Uniós pofont kapott az orosz olaj árképzése

Sajátosan érintheti az uráli olaj oroszországi árképzését az ország ellen most elfogadott uniós szankciócsomag, mert akadályt gördít többek között az Argus nyugati árügynökség adatainak felhasználása elé. Márpedig a londoni Argustól származó nem hivatalos információk olyan súlyúak a piacon, hogy azokat figyelembe veszik az Oroszországban termelt szénhidrogén árának, de még az adójának a meghatározásában is.

Ám az összefüggésre rámutató orosz Oil and Capital szerint ezzel segít is a szankciócsomag, mert az függetlenebbé teheti az orosz olaj- és gázipart az árazási kérdésekben. „Éppen a szankciók végezhetnek el egy olyan munkát, amelyre a helyi hazai szabályozás nem volt képes az elmúlt harminc évben” – következtet. Az Argus távol tartását egyébként a szankciócsomag azon pontja írja elő, amely megtiltja a nyugati cégeknek a reklámozást, a
marketing- és a közvélemény-kutatást.

Orosz adószámítás, londoni számokra alapozva 

A magazin online változata szerint a szakértők között régóta vita tárgya, hogy az orosz olaj árának csökkenésében mi a nyugati árügynökségek szerepe. Sokan nagyon szubjektívnek érzik az uráli árajánlatok kiszámításának módszereit, és gyakran egyáltalán nem tartják reprezentatívnak. A
kiutat ezért egy saját árképzési ügynökség létrehozása jelentené. Ilyen, úgynevezett Price vendor feladatot ellátó szerve egyébként van is minden „önmagát tisztelő olajexportőrnek”.

Bár az Argus által is nyújtott tanácsadást már szankcionálták, ezért a Platts ügynökség hivatalosan be is szüntette az orosz ügyfelekkel való együttműködést. Az Argus még nem hagyta el Oroszországot, és kérdés, hogy később mit lép. A Világgazdaság úgy tudja, hogy az árügynökség az ukrajnai irodáját már a háború elején átköltöztette Lengyelországba.

Az Argus árügynökség nemcsak az orosz olajárak plafonjának kiszámításában segített az európai tisztviselőknek, hanem az orosz pénzügyminisztérium is az általuk közölt árajánlatokra alapozza a számításait. Ráadásul a szaklap szerint az uráli olajnak ezt a nyugati struktúra által alakított árazását aktívan használják az orosz piacon is, vagyis 

Következtetéseivel a szaklap odáig megy, hogy minden orosz a saját zsebéből fizeti meg ennek az árképzési ügynökségnek a munkáját, továbbá megállapítja, hogy az Argus törvényi szintű idézetei képezik az iparág megadóztatásának alapját, és nagyrészt ezek alkotják az orosz költségvetés bevételi oldalát. Az uráli olajárakra vonatkozó adatokat az ásványtermelési adó, az exportvámok és egyéb kötelező befizetések kiszámításának módszertana részeként használják fel.

Nehéz lesz az Argus indexét megfelelővel helyettesíteni

 – idézi Tamara Safonovát a független olaj- és gázipari elemzőcég, a Naans-Media LLC vezérigazgatóját, aki rámutat, hogy mivel az orosz költségvetésbe befolyó adókat az Argus-árajánlat figyelembevételével számítják ki, az orosz olaj- és gázbevételeit külföldi országok fogják ellenőrizni,
amit az olajembargóval és az „árplafonnal” kívántak elérni. Azaz ha Oroszország nem vált át sürgősen az orosz olaj belföldi árindexeire, akkor az árak
december végére megközelíthetik a hírhedt plafont.

Mindez akkor is így van, ha – mutat rá az Oil and Capital által hivatkozott másik szakértő – Oroszországban az árügynökségek munkájának még nincs jogi alapja, azok csak tömegtájékoztatási eszközként működnek. Mint a Világgazdaság figyelmét egy energiakereskedő felhívta: további probléma az árügynökségekkel, hogy a piac egyszerűen nem fogad el valósnak árindexet az adott ügynökség teljes függetlensége és maximális szakmai hozzáértése nélkül. Ezért viszont nehéz lesz Oroszországban az Argus Ural olajindexet egy helyi árügynökség által kiadott árjegyzéssel helyettesíteni.