Gazdasági érték is a természet

A hatékony természetvédelmi politikák kialakításának legfőbb akadálya általában az, hogy nehéz számszerűsíteni az ökoszisztémák gazdasági értékét, holott azok valamennyi gazdasági tevékenység alapját jelentik – állapítja meg az ökoszisztémák és biodiverzitás gazdaságtana (TEEB) nevű projekt legújabb jelentése. A TEEB szakértői az ENSZ keretében 2007 óta kutatják a biodiverzitás csökkenésének gazdasági hatásait az Európai Bizottság, Németország és Nagy-Britannia támogatásával; a projekthez újabban Norvégia, Hollandia és Svédország is csatlakozott.

A mostani tanulmány a mellett érvel, hogy az ökoszisztémák védelmét célzó befektetések költséghatékonyak az utólagos kármentéshez képest. A természet gazdasági ágazatok egész sora számára biztosítja közvetlenül is az erőforrásokat, és ezek megőrzése (például a friss vízkészleteké) sokkal olcsóbb, mint technológiai megoldásokkal pótolni az ingyenes javakat. A természet szolgáltatásai a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást is nagyban megkönnyíthetik, hiszen az egészséges ökoszisztémák fontos védelmet képesek biztosítani például az áradások és a viharok ellen.

A klímavédelem kapcsán a TEEB egy másik összefüggésre is felhívja a figyelmet: az ökoszisztémák nemcsak az alkalmazkodás, de a további felmelegedés megelőzése szempontjából is kulcsszerepet játszanak. Jelenleg ugyanis az erdőterületek csökkenése felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 20 százalékáért, ez több, mint a közlekedés valamennyi formájából származó emisszió együttvéve.

Sztavrosz Dimasz, az EU környezetvédelmi biztosa ezért a jelentés kapcsán ismét megerősítette az unió azon a célját, hogy a decemberi klímacsúcson elérje: szülessen megállapodás a trópusi erdők pusztulási ütemének legalább a megfelezésére 2020-ig, illetve teljes leállítására 2030-ig.

Az erdők megmentését a jelentés a sürgős stratégiai prioritások közé sorolja, és nemcsak klímavédelmi okokból, de azért is, mert ezek az ökoszisztémák rengeteg ember számára biztosítanak javakat és szolgáltatásokat. A trópusi korallzátonyok megmentése ugyancsak a stratégiai célok között szerepel; a hozzájuk kapcsolódó élőhelyektől félmilliárd ember megélhetése függ, miközben a felmelegedés és az óceánok elsavasodásának megállítása szempontjából a korallzátonyok szintén fontos tényezőként jönnek számításba.

A harmadik prioritás a globális halállomány helyreállítása. Ezt a jelentés „alulteljesítő” és az összeomlás veszélye által fenyegetett vagyonként jellemzi, amely a lehetőségekhez képest évi 50 milliárd dollárral kevesebb jövedelmet generál. A stratégiai célok sorát annak tudatosítása zárja, hogy milyen mélyen függ össze az ökoszisztémák leromlása a vidéki szegénységgel; a felismerést pedig annak kell követnie, hogy az ágazati politikákat összhangba hozzák a globális szegénység felszámolására irányuló millenniumi fejlesztési célokkal. BÁ

- a környezetre káros támogatási rendszerek átalakítása (a TEEB szerint évi közel 1000 milliárd dollárt tesz ki a mezőgazdaság, halászat, energia, közlekedés és egyéb szektorok globális támogatása, és ezek harmada fosszilis tüzelőanyagok előállítását vagy felhasználását segíti)

- a környezetvédelmi szabályozás szigorítása, és a „szennyező fizet” elvének szélesebb körű alkalmazása

- a természetvédelmi területek kiterjesztése, illetve finanszírozásuk javítása

- befektetés a természeti infrastruktúrába (mérsékelve például a természeti katasztrófák kockázatát)

- a környezetre káros támogatási rendszerek átalakítása (a TEEB szerint évi közel 1000 milliárd dollárt tesz ki a mezőgazdaság, halászat, energia, közlekedés és egyéb szektorok globális támogatása, és ezek harmada fosszilis tüzelőanyagok előállítását vagy felhasználását segíti)

- a környezetvédelmi szabályozás szigorítása, és a „szennyező fizet” elvének szélesebb körű alkalmazása

- a természetvédelmi területek kiterjesztése, illetve finanszírozásuk javítása

- befektetés a természeti infrastruktúrába (mérsékelve például a természeti katasztrófák kockázatát) -->