Jó sok és igen drága gázzal készült tavaly a távhő
Megközelítőleg száz hazai településen van már távhőszolgáltatás, ami 650 ezer lakást és több mint másfél millió embert foglal magában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), valamint a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (Matászsz) közös, 2021-re vonatkozó kiadványa szerint.
Több a lakossági, kevesebb az egyéb ügyfél
A távhőszolgáltatók által eladott 27 765 tarajoule hő majdnem kétharmadát a lakosság használta fel (20 835 tarajoule), a többit az egyéb felhasználók (6929 tarajoule). Az ország legnagyobb távhőpiaca Budapest, amelyet Miskolc, Debrecenben, Pécs és Szeged követ. A közzétett táblázatok alapján 2013 és 2021 vége között a lakossági díjfizetők száma 8502-vel 682 280-ra nőtt, ebből 2021-re 2261 ügyfél jutott, vagyis tavaly felgyorsult a távfűtött lakások számának növekedése. Viszont a nem lakossági ügyfeleké 2013 óta 1080-nal 19 163-ra csappant, ráadásul ebből 489 szintén a múlt évre esett.
Beépített kapacitásai alapján az ország legnagyobb távhőtermelője a Budapesti Erőművek Zrt, a legtöbb településen pedig a Veolia aktív.
A megtermelt távhő mintegy 69 százalékát, 29 841 terajoule-nyit földgázból állították elő. Ám míg a gáz súlya lényegében ugyanezen a szinten mozog évek óta, a távhőtermelésben felhasznált ára az egy évvel korábbinak több mint kétszeresére nőtt: gigajoule-onként 4453 forintra. A lakossághoz eljutó távhőt annak termelői és szolgáltatói is hatósági áron kötelesek továbbadni, a gazdálkodásunkban emiatt keletkező, üzletileg indokolt veszteség pedig a jogszabály szerint kipótolható a távhőkasszából. Ez egy olyan alap, amelybe 2011 óta a számláikon keresztül az áramfelhasználók dobnak be pénzt kapcsolt szerkezetátalakítási díj néven, de amelyen a Világgazdaság szeptemberi cikke szerint akár ezermilliárdos lyuk is lehet.
A távhőtermelésben a földgáz után a második legnagyobb súllyal használt energiaforrás a biomassza, amelyre tavaly 17 távhőtermelő támaszkodott az országban. Igaz, a 17 termelő közül nem mind használt kizárólag biomasszát, és az érintett távhőtermelő sem feltétlenül az egyetlen az adott településen. Például a Greenergy Power Kft. a bajai távfűtés számára gázt is éget, de Baján szolgáltat a tisztán gázra alapozó Baja Energetika Kft. is. Ez a kevert állapot amúgy jellemző sok termelő és a legtöbb település esetében is.
A harmadik legnagyobb súlyú, egyben szintén megújuló energiaforrás a geotermia: termálvizet 14 településen vontak be a távfűtésbe. Ennek kapcsán Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke a közelmúltban felhívta a Világgazdaság figyelmét, hogy a távhőtörvény csak az úgynevezett távhőtermelői engedélyesekre vonatkozik, de mellettük működnek az országban települési geotermikus hálózatok is, amelyek köz- és lakóépületek fűtését szolgálják (ezek a hálózatok nem is szerepelnek a MEKH és a Matászsz most hivatkozott táblázatában).
További, de már csak egyedi példa a megújulók, illetve hulladékok szerepére a távhőellátásban, hogy Veszprémben bevetették az SNG-t (szintetikus gázt), Budapesten a kommunális hulladékot és a megújulók áramából származó villamos energiát, Debrecenben a szennyvízgázt, Miskolcon a depóniagázt, Pécsett az SRF-et, ami szintén hulladékalapú energia. A paksiak atomerőművi, tehát szintén karbonmentes távhőt használhatnak.
Kell még fűtőolaj, tüzelőolaj, PB-gáz és szén is
Van néhány, földgáztól eltérő „karbonos” megoldás is. Tizenhárom hazai hőtermelő fűtőolajat is használ, Szentlőrincen a PB-gáz, Budapesten két helyen a tüzelőolaj, egy helyen a propán, Ajkán és Dorogon pedig a szén segít be.
