A cenzúra és a terror hetei után itt a török választás vége

Vége a választásnak Törökországban, hivatalos eredményeket azonban csak este 8 (itteni idő szerint este 7) óra után lehet közölni. Az országban június után tartottak ma újra választást. Puskaporos hangulatban készült az ország erre a napra - az elmúlt öt hónap eseményei lassacskán már azt is megkérdőjelezik, hogy a török illiberális demokráciában egyáltalán demokráciáról lehet-e beszélni.

Pedig június elején még úgy tűnt, csak az a kérdés, hogy a kormányzó AKP megszerzi-e a kétharmados többséget, és ezzel megnyílik-e az út ahhoz, hogy létrehozzák a recep Tayyip Erdogan személyére szabott elnöki rendszert. De jókora meglepetésre nemhogy a minősített, hanem a feles többséget sem szerezte meg a kormánypárt: a szavazatok 40,9 százalékával ugyan az AKP maradt a legnagyobb, de koalíció alakítására kényszerültek. Új választást azután kellett kiírni, hogy a három ellenzéki párt egyike sem lépett koalícióra az AKP-val. A hatalom lévők pedig úgy gondolták, hogy az erőszak lehet az út a sikerhez.

A legnagyobb meglepetést júniusban a HDP nevű párt okozta - a kurdbarát párt sikeresen szólította meg a nagyvárosi liberális törököket is, így átlépte a 10 százalékos parlamenti küszöböt. Azóta a török kormány újra ellenségként tekint a kurdokra, gyakorlatilag újra kitört a török-kurd háború. Júliusban, amikor az Iszlám Állam a szíriai határ közelében a kurdokra támadott, a török hadsereg válaszul a kurdokat kezdte el lőni. Ebben a hangulatban történt meg a modern kori Törökország legsúlyosabb terrortámadása, amikor Ankarában egy baloldali béketüntetésen öngyilkos merénylők robbantottak. A kormány néha az Iszlám Államot vádolta, néha azt sulykolták, hogy a baloldaliak saját maguk ellen provokáltak merényletet, hogy áldozatnak állíthassák be magukat - a külföldi elemzők szerint a török kormány legalábbis nem tett meg mindent, hogy a terroristák ne juthassanak el a fővárosi tömegrendezvényig.

A héten pedig még jobban eldurvult a helyzet: a választás előtt tömegesen tartóztatnak le ellenzéki - vagy minimum kritikus - újságírókat, a médiát szinte kézi vezérlésre próbálják kapcsolni, a HDP több tagját pedig letartóztatták.

Nagy kérdés, hogy beválik-e a kormány számítása, és az erőszak megfélemlíti-e az ellenzéket, miközben a stabilitásra vágyókat a kormánypropagandával sikeresen biztatják arra, hogy az AKP-t válasszák, vagy épp ellenkezőleg, még erősebbé teszik az ellenzékieket. Az ország belső részein élők hagyományosan konzervatívabbak, hozzájuk ráadásul csak az államilag vezérelt médián keresztül jutnak el a hírek, személyesen nem találkoznak az erőszakkal, az AKP legfőbb bázisát hagyományosan ők jelentik. A HDP eddig ügyesen manőverezett a kurdoknak és a liberálisabb törököknek szóló üzenetek közt, ma ismét megkísérlik átugrani a 10 százalékos határt. A médiában sikerrel jön át az az üzenetük, hogy ők lennének a rendszer ellenzéke, de az most derül csak ki, hogy a választók is így gondolják-e ezt. Kérdés az is, hogy a másik két ellenzéki párt, a szociáldemokrata CHP és a nacionalista MHP szimpatizánsai hogyan reagálnak a júniusi meglepetésre és az azóta eltelt hónapok erőszakhullámára.