késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Hová folynak el a vizeink? – A vízhiány okai Magyarországon
Egyes statisztikák szerint Magyarország vízben gazdag állam, azonban a megújuló vizek 94 százalékban külföldről érkeznek hazánkba. Magyarország belső megújuló vízkészlete a második legalacsonyabb az Európai Unióban, ha az országon átfolyó folyóink vízhozamát nem vesszük figyelembe. A belső vízkészletek legfőbb utánpótlását a csapadék jelenti, ami a klímaváltozás következtében csökken és egyre kiszámíthatatlanabb. Mindezek hatására a jövőben felértékelődik a vízgazdálkodás, az öntözéses gazdálkodás további fejlesztése szükséges a mezőgazdaság vízhiánnyal szembeni ellenálló képességének erősítéséhez.
Magyarország édesvízzel való ellátottsága látszólag kedvező, de ennek a 94 százaléka külföldről érkezik hazánkba, így idehaza a belső megújuló vízkészlet aránya a második legalacsonyabb az EU-ban. Folyóinknak köszönhetően a teljes megújuló vízkészletünk egy főre vetítve a hetedik legmagasabb az unióban. A teljes megújuló vízkészlet azt a vízmennyiséget jelöli, amely a csapadék belvízi lefolyásának és a folyók külső befolyásának köszönhetően együttesen rendelkezésre áll. Ugyanakkor e folyók vízgyűjtő területe túlnyomó részben nem Magyarországon van, így hazánk a belső megújuló vízkészlete alapján kifejezetten vízhiányosnak számít az Európai Unióban. A belső megújuló vízkészlet a belvízi lefolyásra utal, ami a lehullott csapadék és a párolgás különbsége. Hazánkban 621 köbméter belső megújuló vízkészlet jut egy lakosra évente, miközben az 1000 köbméter alatti érték a nemzetközi sztenderdek alapján vízhiányos állapotnak számít. Magyarországon a legmagasabb (94 százalék) a tagországok között a külső forrásból érkező vizeknek való kitettség, hasonlóan magas arányt csak Hollandiában láthatunk.
Hazánk éves vízmérlege tartósan negatív, több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik. A 2019-es Nemzeti Vízstratégia hosszú távú vízmérlege szerint 112 köbkilométer víz érkezett Magyarországra, miközben 5 köbkilométerrel több távozott az országhatáron kívülre a Duna, a Tisza és a Dráva medrében. A negatív vízmérleg tartós jelenség, már az 1930-as évekből származó adatok is alátámasztják az egyensúlytalanságot, amely elsősorban az ország földrajzi fekvésével, a folyószabályozással és a belföldön lehulló csapadék nem elégséges visszatartásával magyarázható.
Belső megújuló vízkészletünk legfőbb forrása a csapadék, azonban az eloszlása nagyon egyenlőtlen térben és időben. Az elmúlt 122 évben átlagosan 612 milliméter csapadék hullott Magyarországon egy év alatt, miközben 2022-ben az átlagnál 19 százalékkal kevesebb, 497. Voltak az országnak olyan részei 2022-ben, ahol kevesebb mint 340 milliméter csapadék hullott, míg olyan is, ahol közel 770. Ráadásul az egész éves csapadék 90 százaléka mindössze 60-70 nap alatt esik le, miközben az év négyötödében nem vagy csak minimális csapadék esik. Emellett fokozatosan csökken a csapadékos napok száma hazánkban: az elmúlt évtized átlagos értéke közel 20 százalékkal alacsonyabb a múlt század első évtizedének átlagánál. Mindez odavezet, hogy egyazon helyen fordulhat elő belvíz és aszály az év különböző szakaszaiban.
A 19. századtól alkalmazott folyószabályozással a természetes árterek több mint 90 százaléka eltűnt, ami hozzájárult a talaj vízmegtartó képességének romlásához. Az 1800-as években, a jelentősebb folyószabályozási tevékenység előtt körülbelül 22 ezer négyzetkilométer volt a hazai folyók ártere, ami a beavatkozást követően mára kevesebb mint ezerre csökkent. Különösen kiszolgáltatottak lettek azok a kevésbé csapadékos területek, amelyeken alig találhatók felszíni vizek (például a Homokhátság).
A szárazabbá váló időjárás miatt egyre többször kell hozzányúlni a felszín alatti vízkészleteinkhez, qmelyek ivóvízbázisunk fő forrását adják.
Szabályozott keretek között a mezőgazdaság számára hozzáférhetők a felszín alatti vizek öntözéshez, amelyekre egyre nagyobb kereslet mutatkozik a klímaváltozás hatására.
Az előrejelzések szerint a jövőben a magyarországi csapadék eloszlása szélsőségesebb lesz, ami kihívás elé állítja a vízgazdálkodást. Az Országos Meteorológiai Szolgálat legutóbbi publikus előrejelzése azt mutatja, hogy a következő évtizedekben a nyári csapadék átlagosan csökkenni, míg az őszi és téli növekedni fog, különösen az ország déli részén. A becslést nagyfokú bizonytalanság övezi, azonban a szélsőséges csapadékviszonyok egyre feszesebb vízgazdálkodást vetítenek előre. Különösen azért, mert globális problémáról van szó, a lehullott csapadék változása Magyarország legnagyobb vízhozamú folyóinak vízgyűjtő területén is érzékelteti kedvezőtlen hatását.
Összességében a klímaváltozás a jövőben egyre nagyobb kihívás elé állítja a hazai vízgazdálkodást, a lehulló csapadék csökkenő mennyisége és a csapadékeloszlás növekvő kiszámíthatatlansága beavatkozás hiányában tovább növeli a már most is jelentkező vízhiányos állapotot.
Legfőképpen arra lenne szükség, hogy a vízkészleteinket (az országon átfolyó víztömeget és a lehulló csapadékot) magasabb hatásfokkal, fenntartható módon hasznosítsuk. Kulcsfontosságú az öntözési infrastruktúra fejlesztése: az öntözési beruházásokkal a folyóinktól távol eső területekhez is eljuthat az öntözővíz, ezzel is támogatva a mezőgazdaság vízigényét. Az öntözésfejlesztés mellett lényeges szempont a vízvisszatartással, a vízmegtartással és a talajnedvesség megőrzésével kapcsolatos eljárások előtérbe kerülése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.