Hogyan vonható be még 500 ezer fő a foglalkoztatásba?

Az idősödő társadalom és az ennek következtében zsugorodó munkaképes korú népesség miatt fokozatosan csökken a foglalkoztatásba bevonhatók száma Európában és hazánkban is. Magyarország komoly eredményeket ért el foglalkoztatás bővítése kapcsán az elmúlt évtizedben. 2010 óta a foglalkoztatottak száma több mint 850 ezer fővel nőtt, miközben a foglalkoztatási rátánk az utolsó előtti helyről az EU-átlag fölé emelkedett. Elemzésünkben a foglalkoztatás bővülésének további lehetőségeit vizsgáltuk meg az előre látható demográfiai folyamatok mellett. Számításaink szerint, ha hazánkban a munkavállalók képzettségi szerkezete és a foglalkoztatási ráta is az EU élvonalába emelkedne, akkor a demográfiai korlátokat is figyelembe véve mintegy 200-250 ezer fővel növelhető tovább a foglalkoztatás 2030-ig a hazai munkaerő-kínálatot tekintve. A foglalkoztatás 500 ezer fővel való növeléséhez legalább ennyi külföldi munkavállaló alkalmazására is szükség lenne.

2010 óta a hazai foglalkoztatás több mint 850 ezer fővel nőtt az évtized elején végrehajtott adó- és munkapiaci reformok és a dinamikus gazdasági növekedés hatására. Míg 2010 első negyedévében a foglalkoztatottak száma alig haladta meg a 3,82 millió  főt, mostanra megközelítően 4,7 millióan dolgoznak. Magyarországon a 15–74 éves korosztályban a foglalkoztatási ráta a 2010-es 50,6 százalékról 2022-re 64-re emelkedett, ami az uniós átlagot is meghaladja. 

 Egyrészt nehéz továbblépni a teljes foglalkoztatás közeli állapotból, hiszen a jelenleg nem dolgozók aránya számottevően alacsonyabb, mint 10 évvel ezelőtt. Másrészt a demográfiai folyamatok is kedvezőtlenek, ugyanis nemcsak a teljes népesség száma csökken, hanem azon belül még inkább mérséklődik a munkavállalói korban lévők száma. E cikkben azt járjuk körbe, hogy ezen korlátok figyelembevételével hány fővel növelhető tovább a hazai foglalkoztatás, feltételezve, hogy sikeres versenyképességi reformok valósulnak meg, javul a haza munkavállalók képzettsége és emelkedik a foglalkoztatási ráta. 

A KSH adatai szerint 2010-ben 800 ezer fő környékén alakult a potenciális munkaerő-tartalék, ami 2022-ben 300 ezer körüli szintre mérséklődött. A csökkenés legnagyobb része a munkanélküliek számából fakadt, ugyanis ez idő alatt a munkanélküliségi ráta 11-ről 4 százalékra csökkent, ami az Európai Unión belül az egyik legalacsonyabb érték. Ezért mondhatjuk, hogy Magyarországon közel járunk a teljes foglalkoztatáshoz, ami természetesen szűkíti a foglalkoztatásba bevonhatók körét. 

A hazai foglalkoztatás további bővülése a foglalkoztatási ráta emelésével és a képzettségi szerkezet javításával lehetséges

Hosszú távon, 2030-ig azonban nem a jelenlegi munkaerő-tartalékkal érdemes számolni, hanem figyelembe kell venni, hogy a versenyképességi reformok hogyan növelhetik, illetve a demográfiai folyamatok hogyan korlátozzák a foglalkoztatást. Elemzésünkben a hazai foglalkoztatás elméleti maximát határozzuk meg a demográfiai trendek figyelembevétele mellett. Ehhez mind képzettségi szerkezetben, mind az egyes képzettségi csoportok foglalkoztatási rátájában az EU-s élmezőnyt vesszük viszonyítási pontnak. A magyar munkavállalók képzettségének és a foglalkoztatási rátájának változásához a közoktatási és felsőoktatási rendszert célzó versenyképességi reformokra és munkaerőpiaci intézkedésekre van szükség, amelyeket azonban itt nem részletezünk. Technikai feltevésként élünk azzal, hogy megvalósulnak ezek a reformok, és Magyarország eléri e tekintetben az élen járó uniós országok átlagát.

