Senki sem akar a hírekért fizetni

Mióta a Facebook sok ember első számú hírforrásává vált, rendkívüli módon foglalkoztatja a szakembereket, hogy a világ és egyes nemzetek társadalma milyen módon keresi és fogyasztja a híreket. A Reuters Institute Digital News „The Digital News Report: Australia 2019” című jelentése 38 országon keresztül vizsgálta, hogy a világ polgárai hogyan viszonyulnak jelenleg a hírekhez.

Még mindig nem az online a nyerő

A felmérésből kiderül, hogy globálisan az emberek még mindig elsősorban offline értesülnek a hírekről. A televízió és a rádió (a nyomtatott sajtóról később még beszélünk) tehát még mindig prioritást élvez, ha információszerzésről van szó, ami 2019-ben kissé meglepő, hiszen manapság egyre több mindent online intézünk – legyen szó például vásárlásról, telefonálásról, hivatalos ügyek intézéséről. Ehhez képest

a felmérésben résztvevők 54 százaléka keresi, nézi, olvassa, hallgatja a híreket offline,

míg csak 46 százalék mondta magáról azt, hogy online hírfogyasztó.

A „legmaradibbnak” Mexikót nevezhetjük, magasan ott a legjellemzőbb az offline hírfogyasztás (63 százalék), míg a leginteraktívabb nemzet Portugália, ugyanis a megkérdezettek 69 százaléka felelt úgy, hogy számára az online tér az elsődleges hírforrás.

Magyarország szomorú képet mutat a közösségi média terén

Szomorú tendencia, hogy az emberek egyre inkább a social media felé fordulnak minden tekintetben. Nincs ez másképp a hírfogyasztás esetében sem, ami azért problémás, mert a közösségi médiába kontrollálatlanul ömlenek az álhírek, s

csekély esély van arra, hogy a felhasználók utána járnak a hír valódiságának.

A fake news óriási veszély jelent a társadalomra, ugyanis a rengeteg megtévesztés miatt félreinformált emberek nem kapnak valódi képet országuk, illetve a világ történéseiről, s ez meglehetősen rossz irányba vezet.

Sajnos a politika szerte a világban felismerte a helyzetet, és professzionális módon építi a fake news-gyárakat, ezzel hatalmas tömegeket vezetnek félre kizárólag azért, hogy közéleti téren saját malmukra hajtsák a vizet.

Az emberek elbutulása, tájékozatlansága nagy mértékben köszönhető ennek a jelenségnek.

A helyzet azonban még közel sem olyan rossz, mint hinnénk, s annak ellenére, hogy a tendencia növekvő, talán még nem késő ilyen-olyan szabályozásokkal ezt az irányzatot megállítani. A felmérésből az derült ki, hogy a 38 ország megkérdezettjeinek csak a 17 százaléka válaszolta azt, hogy a közösségi médiát tekinti első számú hírforrásnak, s ez csupán 2 százalékos növekedést jelent a 2018-as 15 százalékhoz képest.

A legmagasabb számokat Malajziában és Mexikóban (34-34 százalék) találhatjuk, azonban a dél-amerikai kontinens országaiban is – Argentína (28 százalék), Chile (27 százalék) – viszonylag magas az arány.

Ennél viszont sokkal jobban érdekel minket, hogy mi a helyzet hazánkban. A helyzet elkeserítő, Magyarország a 38 megkérdezett országból a 9. helyen áll, úgy fest tehát, hogy a magyarok nagyon szeretnek a közösségi médiából informálódni.

Telefon vagy számítógép?

Napjaink rohanó világában a hírfogyasztást is általában mobilan végezzük. Több értelemben is: ugyanis a legtöbb esetben mozgásban vagyunk, amikor mobiltelefonunkon böngésszük a híreket. Közlekedési eszközökön, váróteremben és egyéb helyeken próbáljuk pótolni lemaradásunkat, és beszerezni az információkat.

A mobil hírfogyasztást a felmérések is alátámasztják, ugyanis a megkérdezettek 52 százaléka mobiltelefonon és/vagy tableten olvassa a híreket. A csehek leginkább PC-n vagy laptopon tájékozódnak (59 százalék), míg Chilében a hírfogyasztók 75 százaléka használ mobilt vagy tabletet a „hírszerzéshez”. Magyarország ezen a téren kissé „statikusnak” tűnik, mi inkább számítógépen olvasgatunk (49 százalék), mint mobilon (44 százalék).

A magyarok szeretnek tájékozódni

A felmérésben résztvevőknek feltették azt a kérdést is, hogy naponta hányszor olvasnak, néznek, hallgatnak híreket. Két kategóriába osztották az embereket:

Van, aki ugyanis naponta tízszer is foglalkozik tájékozódással (nyilván ők a heavy userek), és olyan is van, aki hetente csak néhány alkalommal olvas vagy néz híreket (ők a light userek). Globális szinten az emberek inkább erős hírfogyasztónak számítanak, ugyanis 66 százalékról derült ki, hogy komolyan foglalkoztatják a hírek.

