késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
A csebolok szerepe Dél-Koreában
A csebolok a dél-koreai gazdaság sajátos, családi vállalatcsoportjai, amik az ország iparának és exportjának nagy részét adják. A csebolok a modern Dél-Korea kialakulásának kulcsszereplői, állami támogatással és állami kontrol mellett fejlődhettek a koreai háború után és emelték Dél-Koreát globális exporthatalommá. Cikkünkben áttekintjük a csebolok létrejöttének történetét, főbb jellemzőit, valamint kihívásait.
Gazdasági csoda a Han folyón
Dél-Korea mára a világ 13. legnagyobb gazdaságává vált a 20. század derekán még szegény, háború sújtotta mezőgazdasági országból. Korea előbb Japán protektorátus, majd 1910 és 1945 között Japán gyarmat lett. Geopolitikailag fontos helyzete miatt ezután az északi rész szovjet, a déli pedig amerikai hatáskörbe került. Az óriási pusztítással járó koreai háború 1950 és 195
3 között konzerválta a megosztottságot. Dél-Korea 1965-ben vette fel a gazdasági kapcsolatot Japánnal, kártérítést kapva a gyarmati múltért. 1992-ben fordulat következett be a Kínához fűződő viszonyban is, és sor került a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok felvételére.
A dél-koreai gazdaságpolitika három szakaszra bontható.
Az első a háborúktól 1980-ig az állam túlsúlyával írható le, ebben az időszakban jelentős gazdasági és katonai támogatás érkezett Amerikától. A külföldi gazdasági nyitás 1967-től kezdődött, ebben az időszakban alakultak ki és erősödtek meg a családi konglomerátumuk, a csebolok. A második szakasz 1980 és a 2000-es évek között a liberalizáció és a válság időszaka, 1980-tól kezdődően fokozatos pénzügyi és kereskedelmi liberalizációra került sor, megjelentek a jóléti állam csírái. Bár a liberalizáció gyors ütemben haladt, az 1997-es ázsiai válság során az államilag részben kontrollált bankrendszer szabályozatlansága és a liberalizált tőkebeáramlás együttesen gyors tőkekivonáshoz vezetett, ezt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) válságcsomagjával ellensúlyozták. A harmadik meghatározó szakasz a kétezres évek elején kezdődött és napjainkig tart. Ez a piacgazdaság és a jóléti rendszer fokozatos erősödésével és a versenyképes export óriási növekedésével jellemezhető, valamint a pénzügyi rendszer stabilizációjával.
A csebolok története, jellemzői
A csebolok a koreai gazdaság sajátos nagyvállalatai, konglomerátumai, amelyek az 1950-es, 1960-as években emelkedtek fel. A csebolok jelentős részben ma is családi kézben vannak, de nehezen áttekinthető kereszttulajdonlásokon keresztül. A csebol szó eredete is a családi tulajdonra utal, ugyanis a vagyon (cse) és a csoport/klán (bol) szavak kombinációjából tevődik össze. A csebolok vagyona részben a japán megszállók által hátrahagyott üzemek privatizációján alapult a második világháború után. Jelentős szerephez Pak Csong Hi elnökségének (1963–1979) gazdaságpolitikájában jutottak, aki a nagyvállalatokon keresztül kívánta elérni az ország fejlődését és katonai erejének növelését.
A kormányzat által kijelölt gazdaságfejlesztési irányvonalat az állami vállalatok és csebolok együtt valósították meg, cserébe az állam kedvezményes kamatú hitelt nyújtott számukra, illetve adókedvezményekben részesítette ezeket a cégcsoportokat.
A kezdetben családi tulajdonú csebolok és a kormány kapcsolata szorosra fonódott: a kormány meghatározta a gazdaság irányvonalát, az ütemtervet, a csebolok pedig kivitelezték azt. A fókuszt az exportra helyezték, és a kormány aktívan segítette a csebolok fejlődését. Koreában a szubvenció ugyanakkor nem csak segély volt, hanem kemény fegyelmező eszköz. Cserében szigorú teljesítménykövetelményeket támasztottak, és aki ezeket nem teljesítette, az kiesett a kedvezményezettek közül és tönkrement, így növekedett a vállalati koncentráció.