 A foglalkoztatottak arányát végzettség szerint külön vizsgáltuk Magyarország és a legjobban teljesítő uniós tagországok között. A legnagyobb különbség (közel 17 százalékpont) az alacsonyan képzettek körében van, így az ő körükben mintegy 235 ezer fővel emelkedne a munkavállalók száma, ha a foglalkoztatási arányuk elérné a legjobban teljesítő EU-országok szintjét. Bár a foglalkoztatási ráták között a középfokú végzettségűek körében a különbség kisebb (5,8 százalékpont), ez a legnépesebb csoport, így az ő körükben ennél is magasabb, 240 ezer fős munkaerő-tartalék azonosítható. A felsőfokú végzettségűek között figyelhető meg a legkisebb különbség (2,4 százalékpont) az éllovasokhoz képest, aminek a ledolgozása további 44 ezer fő megjelenését jelentené a munkapiacon.

Magyarországon az érettségit nem szerzettek körében 32,9, az érettségizetteknél 66,8, a felsőfokú végzettségűeknél pedig 81,8 százalék a foglalkoztatási ráta. Minél magasabb tehát az egyes emberek végzettsége, annál valószínűbb, hogy találnak munkahelyet. Ugyanakkor hazánkban 24,7 százalék a 15–74 éves korosztályban a felsőfokon képzettek aránya, míg az e tekintetben az öt legjobb EU-ország (Luxemburg, Írország, Ciprus, Litvánia és Svédország) átlaga 41,7. A képzettségi szerkezet javításában tehát jelentős foglalkoztatási tartalék húzódik meg. A felsőfokon végzettek arányát a középfokon végzettek továbbtanulásával lehet elérni, ugyanis az ő arányuk Magyarországon 56,4 százalék, míg a kiválasztott öt tagállamban 38,8. A csak alapfokú végzettségűek aránya nem tér el jelentősen hazánkban a legjobban képzett öt tagországtól (itthon 18,9, ott 19,5 százalék az arányuk). 

Elemzési módszertanunkban a foglalkoztatási ráták elméleti maximumából és az ideális képzettségi szerkezetből számolt értékek összeadásánál az addicionalitás nem teljesül tökéletesen, ugyanis a népességmegoszlás változásának hatására hiába emelkedik a foglalkoztatási ráta bizonyos végzettség szerinti csoportokban, magának a csoportnak kisebb lesz a létszáma.

A csökkenő népesség a korlátja a foglalkoztatás bővülésének

A munkaképes korú hazai népesség várhatóan 460-470 ezer fővel zsugorodik 2030-ig, ami számottevően korlátozza a foglalkoztatás növelését. Előrejelzésünk az Eurostat kivetítésén alapszik. A 15–74 éves népesség számát ebben az évtizedben csökkenti, hogy minden évben többen érik el a felső korhatárt, mint az alsót, valamint természetesen a halálozás. Ebben az évtizedben éri el a Ratkó-gyermekek generációja a statisztikailag vizsgált munkaképes kor felső határát (74 év). Ennek a következménye, hogy a munkaképes korúak létszámának csökkenése fokozatosan gyorsul, a kezdetben jellemző évi 40 ezer főről az évtized végére meghaladhatja az évi 70 ezret. Az elmúlt évtizedekben a népesség természetes fogyását részben a nettó bevándorlás ellensúlyozta, mégpedig elsősorban Kárpát-medencéből. Elemzésünkben ennek előrevetítésével nem foglalkozunk. 

Továbbra is van munkaerő-tartalékunk, azonban ennek a mérete már közel sem olyan jelentős, mint az előző évtized elején

Számításaink szerint összességében 200-250 ezer fővel növelhető a hazai foglalkoztatás 2030-ig. Ebből 500-520 ezret jelentene az, ha a magyar foglalkoztatási ráták minden képzettségi csoportban elérnék a legjobban teljesítő öt ország átlagát, míg hosszabb távon a képzettségi szerkezet javításával további 170-180 ezer főt lehetne bevonni a munkaerőpiacra. Ugyanakkor a romló demográfia hatására a munkába vonhatók köre folyamatosan csökken hazánkban, mégpedig mintegy 460-470 ezerrel. Mindezeket figyelembe véve 2030-ra mintegy 200-250 ezer fővel emelhető a foglalkoztatás szintje.  

Fontos hangsúlyozni, hogy ez az emelkedés akkor következhet be, ha a magyar munkavállalók képzettsége és az egyes képzettségi csoportokon belül a foglalkoztatási ráta az EU élvonalába emelkedik. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, versenyképességi, munkaerőpiaci és oktatási reformokat kell végrehajtani. Amennyiben ez nem történik meg, akkor a demográfiai folyamatok lesznek a dominánsak.