Nyolc évvel ezelőtt, 2014. július 17-e átlagos nyári napnak indult, még azoknak is, akik becsekkoltak a Malaysia Airlines MH17-es járatára Amszterdamban. A fedélzeten helyet foglalók nyaralni, pihenni, üzleti útra vagy focimeccset nézni utaztak volna Kuala Lumpurba, illetve onnan átszállással tovább Ausztráliába, illetve Ázsia más pontjaira. Azonban már a maláj fővárosba sem érkeztek meg: nem egészen három órával a felszállás után mind a 283 utas és a 15 fős személyzet összes tagja életét vesztette egy olyan dolog miatt, amelyre igazán máig nincs magyarázat és a felelősöket azóta sem büntették meg.
Az MH17-es járattal közép-európai idő szerint 15 óra 20 perckor szakadt meg a kapcsolat, mikor az ukrán légiirányítók épp át akarták adni az oroszoknak a gép figyelését. Onnan is megerősítették, hogy eltűnt a radarokról. A gép ekkor Hrabove városánál járt, tízezer méteres magasságban. Senki sem tudja, hogy pontosan miért ezt az útvonalat választották, hiszen akkor már hónapok óta érvényben volt a javaslat, hogy kerüljék el a területet a kereskedelmi járatok. A légiirányítók hiába próbálták hívni a gépet, már senki sem válaszolt. Nem sokkal később beigazolódott a gyanú: a gép lezuhant.
Akkor már nagyjából öt hónapja tartott a területen az orosz–ukrán háború, amelynek során a főleg oroszok lakta luhanszki és donyecki régió is elszakadt Ukrajnától, kikiáltva önnön függetlenségét. Július közepére heves harcok dúltak Donbaszban, a szakadárokat pedig nyíltan támogatta fegyverekkel Oroszország. Többek között így kerültek légvédelmi Buk rakétarendszerek is a szakadár területekre.
Az első hírek ennek ellenére csak a tragikus hírről számoltak be, amely szerint lezuhant a maláj légitársaság járata. A hír hallatán mindenki a néhány hónappal korábbi katasztrófára gondolt, az év márciusában ugyanis már lezuhant egy maláj gép az Indiai-óceán felett. Rögtön beindultak a találgatások, hogy milyen állapotban lehetett ez a repülő is, de már a tragédia napján elterjedtek olyan állítások, amelyek szerint nem baleset történt: a gép már a levegőben felrobbant. Néhány órával később pedig már lehetett arról hallani, hogy lelőhették a repülőt. Ezt másnap Barack Obama amerikai elnök hivatalosan is megerősítette. Ezek után terelődött a gyanú Oroszországra, amelyet Moszkva a kezdetektől tagad, a mai napig állítva: semmi közük a tragédiához.
A holland hatóságok már másnap meg akarták kezdeni a katasztrófa kivizsgálását, de mivel a helyszín – a roncsdarabok több kilométeres területen szóródtak szét – háborús területre esett, hetekig nem jutottak el a géphez. Addigra a szakadárok pedig szinte mindent átforgattak. Ennek ellenére sem tudták eltüntetni a nyomokat, amelyek egyértelműen rakétatámadásra utaltak. Hosszas huzavona, vádaskodás és Oroszország – többek között a feketedobozokkal és egyéb bizonyítékokkal kapcsolatos – hátráltatása után végül mégis sikerült lezárni a vizsgálatot, amelynek eredményét 2018-ban ismertették a holland hatóságok. Ez alapján egyértelműen sikerült bebizonyítani, hogy az MH17-est orosz Buk rakétával lőtték le.
Megnevezték a felelősöket is, de elkapni nem tudták őket. A holland ügyészség három orosz és egy ukrán férfit vádolt a gyilkossággal: Igor Girkin, Szergej Dubinszkij, Oleg Pulatov és Leonyid Karcsenkó ellen indított pert, mert a vizsgálat szerint ők irányították a rakétarendszert, amely lelőtte a gépet. Hogy miért, azt még most sem tudni. Feltehetően ukrán felderítőgépnek nézték az utasszállítót, de mivel az érintettek tagadják, hogy közük lenne az ügyhöz, biztosat nem lehet tudni. Több mint hét évvel a tragédia után, 2021 decemberében a holland bíróság mind a négy férfira életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki a távollétükben.
A per azonban ezzel nem ért véget, ugyanis a védelem fellebbezett az ügyben. A legutóbbi, június eleji tárgyaláson a védelem megpróbálta szétszedni a vádat, és arra utalt, nem bizonyított, hogy Buk rakétával lőtték le a gépet. Pedig ezt nemrég az Európa Tanács honlapján közölt vizsgálati eredmény is megerősítette, amelyet júniusban tettek közzé. Az egyik vádlott, Oleg Pulatov nyár elején videóüzenetben szólt a holland bírósághoz, amelyben leszögezte, semmi köze a katasztrófához, de mivel véleménye szerint így is, úgy is lesz ítélet, akkor felőle akár el is ítélhetik, nem érdekli. A perben várhatóan az idén lesz végleges döntés, a legfrissebb hírek szerint novemberben. Arra viszont nem igazán lehet számítani, hogy akár a szakadárok, akár az oroszok kiadnák a felelősöket.
A maláj gép tragédiájának helyszíne most megint csak megközelíthetetlen, amióta februárban Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, ezzel pedig a katasztrófára való emlékezés is háttérbe szorult. Donbaszban jelenleg is öldöklő csaták folynak. Az invázió megindulása után ismét előkerült Oroszország felelőssége a katasztrófával kapcsolatban. Hollandia és Ausztrália is szeretné az ENSZ elé vinni az ügyet, hogy mondják ki: háborús bűn volt a civil utasszállító lelövése.
Nagy-Britanniában is eljárást indítottak, a leicesteri bíróságon július elején állapították meg – a hollandokhoz hasonlóan –, hogy a négy megnevezett ember a felelős a tragédiáért. A rakétát pedig alig egy nappal a kilövése előtt vitték át az orosz–ukrán határon.
Bár a hatóságok úgy tűnik, nem engedik el az ügyet, az áldozatok rokonai továbbra sem leltek megnyugvást, és most sem látni, hogy sikerülne megbüntetni a felelősöket, hiszen arra semmi esély, hogy az elítélteket a szakadárok, vagy Oroszország kiadja. Tragikus módon a 298 ártatlan utas halála ma, nyolc év távlatában – a rokonok nem szűnő fájdalma ellenére – eltörpül tíz- és százezrek szenvedése mellett, hiszen naponta történnek szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok Ukrajnában, és egyelőre nem látszik, hogy mikor lehet vége a vérontásnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.