Az öt henger negyven éve

Ferdinand Piech a 70-es évek elején kezdte „erőltetni” az öthengeres motort, az elsőt 1972-ben készítette a saját neve alatt futó mérnöki iroda a Mercedes-Benz megrendelésére, és 1974-ben debütált az „állólámpás” 240 D 3.0-ban. Az Audinál a szükség vitte rá a céget erre a megoldásra, az elődnél nagyobb méretű 100-asba nagyobb motorok kellettek, de nem volt hely soros hathengeresnek, V6-ost kifejleszteni pedig túlságosan drága lett volna.

Első körben 2144 köbcentis benzineseket dobtak piacra, majd jöttek az egyre kisebb blokkok, a 2,0 és 1,9 literes változatok. Az Audi első dízelautója 2,0 literes öthengeres szívódízelt kapott (a VW 1,6 literes négyhengeresét toldották meg egy hengerrel) 70 lóerős teljesítménnyel, később turbó került rá, teljesítménye 87 lóerőre emelkedett. A benzinesnél a 170 lóerős turbó volt a csúcsmodell.

A 80-as évek elején aztán az Audi Quattróban teljesedett ki a motor potenciálja, először is intercoolert kapott, amitől 200 lóerőre nőtt a teljesítménye, később hengerenként négyszelepes hengerfejjel gyarapodott, a homologizációs Sport Quattro modellbe a 2144 köbcentis blokk 306 LE/350 Nm teljesítménnyel került. Az első Audi TDI is öthengeres volt, a 2,5 literes, közvetlen befecskendezéses turbódízel 120 LE/265 Nm teljesítménnyel kezdett. A soros öthengeres motor jelenkori karrierje 2009-ben kezdődött, amikor a TT RS megkapta a 2,5 literes lökettérfogatú, 340 LE/450 Nm csúcsteljesítményű egységet. Ennek a motornak a legújabb változata 2015-ben debütált az RS3-ban, ahol 367 LE/465 Nm a teljesítménye, de már meg vannak számlálva a napjai. A TT RS-ben már bejelentették a szintén 2,5 literes lökettérfogatú, de már alumínium blokkos soros öthengerest, amelynek 400 LE/480 Nm a maximuma.