Negyven évvel ezelőtt, 1979-ben a Philips jelentette be a Sonyval karöltve, hogy új hangrögzítési technológián dolgozik, és ekkor mutatta be az új technikát, a CD-t. Az első ilyen lemezek 1982-ben kerültek a boltokba, az első CD az ABBA egyik nagylemeze volt (itthon 1986-ban egy Omega-album).
A CD-k meglepő módon a komolyzene kedvelőit ejtették rabul szinte azonnal, mert tiszta hangzást biztosítottak, a digitális rögzítéssel kiszűrhetők voltak a zavaró zörejek.
Mindez azért érdekes, mert hozzáértők szerint az analóg technikával rögzített bakeliteken a zene jobban élvezhető, mint CD-n. Annak idején a legtöbb CD-re klasszikus zene került. A popipar akkoriban a kazettát, a mágnescsíkos hangrögzítést részesítette előnyben, mert az ahhoz használt eszközök (walkman) nagyon népszerűek voltak a fiatalok körében. A discman megjelenésével és elterjedésével figyeltek fel a zenei kiadók a CD-ben rejlő lehetőségekre. Addig a komolyzene mellett ezt az eszközt elsősorban adatrögzítésre használták.
A kilencvenes évek első felére a CD teljesen átvette a kemény műanyag hanghordozók szerepét, ekkor már nemigen akadt olyan kiadó vagy zenekar, amely bakelitben gondolkodott. (A műanyag lemezek anyaga valójában sosem volt bakelit, ez csak egy jelző. A lemez keménysége és színe éppen olyan, mint a bakelité, de a lemezek műanyaga hőre lágyul.) Ezek a préselt lemezek a gramofonon lejátszható sellak- (természetes gyanta) borítású lemezeket váltották. A műanyag lemezes hangrögzítés technológiáját, a nagy elődöt, a fonográfot Thomas Alva Edison dolgozta ki (bár egy hasonló eszközt már húsz évvel korábban bejegyeztek.)
A fonográf elve egészen a CD megjelenéséig uralta a hanghordozók piacát. A 19. században feltalált viaszhenger műsorideje 2 perc volt, házilag is lehetett rögzíteni rá hangot, de az élettartama csak két-három lejátszásnyi volt. A gramofon feltalálásával elkezdődött a kemény gumiból készült lemezek gyártása, ezek előnye a könnyű sokszorosíthatóság, viszont gyenge volt a minőségük, lejátszási idejük oldalanként 5-6 perc volt. Ezt váltották a sellakkal bevont mikrobarázdás vinyllemezek, amelyek minősége a gyártási fegyelemtől függően nagyon jó is lehetett. Utánuk jöttek a hőre lágyuló kemény műanyag lemezek, amelyekre már 45-50 perces hanganyag is ráfért (az A és B oldalra összesen). Ez a technológia nagyjából száz évig tartotta magát a lemeziparban, bár a hangrögzítésben a mágnesszalagos technika is jelentős sikereket ért el. Aztán a digitális hangrögzítés teljesen háttérbe szorította az analóg technikát.
A CD-k elterjedésével és a technológia fejlődésével egy időben a kiadók leálltak a mágnesszalagos hanganyagok kiadásával, az ipar a CD-k felé fordult.
A legigényesebb zenerajongók viszont elpártoltak a CD-ktől, ragaszkodtak a mágneses hangrögzítő eszközökhöz, például a videómagnóhoz.
Nem sajtóhiba, a CD-k hódításával egy időben a hangzásra kényes felhasználók rájöttek, hogy a videómagnó szalagjára több sávban lehet zenét rögzíteni, csak a megfelelő módon kell összekötni az erősítővel. Az így rögzített hanganyag (a külön sávoknak köszönhetően) ha a kezdetlegesen is, már alkalmas volt surround hangzásra.
Az idő előrehaladtával a kazetta teljesen eltűnt a piacról. Csak a mikrokazetták tartották magukat, amelyekre a vonalas telefonok rögzítették az üzeneteket. A telefontechnika változásával azonban ez az eszköz is eltűnt a rendszerből.
Ma már olyan egyszerű CD-re írni, mint anno rádióból magnószalagra zenét felvenni. A mai CD-írók annyira megpörgetik a lemezt, hogy a pereme 242 kilométer per órás sebességre gyorsul. Az újraírható CD, főleg a rámásolható hatalmas zenei anyag miatt, újraformálta a zenei jogdíjak piacát. Az összes eszköz árába beépült az átalánydíj, amelyet a szerzői jogvédő szervezetek osztottak szét. Közben a CD helyett a zenei és videóanyagokat egyre többen a számítógép merevlemezére rögzítették, majd megjelentek a zenei megosztók, amelyek miatt a CD használata okafogyottá vált, a pendrive jött helyette. Így ma már nincs új zenei hanganyag, amelynek terjesztését CD-re írva oldja meg a kiadó.
Viszont a bakelitek ismét aranykorukat élik, a régi zenei hanganyagok ezzel a technikával ismét eladhatók, ráadásul nem is olcsón.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.