A legendás BMW kupékat idézi meg a C oszlopra került márkajelvény

Bátor húzás volt a BMW-től, amikor elhatározta, hogy az X5-ösből kupéváltozatot készít, a 2007 óta kapható, immáron második nemzedékénél járó X6-os sikere azonban önmagáért beszél. Lehet szeretni vagy nem szeretni a drabális szabadidőkupét, tény, hogy a bajorok beletenyereltek egy kategóriába, ami a konkurenciát is megihlette, gondoljunk csak a Mercedes GLE Coupéra vagy a hamarosan bemutatkozó Audi Q8-asra. Az X6-os fogadtatása után igazából már csak idő kérdése volt, mikor jön az újabb BMW SAC, azaz Sports Activity Coupé. Az X4-es volt a második a sorban 2014-ben, a modell vadonatúj nemzedéke most kezdi majd a karrierjét.

Ezt a vérvonalat folytatja az X2-es is, melynek műszaki bázisa értelemszerűen az X1-es, de ahhoz képest, hogy a két autó technikailag szinte azonos, a forma nagyon is különböző. A lényeg persze a kupés hátsó a vagány lámpákkal, de a fejük tetejére állított vesék miatt szemből sem lehet összekeverni az X1-essel. Az sem mellékes, hogy jóval, 7 centiméterrel laposabb a karosszéria, illetve a jellegzetes C oszlopon elhelyeztek egy márkajelvényt, amivel a legendás BMW kupékat idézik. Összességében tehát a trendiségről és a többi BMW-től való különbözőségről szól a dizájn, de az X2-est még tovább lehet variálni: az opciós M-csomaggal és egy merészebb színválasztással, például a galvánarany, azaz galvanic gold fényezéssel egyszerre fiatalos és magamutogató.

Az X1-eshez képest laposabb ka­­rosszéria ellenére elegendő a fejtér, míg a lábtér egyenesen nagyvonalú, legalábbis a 4360 milliméteres hosszúság fényében mindenképpen. A titok abban rejlik, hogy hiába kurtább az X1-esnél 8 centivel, az azonos tengelytáv miatt nem érződik szűkösebbnek. A kupés felépítés hátránya inkább az, hogy nem csúsztathatjuk sínen a hátsó üléseket, emellett a raktér 35 literrel kisebb befogadóképességű. A körkilátás is korlátozott, így erősen ajánlott a tolatókamera megrendelése. Ami a vezetői környezetet illeti, közel sem volt akkora mozgásterük a tervezőknek, mint a külsőnél. A jól megszokott elemekből építkezik a modell, itt nincs vetített kijelzős műszerfal, mint a nagyobb típusoknál, viszont a középkonzol úgy fordul a sofőr felé, mint számos klasszikus BMW-ben.

Mivel a 3-as BMW alapmotorja is háromhengeres, nem meglepő, hogy itt is az 1,5-es turbós gépezet hajtja a 140 lóerős bázismodellt, nem vitás azonban, hogy a 192 lovas, 2,0 literes benzines vagy a szintén 2,0 literes, 190 és 231 lóerős dízelek jobban hangsúlyozzák a prémiumjelleget. A 25d jelű biturbó gázolajos, 231 lóerős produktumával az X2-es csúcsmotorja, menetteljesítményei pedig meggyőzők. A 6,7 másodperces gyorsulással egy tíz évvel ezelőtti, V8-as 540i-vel is tartaná a lépést.

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható