Európa így járt: Kijevből jelölik ki számára az irányt

Az ukrajnai háború felgyorsítja ezt a szétválást vagy útválasztást. Mint a bne IntelliNewsban Andrew Collingwood jelzi, ez a folyamat kemény buktatók során vezet keresztül. A Kamala Harris mostani alelnök versenybe szállásával valóban kétesélyessé váló amerikai elnökválasztás kilátásai zavarosak. Igazán senki sem tudja, hogy egy Donald Trump irányította Fehér Ház mit lép Európa (Ukrajna) ügyben. Ha Harris nyer, az európai elemzők szerint fennmarad az USA Ukrajna-elkötelezettsége, amelynek a mértékéről Washingtonban ma is viták folynak.

Ugyanakkor ez a zűrzavar segít tisztázni, helyre tenni a folyamatokat. Ukrajna veszít globálisnak tűnő fontosságából, míg Nyugat-Európának, az EU-nak önmaga helyzetét kell elsősorban tisztáznia. Az atlantizmus szerves része jelenleg az Ukrajna-segítség Amerika-centrikussága. Ukrajna legfontosabb fegyverrendszerei (Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer, F–16-os vadászbombázók) amerikai gyártmányúak. Amerikai fedélzeti fegyverekkel (HARM AGM–88-as radar elleni rakétákkal, JDAM meghosszabbított hatótávolságú segédfegyverzettel a „sima” bombák „felokosítására”) látják el azokat az F–16-os gépeket, amelyeket Ukrajna európai szövetségeseitől kap. 

Amerika Európára felett gyakorolt ellenőrzése, befolyása fontos eszközei a korszerű fegyverek. Míg az európai NATO-államok alkalmi szövetségei két „európai” új generációs vadászbombázót terveznek hosszú évek óta, azalatt az amerikaiak F–35-ös gépcsaládjukkal elárasztják Európát, ezzel – és nem európai gyártmányú gépekkel váltják fel az elavulóban lévő F–16-osokat. Már több mint ezer példányban repülnek az ötödik generációs F–35-ösök, túl vannak éles harci bevetéseken is. 

A szuverenizmus előretört, miközben a drágább amerikai energia is

Van, akit aggaszt, van, aki örül neki: Európában egyre népszerűbbé válik elutasítani az EU túlzott beavatkozását a tagországok belügyeibe. Egyesek számára ez elítélendő populizmus, másoknak kívánatos szuverenizmus. Az EU-ban legalább féltucatnyi államot jellemez ez a beállítottság – és számuk vélhetően a jövőben nőni fog. 

Ezt a folyamatot ösztönözhetik, akár fel is gyorsíthatják az EU-ban a kulcsországokban (Franciaország, Németország) végbemenő gazdasági-politikai, krízisszagú események. Noha elsősorban Németország példáját szokták emlegetni, de Európa más országainak gazdasági bajai, növekedési ütemcsökkenése mögött is keresik az okokat, például az olcsó oroszországi energiahordozók visszaszorítását. Ez utóbbi az Egyesült Államok érdeke, és Ukrajnát Washington jól ki tudta használni európai energiaexportőr pozíciói erősítésében.

Ami az energiahelyzetet illeti, egyértelműen a drágább amerikai (cseppfolyósított formában az óceánon ideszállított) földgáz és a kőolaj szorította ki Európa piacairól az olcsóbb oroszországi szénhidrogéneket. Amelyek alacsonyabb árait a fél évszázada kiépített – jelentős részben Ukrajnán áthaladó, Nyugat-Európát ellátó – csővezetékek is támogatták. Ám ha Trump győz, akkor beváltja választási ígéretét („drill, drill, drill” – fúrunk, fúrunk, fúrunk)? Még ez sem tűnik most százszázalékosnak.

Új játékosok jelentkeznek, például az Afrika leggazdagabb vállalkozójáról elnevezett óriási Dangote-finomító, amelyet a nigériai főváros, Lagos mellett építettek fel. Nemcsak Afrika legnépesebb állama, Nigéria szükségleteit elégítheti ki, hanem még (európai?) exportra is jut. Egyelőre minőségi problémákat jeleznek a dízelolajnál.

Persze, Kína is beleszól

Régi-új globális játékos Kína. Mint az IntelliNews megjegyzi, 

Ugyanakkor visszaesett a kínai befolyásépítés a régióban, nem utolsósorban az ukrajnai háború, Peking Moszkva-barát politikája miatt. Ez a motívum az Ukrajna-probléma halványodásával együtt gyengülni látszik, és a folyamat fordulóponton van. Hszi Csin-ping ez évi magyarországi és szerbiai látogatása – együtt a belső problémákkal küszködő EU-vezetés következetlen és kapkodó Kína-politikájával – ismét emelkedő pályára helyezte Kína és a kelet-közép-európai, valamint balkáni térség kapcsolatait. Peking eme két országban (Magyarországon a világ legnagyobb elektromosautó-gyára, a BYD európai megjelenésével) zöldmezős beruházásokat, komoly tőkeexportot eszközöl. Ami persze kétélű folyamat, megvannak a kockázatai is.

Ezek nem kisebbek, mint amikor az USA évtizedeken át eszközként, faltörő kosként, eurázsiai hídfőállásként használta-használja az EU-t, hogy az eurázsiai térség új gazdasági szuperhatalmát, Kínát kordában tartsa, és meggátolja, hogy a kínai gazdasági erő és a hatalmas oroszországi nukleárisfegyver-mennyiség egy komponensben egyesüljön, és megkérdőjelezze az USA vezette nyugati globális hegemóniát. Amit az egyik legismertebb amerikai geostratéga, Zbigniew Brzezinski 1997-ben újrafogalmazott és megerősített. Ő még abból indult ki, hogy Amerika világvezető státusát a következő 25-30 esztendőben senki sem fogja megkérdőjelezni a négy hatalmi dimenzióban, a katonaiban, gazdaságiban, technológiaiban és a kulturálisban. Ám már akkor jelezte, hogy Európa a gyenge láncszem. Az időintervallum lassan lejár, de Brzezinskinek talán igaza lett.