Az 1970-es évtized volt a csebolok felemelkedésének, kiugró növekedésének aranykora. A tíz legnagyobb csebol termelési értéke a GNP 15 százalékáról 67 százalékra emelkedett 1974 és 1984 között, ami jelzi a vállalatok koncentrációjának gyors növekedését. A csebolok export orientáltsága megkövetelte, hogy versenyképesek legyenek a nemzetközi színtéren is. Az exportból származó bevételeik 1965-ben a GDP 8 százalékát tették ki, 2008-ban már az 56 százalékát.
A kedvezmények és a relatív olcsó munkaerő adta lehetőségek kihasználásának fejében 1982-ig a külföldi befektetőket vegyes vállalatok alapítására kötelezték. Ilyen módon a dél-koreai csebolok a külföldi működőtőke alacsony súlya mellett is hozzáférhettek a korszerűbb külföldi, jellemzően japán technológiához. Bár a színvonalas dél-koreai oktatás szerepe megkérdőjelezhetetlen az ország iparának fejlődésében, de a 2000-es évekig a technológiai újítások a külföldi (japán) beruházások technológiatranszferének részeként érkeztek az országba, és kevésbé belföldi innováció vagy kutatás-fejlesztés eredményei voltak.
A kormány fokozatosan liberalizálta a pénzügyi piacokat az 1980-as években, amivel a csebolok feletti kontrollt is egyre jobban elveszítette.
Az OECD-tagság reményében az addig államilag kontrollált bankokat liberalizálták és beengedték a külföldi pénzintézeteket a piacra. Az olcsó külföldi forrás beáramlott az országba, amit nem piaci alapon osztották el: túlnyomó többségük a csebolokhoz áramlott, amivel túlfejlesztették a nagyvállalati szférát. A csebolok emellett sorra vásároltak nem banki pénzügyi intézményeket, valamint vállalati keresztfinanszírozással biztosították pénzügyi függetlenségüket az államtól.
A dél-koreai kormányzat az 1980-as évektől kezdve új intézkedésekkel próbálta gyengíteni a csebolok pozícióját és hitelekkel erősíteni a kkv-kat. A kormányzat megtiltotta az azonos cégcsoporton belüli részvények kereszttulajdonlását és szabályozták a konglomerátumokon belüli kereskedelmet. Az intézkedések sikertelennek bizonyultak, a csebolok az 1990-es évekre még intenzívebben uralták a gazdaságot. Mindeközben a csebolokat irányító családok és a kormányzat egyre szorosabban összefonódott, a csebolokat irányító családok bekapcsolódtak a politikába, ezzel párhuzamosan korábbi hivatalnokokat ültettek a vállalatok fontos pozícióiba.
Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság rendkívül rossz helyzetben érte a csebolokat.
Az évtizedeken keresztül előbb állami támogatásból, majd olcsó külföldi forrásból finanszírozott csebolok szélsőségesen eladósodottak, 1997-ben a csebolok hiteleinek értéke elérte a saját tőke 519 százalékát. A 30 legnagyobb csebolból 11 még 2001-ben is fizetési nehézségekkel küzdött, 1998-ben darabolták fel és adták el a Daewoo cégcsoportot.
Habár a gazdaság gyorsan helyreállt, strukturális átalakításokra volt szükség a gazdaság több területén, így a csebolok szabályozásában is. A kormány megegyezett az öt legnagyobb csebollal, hogy javítják az átláthatóságukat, megszüntetik a vállalatcsoporton belüli keresztfinanszírozásokat, valamint javítják az adósság/saját tőke arányt, cserébe a kormány segített az adósságaik rendezésében. A kezdeti ígéretek ellenére a vállalatok az adósságaik rendezésére koncentráltak, azonban a hosszú távú reformok nem lettek sikeresek.
Bár a közvetlen tulajdonlás aránya mára visszaszorult, az alapító családoknak a mai napig döntő szavuk van a csebolok ügyeiben.
