David Cameron most Brüsszelben alkudozik

David Cameron brit miniszterelnök nem érte el az Európai Parlamentben, amit szeretett volna, vagyis nem kapott ígéretet arra, hogy a képviselők elfogadják az állam- és kormányfők alkuját, akármi lesz is az. A brit kormányfő olyan megállapodást sürget a két fő kérdésben – az európai bevándorlók szociális juttatásait és a londoni Cityt érintő szabályozást illetően –, hogy odahaza a benn maradás mellett érvelhessen a nyári népszavazás előtt. Az uniós tagországok sem kívánják a brit kilépést, de belpolitikai okokból meg kell fontolniuk, meddig mehetnek el az engedményekben, amelyek egyelőre a másodlagos európai jogalkotásban öltenének testet.

Az Európai Parlamentben csak a nagy frakciók vezetőivel beszélt kedden David Cameron, nehogy találkoznia kelljen a kilépést szorgalmazó honfitársával, Nigel Farage-zsal, a Függetlenségi Párt vezéralakjával. Akikkel viszont találkozott, nem álltak feltétlenül mellé. A parlament elnöke, a szocialista Martin Schulz azt mondta, amint elkészül a bizottság a jogalkotási tervezettel, a parlament vitára bocsátja, de a végkifejletet garantálni nem tudja. Általában – tette hozzá – a törvényhozók támogatják az állam- és kormányfők tanácsában létrejött alkukat, de kérdés, most is ezt teszik-e.

Ezt azért hangsúlyozta, mert Cameron szorgalmazta: az EP kötelezze el magát most, írásban. Ám Gianni Pittella, a szocialista frakció elnöke is elhárította ezt, azzal érvelve, hogy a bizottság javaslata csak azt követően kerülhet az EP asztalára, ha már a britek szavaztak.

Megsokszorozott diplomáciai erőfeszítéseket tesznek a tagállamok, ám a csütörtöki csúcs egyáltalán nem ígérkezik lefutott meccsnek, hiába sikerült Donald Tusknak, az uniós tanács elnökének elég jó visszhangot keltő tervezetet az asztalra tennie, a szöveget a fővárosokban kezdték szelídíteni. Ezért utazott hétfőn este David Cameron Párizsba, ahol Francois Hollande elnök igyekezett meghúzni a pénzügyi szabályozást érintően olyan vonalakat, amelyeket nem szeretne átlépni a formálódó egyezséggel. Részben Berlin támogatásával, Párizs arra törekszik, hogy London ne korlátozhassa az eurózóna mélyebb integrációját. Erre mint kívánatos és világosan megfogalmazandó célra Mario Draghi is utalt hétfőn az Európai Parlamentben. Nagy-Britannia viszont el akarja érni, hogy ez az integrációs folyamat ne okozzon hátrányt a londoni City mint pénzügyi központ számára. Ennek érdekében azt kéri, hogy az eurózónáétól eltérő szabályozásokat is alkalmazhasson, vagyis eltérhessen a bankokra vonatkozó egységes szabálykönyvtől, amelynek létrehozását azonban maga is szorgalmazta a pénzügyi válságra reagálva, s amelyen a londoni székhelyű Európai Bankhatóság munkája nyugszik. Az alakuló alku olyan megoldással kecsegtet – bár ezt a közvéleménynek nem lesz könnyű elmagyarázni –, hogy ha London diszkriminatívnak érzi az eurózóna intézkedéseit, akkor azt szóvá teheti a csúcstalálkozókon.

Legalább ennyire kényes, de közérthetőbb az uniós bevándorlók szociális juttatásainak a témaköre. Abban nagyjából egyetértés alakult ki, hogy a továbbiakban meghúzathatja a vészféket az uniós intézményekkel a brit kormány, ha a bevándorlás túl nagy terhet róná rá, s bizonyos juttatások megadását időben elhúzhatná, de a visegrádi országok – minthogy ez közvetlenül érintené társadalombiztosítási rendszerüket – semmiképpen sem támogatják, hogy a szigetországban dolgozó állampolgáraiknak az otthon hagyott gyermekei után London egyelőre megvonja a családi pótlék kiutalását.

A közép-európai körúton tartózkodó Donald Tusk kedden Prágában azt mondta: még mindenkinek engednie kell, hogy tető alá hozza a megállapodást a brit kormánnyal, ám az álláspontok inkább megmerevedni látszanak, ez a helyzet pedig az Európai Unió felbomlásával fenyeget.