Sok zöldhidrogénprojekt vizsgázik rosszul

Nem túl biztató, hogy a világ hidrogéntermelésének 99 százalékát fosszilis tüzelőanyag felhasználásával állítják elő, és mindössze 1 százalékát megújuló forrásból a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2023-as előrejelzése szerint. A környezetkímélő zöldhidrogén előállítása egyelőre túl drága és sok más kényelmetlenséggel is jár.

Pedig az elmúlt évek lelkesedése az 1 százaléknál nagyobb arányt ígért. A zöldhidrogén energiaforrásként történő használatát zöld volta mellette az is felértékeli, hogy csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függést. Mégis úgy áll, hogy miután az Európai Számvevőszék (ECA) júliusban azt állapította meg, hogy a zöld hidrogénre elkülönített 18,8 milliárd euró nem tudja elindítani a teljes hidrogénenergia-termelést az EU-ban, ma már az is látszik, hogy még ennek az összegnek is elpárolgott egy része, így a környezetbarát módon előállított hidrogénnel kapcsolatos projektet sora maradt papíron.

Az Európai Bizottság 2030-ig legfeljebb 10 millió tonna zöldhidrogén előállítását és 10 millió tonnás importot tűzött ki célul. Az a másik brüsszeli cél azonban, hogy szintén 2030-ra legalább 40 gigawatt megújuló energiaforrással működő hidrogén-elektrolizátor kapacitást kell létrehozni, a könyvvizsgálók szerint csak egy hidrogén lobbicsoport ötlete volt. A problémák láttán Stef Block, az Európai Számvevőszék könyvvizsgálója a nyáron azt mondta, hogy

• a gyakorlatban is tesztelni kellene az EU megújuló hidrogénnel kapcsolatos iparpolitikáját,
• az Európai Bizottságnak célzottabban kellene elosztania az uniós hiányfinanszírozást,
• és ösztönöznie kellene a hidrogénprojekteket.

Dániában nincs meg a zöldhidrogén körüli összhang

A beruházások nem kellően átgondolt előkészületeinek következményeire bőven van példa. A dániai áram- és gázrendszer üzemeltetője, az Energinet néhány napja jelentette be, hogy 2028-ról 2031 végére, vagyis teljes három évvel elhalasztja a Nyugat-Dánia és Észak-Németország közötti hidrogénvezeték elindítását. Ez lenne az első, két ország közötti ilyen vezeték. A beruházáshoz kapcsolódó fő dániai összeköttetések is csak 2032 és 2033-ra készülnének el. A dán Energiaügyi Minisztérium azzal magyarázza a halasztást, hogy a megvalósítás ütemezését hozzáigazítsák a zöldhidrogén iránti helyi igény, valamint a zöldhidrogén termelésének kibontakozásához és egyensúlyához. 

Befékeztek Németországban

Nemrég a norvégiai Equinor közölte, hogy felhagy a Németországba tartó hidrogénvezeték projektjével, ahogyan a kék, vagyis földgázalapú hidrogént leválasztó létesítmények építésével is. Ki is mondta, hogy a vállalkozás veszteségesnek ígérkezik, ráadásul megfelelő kereslet sem látszik Németországban. Hannoverben pedig 2021-ben terveztek egy 17 megawattos hidrogénprojektet egy meglévő szennyvíztisztító telepre, de mire a munka ez év márciusában elindulhatott volna, az eredetileg 25 millió euróra becsült költség 136 millió euróra emelkedett. A projektet törölték. 

Csúszik a Spanyolországot és Franciaországot összekötő H2Med-vezeték is. A 2,5 milliárd eurós projektet szintén 2030-ra halasztották.

Elég gyenge a zöldhidrogén hatásfoka

A gazdaságosság hiányára rámutatott a Florida Power & Light amerikai közműcég esete is. A társaság februárban átadott egy 25 megawattos zöldhidrogén-központot, ám ezt követően megjelentek a zöldhidrogén-értéklánc hatásfokát érintő összehasonlítások is:

• A zöldhidrogén előállítása és elégetése során az energia 50-80 százaléka elvész, viszont
• a modern gázgenerátorok hatásfoka 64 százalék, míg
• a lítium-ion akkumulátorok 80-85 százalékos hatásfokkal képesek tárolni a zöldenergiát, igaz, csak órákon át.

A hidrogén előállításához szükséges hatalmas mennyiségű energia származhat földgázból, de ekkor a hirdogén csak kék lesz, zöld pedig akkor, ha (elsősorban) szélerőművek vagy naperőművek áramával bontják a vizet oxigénre és hidrogénre. Ez utóbbi folyamat drága volta áll amögött, hogy még Németországban is, ahol a kormány szinte minden, zöld előtagú projektet jóváhagy, és ahol egész program indul korszerűsítésre és az új hidrogénerőművek építésére, a hidrogénvezetékek építését csak 2035-re tervezik. -2040. Igaz, még nincs meg a pénz a program egészére.

