BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Elhunyt Sára Sándor, a nemzet művésze

Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez.

Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója – közölte a család vasárnap.

Rendezőként a kísérleti etűdtől a lírai szociográfiáig, a szatirikus jelenkori parabolától a történelmi és a legújabb kori társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó játékfilmekig és a tabudöntő „beszélő fejes” riport-dokumentumfilmekig sok minden egymás mellé kerül benne.

Az operatőri életmű is hasonlóan gazdag és változatos, hiszen ahány rendezőpartnere volt, annyi képi stílust teremtett. Ennek a nem csupán művészi, hanem közéleti szempontból is jelentős életműnek a „nehézsorsúak” arcát nemcsak Magyarországon, hanem Indiában is megörökítő fotók és a Duna Televízió című „mozi képei” is a szerves részét alkotják – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia oldalán.

Sára Sándor Kossuth-nagydíjas és Balázs Béla-díjas operatõr, filmrendezõ
Forrás: MTI / Koszticsák Szilárd

Sára Sándor első olyan alkotása, amelyet ő maga írt, fényképezett, rendezett és vágott, a Virágát a napnak című kísérleti film volt 1960-ban. Az áthatolhatatlannak tűnő palánk árnyékában pusztulásra ítélt, ám az apró réseken beszűrődő napfény erejétől életben maradó virág allegorikus története nemcsak Sára formateremtő kísérletező kedvvel, kivételes erejű képi látásmóddal és dacos tenni akarással párosuló, szociálisan elkötelezett művészetének, hanem akár egész nemzedékének, sőt a hatvanas évek első felében nemzetközi rangot kivívott „új magyar filmművészetnek” is a jelképe lehet.

Pályáján mindig meghatározó jelentősége volt a fényképezésnek, ám fotós szenvedélye – ha részben kényszerűségből is – az utóbbi másfél-két évtizedben lángolt fel újra. Noha Indiában mindig mindkét gépe vele volt, a sok érdekes arc láttán gyakran inkább letette a kamerát, és csak fotózott. „Az utca volt a terepem. A teljes nyilvánosság. Az utcán lehetett fényképezni, az esetleges tiltakozás ellenére. Az utca az elesetteké, a szegényeké, a kiszolgáltatottaké. Zárt helyeken, gazdagabb környezetben, ahova nemigen kerültem, kedvem sem lett volna fotózni„– vallja Sára az ezredforduló körül.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.