Észszerű és gazdaságos, hogy a Dunaferrt is ellátó ISD Power a kamragázt és a kohógázt is hasznosítja a távhőellátásban, de nem tudni, meddig. A rendezetlen tulajdonosi hátterű és irányítású vasművel szemben megcsappant üzleti bizalom a társaság működésének olyan mértékű megrendüléséhez vezetett, hogy a hónap elején az E.ON jelezte, lekapcsolja az ISD Power áramellátását. Bár ezt számára egy kormányrendelet megtiltotta, továbbra sem tiszta a kép a vasmű, az erőműve, emiatt Dunaújváros távhőellátása szempontjából sem. Egy kormányhatározat szerint ugyanis addig kell biztosítani az áramellátást, amíg az a Dunaferr telephelyén található legnagyobb kockázatot jelentő létesítmények szakszerű és biztonságos leállításához szükséges.
A távhőtermelés energiahordozó mixe módosulhat a földgáz rovására és a földhő javára a geotermikus beruházásokra vonatkozó törvény napokban elfogadott módosításával. Az Energiaügyi Minisztérium közleménye szerint a geotermia 2030-ra éves szinten akár 1-1,5 milliárd köbméter földgáz felhasználását válthatja ki. A geotermikus energia kutatásának, kinyerésének és hasznosításának engedélyezése a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál működő bányafelügyelet hatáskörébe kerül. A főszabály szerint a geotermikus energia csak a bányafelügyelettel kötendő, határozott idejű szerződés alapján nyerhető ki és hasznosítható. A szerződéskötéshez az energiaügyi miniszter egyetértése szükséges. A maximum harmincöt éves időtartam egy alkalommal, legfeljebb az eredeti időtartam felével meghosszabbítható.
A szerződés létrejöttéhez szükség van megállapodásra is a kinyert geotermikus energia felhasználásáról, vagyis feleslegesen nem valósulnak meg projektek.
A bányavállalkozónak vállalnia kell, hogy a felhasználni tervezett geotermikus energia éves mennyiségét kinyeri. A kitermelt vizet a technikai és földtani lehetőségekhez képest teljes mértékben vissza kell sajtolnia. Könnyítés viszont, hogy a geotermikus energia kinyerését és hasznosítását a természetes felszíntől mért 150 méter feletti földkéregrészig a bányafelügyelet szerződéskötés nélkül, egyszerűbb eljárásban, saját hatáskörben engedélyezheti.
Lehetne kisebb a távhőrendszer vesztesége
A múlt év végén 213 távhőrendszer működött az országban, míg 2003-ban még 242, a mélypont pedig 2010-re esett 196 rendszerrel. A hivatkozott összefoglaló összevetette a hazai távfűtés 2021-es állapotát néhány európai országéval, de a táblázata nem ad sem teljes régiós, sem európai képet. Ausztria, Csehország, Észtország, Finnország, Litvánia, Magyarország, Szerbia és Szlovénia szerepel benne. A felsoroltak közül hazánknál csak a szerb távhőtermelés függ jobban a gáztól, majd 80 százalékban, míg a másik véglet Finnország 10 százalékkal. A szénre Csehország és Szlovénia távhőtermelése is majdnem 47-47 százalékkal támaszkodik, de magas a finnországi 12 és a szerbiai megközelítőleg 14 százalék is, míg a hazai csak 0,1 százalék. A biomassza hasznosításában Litvánia (66,7 százalék), Észtország (55,3) és Ausztria (47,9) vezeti a listát, amit csak akkor irigyelhetünk meg a magyarországi 13 százalék ismeretében, ha az előttünk járók magas biomasszaarányát nem a fatüzelést takarja. Az egyéb megújulókra jutó 24 százalékával Finnország messze veri a 2,7 és nulla százalékával az e szempontból a béka fenekénél lévő többi ország távhőtermelőjét.
A hulladékkal való távhőtermelésben Finnország és Észtország áll a legjobban, Szerbia közben sehol sincs.
Mindenütt ronda adat a távhőrendszer vesztesége, amely csak Csehországban és Finnországban 10 százalék alatti, a többiben ennél néhány százalékkal nagyobb. A szégyenlistát Szerbia vezeti 14 százalékkal, Ausztria nem közölt adatot. Csehországban működik a legnagyobb, 39 gigawattos távhőtermelő beépített kapacitás, a finnországi ennek a kétharmada, a hazai az ötöde. (Osztrák, észt és szerb adat nincs.) Finnország közel 24 gigawattja kiemelendő, mert azt egy mindössze 5,5 millió lakosú országban építették ki, igaz, ott hidegebb van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.