Olcsóbb a légköri szén-dioxid megkötése

Elgondolkodtató a károsanyag-kibocsátás kérdése is. Egy új tanulmányban harvardi kutatók megállapították, hogy a szén-dioxid légkörből történő megkötése jövedelmezőbb, mint a hidrogén üzemanyagként történő előállítása. Vagyis a H2 előállításának, szállításának, tárolásának és felhasználásának költsége drágább, mint a szén-dioxid fosszilis tüzelőanyagokból történő egyszerű leválasztása (vagy kibocsátási kvóták fizetése). E számítás szerint ugyanis annyi zöldhidrogén előállítása, amennyivel megelőzhető egy tonna szén-dioxid légkörbe kerülése, tonnánként 500-1250 dollárba kerül. Viszont egy tonna szén-dioxid leválasztásának és tárolásának költsége 100-1000 dollár. Nem meglepő, hogy a vállalatok a második lehetőséget választják.

Vannak persze iparágak, amelyek, a hidrogént energiahordozóként használják, főleg Ázsiában. Például az indiai Adani Total Gas már annyi (nem sok) zöldhidrogént kever gázelosztó hálózatába Nyugat-indiai Gujarat államban, amennyi 4000 otthon energiaellátásához elég. Ebben a földgáz-vezetékben 2,3 százaléknyi hidrogén van. 

Nehézségek a RepowerEU programban 

Bár egy orosz szaklap szerint meghibásodott az egész RepowerEU program minden eleme, mert nem látszanak a tőlük várt eredmények, ehhez érdemes hozzátenni, hogy az eredményeket korai két év elteltével vagy rövidebb idő után számon kérni. A programot ugyanis az Európai Bizottság csak 2022 májusában tett közzé.

• Az IPCEI Hy2Tech az olcsó hidrogén előállítását várja 41 projekttől, de ezek egyelőre nem ígérnek olcsóbb termelést a szénhidrogén energiaforrásúaknál.
• Az IPCEI Hy2Use szerint erősíteni kell a hidrogén ipari használatát. A hidrogén azonban még egyetlen uniós országban sem teszi ki az energiafogyasztás 10 százalékát.
• Az IPCEI Hy2Infra (2024 februárjában hagyták jóvá) olcsóbb elektrolizátorok és hidrogénszállító csövek kifejlesztését célozza. Még nincs hír eredményről.

Kérdéses a biztonságosság is

Leonyid Hazanov orosz ipari szakértő szerint a hidrogénprojekteknél nem is mindig a költségek jelentik a fő problémát, hanem a biztonság. Ha például egy gázt szállító hajó felrobban egy kikötőben, a közeli daruk megsérülnek, és az épületek ablakai betörnek. 

Még mindig nem ismert, hogy a csövek pontosan hogyan fognak viselkedni tiszta hidrogén szállításakor. A hidrogén ugyanis korrodálja a fémet, de még nincsenek pontos tanulmányok arról, hogy a vezetékek mennyire maradnak épségben, ha a hidrogént nagy távolságra továbbítják. Kérdés az is, hogy mennyivel szökik jobban a rendszerből, mint a metán, és az is, hogy hol okozhat zárlatot, és robbanhat fel. Igaz, az olajfinomításban szükség van rá, de ott helyben állítják elő. Más esetekben viszont a szakértő szerint nem világos, hogy miért kell költeni ilyen projektekre.

A magyar példák ígéretesek

A Világgazdaság a múlt hónapban éppen egy ilyen, magyarországi olajipari felhasználásról számolt be. A Mol elindította a termelést a régió legnagyobb kapacitású zöldhidrogénüzemében. A hidrogént a társaság saját finomítója használja fel, ezáltal csökken a károsanyag-kibocsátása. Később a közlekedésben is találkozhatunk a százhalombattai zöldhidrogénnel. A létesítmény évente 1600 tonna tiszta, karbonsemleges zöldhidrogént állít elő az áprilisra 22 millióból elkészült üzemben.

Hazai júniusi hír az is, hogy megkezdődött a kizárólag megújuló energiaforrás hasznosításával előállított hidrogén gyártásának próbaüzeme a Bükkábrányi Energiaparkban. A beruházó A konzorciumot a Mészáros csoporthoz tartozó Bükkábrányi Fotovoltaikus Erőmű Projekt Kft. és a Szegedi Tudományegyetem hozta létre. A zöldhidrogén-termeléshez használt villamos energiát Magyarország egyik legnagyobb napelemparkja termeli. Ez esetben a zöldhidrogén előállításának energiaigénye nem plusz igényként jelenik meg, hanem éppen fordítva: a folyamatban az amúgy is éppen fölöslegben termelt zöld áramot hasznosítják.