az összeg egy részét kiegyenlítette, de még így is sok millió forinttal tartozik az előadóknak és a kiadóknak, akik kénytelenek várni az őket megillető összegre, mert a jogerős ítélet csak évek múlva születhet meg.