Június hetedikének legfontosabb tanulságai nem annyira abból adódnak, hogy ki a vesztes és ki a győztes, hanem abból, hogy egyetlen párt sem engedheti meg magának eddig folytatott politikájának változatlan folytatását.
Például láthatóan nem elég, ha az MSZP az ellenfele térnyeréséből adódó (akár valóságos, akár virtuális) veszélyek eljövetelével operál, mert ezzel még a legelemibb túlélési esélyeit sem tudja megteremteni – írja a Népszabadságban Kéri László.
A politológus szerint a szocialistáknak politikai létjogosultságuk újradefiniálása révén kellene egykori - 2006-ben még több mint kétmillió-háromszázezres - támogatói körüknek legalább a felét visszacsábítani. A jelen helyzetben ez nehezebben megoldható feladatnak tetszik, mint amilyen a legutóbbi, a 2006. évi győzelem kivívása.
A Fidesz még egy ideig elmondhatja magáról, hogy Európa legjobb eredményt felmutató pártja lett, s megismételheti még százszor és ezerszer a mostani kormányzattal kapcsolatos kifogásait. Ám mindez roppantul kevés lesz ahhoz képest, hogy mostantól mindenki - még a nem rá szavazók is - tulajdonképpeni kormányzati erőként fog rájuk tekinteni.
A többi párttal ezúttal nem foglalatoskodnánk, rájuk ugyanúgy vonatkozik a "mindent újra gondolás" kényszere és parancsa, mert egyikük sincs könnyű helyzetben. Még a magát leginkább győztesnek tekintő Jobbik is kénytelen lesz önmagát újra bemutatni. Más dolog folyamatosan, éjszakánként az utcáról bekiabálni, s megint más a nappaliban a kabátunkat a többieké mellé odaakasztani. (Ez is akasztás, csak nem éppen az, amit a drukkerek elvárnak.)
A pártok aktuális teljesítményénél tovább tekintve az is kirajzolódik, hogy a hazai politikai és közéletben lényegbevágó szerkezeti átalakulás ment végbe – véli a politológus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.