A koreai versenyhivatal 2016-ban azt állapította meg, hogy bár a tíz legnagyobb csebol mögött álló családok csak a részvények 3,5 százalékát birtokolják, mégis 55 százalékos befolyásuk van a szavazások során a vállalatcsoportok vezetését érintő alapvető kérdésekben.
A csebolok jelenlegi gazdasági befolyása
A csebolok a dél-koreai gazdaságban rendkívül nagy befolyással rendelkeznek. A tíz legnagyobb csebol teljes vagyona az éves koreai GDP 129 százalékát, éves bevételük a GDP 67 százalékát tette ki 2021-ben, amelyből a Samsung cégcsoport egymaga majdnem 20 százalékot ért el. Továbbá a négy legnagyobb csebol (Samsung, Hyundai, LG és SK) hozzáadott értéke a GDP közel 10 százalékát tette ki, és ezek az óriásvállalatok teszik ki a koreai részvényindex felét.
A csebolok több szektorban aktívak és akár 20–50 céget is összefoghatnak.
Nem lehet meghúzni a pontos határt a csebolok és a további nagyvállalatok között, de legalább 30 csebolt tartanak számon Koreában.
A legjelentősebb csebolok elsősorban a feldolgozóiparban tevékenykednek és egymással is versengenek. Nehéz leszűkíteni, hogy melyik cégcsoport elsősorban mivel foglalkozik, de a Samsung és az LG leginkább az elektronikai ágazatokban erős, a Hyundai az autóiparban és a gépiparban, a GS csoport az energetikában és építőiparban, az SK csoport az energetikában és a vegyiparban.
A csebolokkal kapcsolatos kihívások
A cseboloknak hagyományosan ellentmondásos a szerepük: a hatalmukkal való visszaélés, a gazdaságban betöltött túlzott vezető szerepük, kormányzati kapcsolataik, vitatott üzleti etikájuk és a korrupció miatt. 2013-tól visszatérő módon az állami programok közé tartozik a csebolok monopolhelyzetének leépítése és a kkv-k támogatása.
Az ország foglalkoztatásának nagy részét biztosító kkv-k nehezen tudnak növekedni, mert a csebolok gyakran használják monopolisztikus befolyásukat arra, hogy kis- és középvállalkozásokat szorítsanak ki a piacról, gyakran lemásolják innovációikat, ahelyett, hogy saját fejlesztést folytatnának vagy kivásárolnák a kkv-kat. Jelentős a bérkülönbség is, hiszen a kkv-k dolgozóinak átlagkeresete mindössze 63 százaléka a csebolokban dolgozókhoz képest. Dél-Koreának növekvő jövedelmi egyenlőtlenségekkel kell szembenéznie, valamint magas a fiatalok munkanélküliségi rátája is.
A reformtörekvések ellenére a csebolok működése még mindig nem transzparens.
Bár a családok részvénytulajdona alacsony, a gyenge vállalatirányítás és kereszttulajdonlások miatt a részvényesek érdekeit továbbra is felülírják a család érdekei.
Ennek következtében a koreai vállalatok alacsonyabban értékeltek a tőzsdén, mint a globális versenytársaik részben az alacsonyabb részvényhozamok miatt, ezt hívják „Koreai diszkontnak”. Az elmúlt években egyre több befektetői aktivista kampány indult az országban a részvénypiacok megreformálására, de a nagy csebolok továbbra is ellenállnak az aktivizmusnak.
Dél-Korea gazdasága erősen függ a cseboloktól, ami egyszerre adja az erősségét és a gyenge pontját.
A kis cégekkel ellentétben a csebolok rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal új, versenyképes exporttermékek tervezésére és előállítására, és képesek folyamatosan versenyben maradni a globalizált világban. Annak ellenére, hogy a csebolok exportfüggő vállalkozások, a 2008-as válságban bebizonyosodott, hogy piaci sokszínűségük felülemelkedhet a gazdasági nehézségeken, valamint képesek alkalmazkodni a változó pénzügyi-piaci helyzetekhez is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.