A legérdeklődőbb nemzet Svédország (85 százalék), a legérdektelenebbek pedig éppen a felmérést elkészítő ausztrálok lettek (52 százalék).

Magyarországnak a globális értékhez képest nincs nagy lemaradása (63 százalékunk számít heavy usernek), azonban a mezőny első felébe nem volt könnyű bekerülni, ugyanis jellemzően inkább erős hírfogyasztónak számítanak a megkérdezett országok.

Brazíliában aggódnak az álhírek miatt, a magyarokat kevésbé érdekli

Fentebb már értekeztünk arról, hogy miért veszélyes az álhírgyártás, s ezt a témát körüljárta a Reuters Institute is. A 38 országot együttvéve átlagosan 55 százalékban aggódnak amiatt, hogy amit olvasnak, az igaz-e. Különösen igaz ez a brazilokra, akik meglehetősen szkeptikusak (85 százalék) azzal kapcsolatban, hogy az online felületeken olvasott hírek közül mi a valódi és mi nem. A hollandok nem igazán foglalkoznak a jelenséggel, csak 31 százalékuk mondta, hogy aggódik emiatt.

A magyaroknak kevesebb mint a fele (49 százalék) tartja problémásnak az interneten megjelenő álhíreket.

Alaposan lemaradtunk ezzel az élmezőnytől, 62 százalék alatt nem lehetett a első tízbe kerülni ezzel.

Hazánkban nem akarnak fizetni a hírekért

Bár a nevesebb, nagyobb portálok (például a Bloomberg vagy a The New York Times) számos cikket kizárólag csak előfizetéssel tesznek elérhetővé, globális szinten egyelőre úgy néz ki, hogy ez az üzleti modell nem igazán működik. Az emberek nem nagyon akarnak fizetni a hírekért. Az összes megkérdezett mindössze 13 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy fizetett-e már, vagy hajlandó lenne-e fizetni online portálok híreiért.

Norvégia és Törökország még csak-csak hajlandó lenne kinyitni a pénztárcáját, ezekben az országokban 34-34 százalék fizetne a hírekért, ám még ez is nagyon kevés.

Bulgáriában és Horvátországban egészen minimális, mindössze 6 százalék adna pénzt az online tartalomért, de hazánkban is hasonló a helyzet:

a magyarok csak 7 százaléka fizetne a hírekért.

Magyarország ezzel a sereghajtók közt van, holtversenyben az utolsó előtti helyen.

A tévé a nyerő

Azt is érdemes megnézni, hogy az egyes platformok milyen népszerűséggel bírnak a különböző generációk köreiben. Mint a mellékelt ábra mutatja,

a televízió magasan a legnépszerűbb forrás,

s nem meglepő módon az 1973-ban, vagy az előtt születettek részesítik leginkább előnyben. A tévé amúgy átlagosan is nagyobb értékeket mutat, mint bármelyik másik 4 platform.

A második legnépszerűbb hírforrás az online tér, az X és az Y generáció (25-54 éves korosztály) nagyon kedveli, de még az úgynevezett BB generáció tagjai (Baby Boomers, 1946-64 között születettek) is szívesen tájékozódnak onnan.

A social media – nem meglepő módon – a Z generációnál nagyon népszerű, de még az Y generációsok is nagyon szívesen használják.

Nagyon alacsony az érdeklődés a rádiózás iránt. Míg egykoron a társadalom számára ez volt az első és egyetlen tájékozódási lehetőség, addig mára szinte teljesen kikopott a köztudatból, ha hírfogyasztásról van szó.

A hírverseny és a digitalizáció legnagyobb vesztese a print, azaz a nyomtatott sajtó.

Nyilván nem mondunk újat azzal, hogy a világon szinte az összes nyomtatott lap eladott példányszáma radikálisan visszaesett, ennek köszönhetően rengeteg újság megszűnt, vagy éppen a csőd szélén áll.

Visszautalva a felmérés egy fentebb részletezett témakörére – fizetnénk-e az online hírekért – éppen ezért kénytelen sok médium úgy cselekedni, hogy az online felületeken csak egy részét teszik közzé a nyomtatott verzióban megjelent tartalmaknak, a teljes cikkekért pénzt kérnek, remélve, hogy ezzel is fent tudják tartani a régi, tradicionálisnak számító print lapokat.

A vizualitás és az azonnaliság áldozata a nyomtatott sajtó

Egy szó mint száz, egyre inkább számít a fogyasztóknak a vizuális tartalom, ezért is a legnépszerűbb hírforrás a televízió és az online felület. A mellékelt képek és videók, valamint az online azonnalisága totálisan beszippantotta az egyre inkább felgyorsult életet élő társadalmat, amelynek a jelek szerint a nyomtatott sajtó látja kárát leginkább.