Női festő abból a korból, amikor nem léteztek női festők

A barokk festő, Artemisia Gentileschi festményei ritkán szerepelnek aukciókon. A bécsi Dorotheum aukciósház október 23-i árverésén viszont kalapács alá kerül tőle egy műalkotás. A Lucretia című, nagy méretű festmény előzetes becsértékét 500-700 ezer euróban állapították meg. Ezen a nyáron többször felbukkant Gentileschi neve a nemzetközi szaksajtóban, mert személye és művészete alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a régi mesterek művei iránt. A maga korában szokatlan módon több önarcképet is festett, a londoni National Gallery ezek közül vásárolt meg egyet a közelmúltban 3,6 millió fontért.

Artemisia Gentileschi munkáit a festői kvalitásokon túl az élettörténete is érdekessé teszi, a jó sztori pedig árnövelő tényező is. A 17. századi Olaszországban a nőknek nem sok karrierlehetőségük volt, a kulturális normák szerint két út állt előttük: vagy férjhez mentek, és gyerekeket szültek, vagy kolostorba vonultak. A tehetséges és erős akaratú Artemisia Gentileschi azonban festővé, sőt a maga korában az európai művészeti élet egyik legkeresettebb művészévé vált, olyan gazdag patrónusoktól kapott megbízást, mint a Mediciek és I. Károly angol király.

Festményei nagy szakmai tudásról árulkodnak, kompozíciói bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázolnak, középpontjukban erőteljes nőalakokkal. Éppen ez a női dominancia okozta, hogy halála után elfeledték, a 18–19. században művészetét gyakran figyelmen kívül hagyta a műtörténetírás. A 20. század, főként a hetvenes évek Amerikájának művészettörténészei újra felfedezték, a 21. századi művészek közül sok nő már példaképének tekinti.

Gentileschi szívósságát jól mutatja, hogy amikor idős művésztanára, Agostino Tassi nemi erőszakot követett el ellene, eljárást indított a mesterével szemben, és még azt is elérte, hogy a bíróság – hét hónapos vizsgálat után – neki ítéljen.

A művész apja egyébként szintén festő volt, aki gyermekét a műhelyében asszisztensként bevonta a munkálatokba, de olyannyira nem törekedett rá, hogy lánya hivatásos festő legyen, hogy bár látta a tehetségét, többször is kolostorba akarta küldeni. Gentileschi első ismert festményét (Zsuzsanna és a vének) 17 évesen festette. Később férjhez ment, Firenzébe költözött, festőműhelyt nyitott, és a firenzei művészeti akadémia beválasztotta a tagjai közé. Két lánya született, akik anyjuk támogatásával szintén festővé váltak, ám kevésbé lettek sikeresek.

Mintegy hatvan képe maradt fenn, ebből negyvennek a középpontjában erőteljes nőalakok vannak. Érdekesség, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is található egy Gentileschi-festmény, a Jáhel és Sisera című kép, amely jó példája a művész női dominanciát mutató műveinek.