Szakadt felszerelés, szakadt morál a brit hadseregben

A panaszok minden fegyvernemnél azonosak, gyenge a felszereltség és az elhelyezés, túlfeszített a bevetések üteme, nincs magánélet, ehhez képest pedig rendkívül alacsonyak a fizetések. A helyzetnek sajátos hátteret kölcsönöznek azok a minapi jelentések, amelyek szerint a brit gazdaság recesszió előtt áll, a kormánynak egy 7,5 milliárd font körüli éves költségvetési hiány kezelésére kell felkészülnie, így teljesen bizonytalan, hogy lesz-e forrás a Közép-Kelet két frontján – Irakban és Afganisztánban - állandó éles bevetésekre vezényelt hadsereg panaszainak orvoslására.

A hadügyminisztérium nyilván a fenyegető költségvetési megszorítások elhárítása végett tárta a közvélemény elé a belső felmérést, amelyet szokatlanul nagy, 9 ezer fős mintán végeztek el. A „katonai morál” szintjét firtató kérdés esetében az „alacsony” és „nagyon alacsony” válaszok aránya a haditengerészetnél 64 százalék volt, a szárazföldi alakulatoknál 59 százalék, az – ellenséggel közvetlenül nem is szembesülő – légierőnél pedig 72 százalék. Az adott arányokon belül – érthető módon – a tiszti állomány részéről jelentkeztek a kevéssé negatív értékelések.

A jelentéssel kapcsolatban, a Londonban megjelenő The Times rámutat, hogy a panaszok már jó ideje sokasodnak, olyan internetes honlapokon, ahol katonák névtelenül mondták el sérelmeiket. Bár a hadügyminisztérium jelentése nem kifejezetten a Közép-Keleten harcoló csapatokra vonatkozik, a lap idéz egy félreérthetetlen helyről érkezett beírást, amely arról szólt, hogy „otthontól több ezer mérföldre vezényelve, hónapokig, éjjel-nappal gránátokkal és kézi lőfegyverekkel lövetve” kell szolgálni, kimondhatatlanul kevés fizetésért. Van, aki szakszervezetet sürget, de nem azért, hogy sztrájkot szervezzen, hanem kiálljon a közkatonák érdekeiért. Egy bejegyzés a hadsereg ellátásában és működtetésében végrehajtott privatizálást kárhoztatja, mert ezzel az önköltséges hadtáp-funkciók helyébe a profit-motívum lépett, egyértelműen romló színvonalú ellátással.

Amire a hadügyminisztérium jelentése nem térhetett ki, az a közép-keleti expedíciók időtlenné és céltalanná válása, illetve a személyi állományban emiatt támadó frusztráció. Az eredetileg meghirdetett nagy, civilizációs cél – „demokrácia-teremtés” – egyre inkább háttérbe szorul, mert a globális hatalmi játszmákban a katonai jelenlét fenntartása vált elsődlegessé a térségben. Az újra meghatározó világpolitikai szerepkörre törekvő Oroszország hátában tartani kell az afganisztáni pozíciókat. Irakból emellett azért sem lehet kivonulni, mert az felérne egy kapitulációval, azzal az Iránnal szemben, amely a tehetetlenkedő Nyugat ellenében – például a legutóbbi hadgyakorlataival – egyre kihívóbban viselkedik.

Ennek fényében – az interneten hemzsegő írások szerint – a megszálló erők számára hátrányos lenne a stabilizáció és a prosperitás, mert megszűnne az indok a katonai jelenlét fenntartására. Világos politikai, rendezési célok hiányában pedig marad a vége-hossza nincs megszállás, ami – mint a brit hadügyminisztérium felmérése is jelzi – idővel súlyosan kikezdi a katonai morált.