Sokkolta az inflációs hullám Közép-Európát, ma Prága volt soron

 A közép- és kelet-európai régió országaiban a várakozásokat meghaladóan emelkedett tovább az infláció januárban, a térség jegybankjainak egymásra licitáló kamatemelései pedig önmagukban nem jelentenek csodaszert az infláció elleni küzdelemben. Egyrészt azért, mert az áremelkedést olyan tényezők mozgatják – köztük az elszálló energiaárak és az ellátási láncok zavarai –, amelyekkel szemben kamatemeléssel nem, vagy csupán meglehetősen korlátozottan, lehet védekezni. Vannak azonban más tényezők is: az energiaárak és az ellátási láncok zavarai miatt globálisan emelkedő termelői árak közép távon is növelik az inflációt, de az erős kereslet és a bérnyomás is jelentős inflációs tényező lesz hosszabb távon is, tekintettel arra, hogy a térségben több ágazatban is nagy a munkaerőhiány – melyet Liam Peach, a Capital Economics közgazdásza is megerősített a Világgazdaság számára. Mindez még 2023-ban is magas szinten tarthatja a fogyasztói árak emelkedését, különösen azokban az országokban, ahol a munkaerőpiac feszesebb, és ezért fokozottabb lesz a bér-ár spirál.

Ezeket a hatásokat tetézi – és erre más gazdasági elemzők is felhívják a figyelmet –, hogy egy-egy inflációcsökkentő intézkedés többszörös erejű felfelé ható inflációs nyomást okozhat a későbbiekben, különösen, ha az intézkedéscsomag fogyasztást serkentő intézkedéseket is tartalmaz. Példaként említhető a lengyel kormány úgynevezett inflációellenes pajzsa , mely rövid időre korlátozhatja az energia- és üzemanyagárak emelkedésének hatását, azonban az intézkedéscsomag adócsökkentést és rászorultsági alapú szociális juttatásokat is tartalmaz, ami viszont tovább növeli a kiadási hullámot, középtávon gyorsítva az inflációt. Elemzők szerint ezért a fogyasztói árindex csúcsértéke 2022 első negyedévében legalább 1 százalékponttal magasabb lesz, mint az infláció elleni védőpajzs nélküli pálya lenne. Magyarországon hasonlóan inflációnövelő hatású az szja-visszatérítés, és a minimálbér kiugró, közel 20 százalékos emelése, ezek hatása pedig csak a következő hónapokban jelentkezik majd. Az ilyen intézkedések miatt

az infláció még a kínálati oldali problémák enyhülése után is magasabb maradhat, éppen azért, mert a külső ársokkot felerősíti a tovább fokozott keresleti nyomás, valamint az ettől beinduló bér-ár spirál.

Az ilyen inflációellenes politikák fő problémája, hogy a népszerűség növelése érdekében túl széles társadalmi körnek kívánnak kedvezni. Többek között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is célzottabb intézkedéseket javasol, például a rászoruló háztartásoknak – nem pedig az összes fogyasztónak – nyújtott támogatást.

A térség országai közül legnagyobb mértékben Csehországban ugrott meg az éves infláció januárban, 9,9 százalékra gyorsulva a decemberi 6,6 százalékról, és meghaladva a 9,3 százalékos piaci várakozást. Ez 24 éve a legmagasabb érték Csehországban, miután kivezetésre került az egy hónapig tartó energiaár-kompenzáció.

Jelenleg Magyarországon az egyik legalacsonyabb az éves infláció a térségben – részben az energia és élelmiszerek állami ármegállapításának köszönhetően –, annak ellenére is, hogy a KSH pénteki adatai alapján a várakozásokat bőven meghaladva 7,9 százalékkal nőttek a fogyasztói árak januárban.

Szlovákiában 8,4, Romániában 8,35, a korábban közölt lengyelországi adat pedig 8,6 százalék lett az idei első hónapban, melyek a lengyel adat kivételével mind bőven a várakozások felett alakultak.

Az Erste gazdasági elemzői arra számítanak, hogy a cseh infláció az idei év első negyedévében tetőzik – így az sem zárható ki, hogy a februárban és márciusban 10 százalék fölé emelkedik –, majd ezt követően a második negyedévtől fokozatosan enyhül. Emiatt az idei egész éves átlagos infláció felfelé mutató kockázattal meghaladja a 7 százalékot. Az inflációs várakozások emelkedésével párhuzamosan február elején a cseh jegybank 4,5 százalékra, 20 éves csúcsra emelte alapkamatát, amely szintén a legmagasabb a térségben, ugyanakkor ezzel már a csúcson – vagy ahhoz nagyon közel – lehetnek, szemben a környező országok jegybanki kamataival. Az árnyomást azonban több tényező is ellensúlyozza:

a magas energiaárak visszafogják a háztartások fogyasztását, a magas jegybanki kamatok pedig főként a vállalati beruházásokra gyakorolnak negatív hatást.

Mindez azonban várhatóan csupán átmeneti lesz, az Erste elemzői arra számítanak, hogy Csehországban már a negyedik negyedévben megkezdődik a fokozatos kamatcsökkentés. A térség többi országában, ahol erősebbek voltak az inflációcsökkentő intézkedések, minderre csak valamivel később kerülhet sor.

Liam Peach, hangsúlyozza, hogy a kínálati oldali problémák enyhülése után is fennmaradó másodlagos hatások idén valószínűleg Közép- és Kelet-Európa több országában erősek lesznek, ezért az infláció a következő néhány évben messze a központi bankok céljai felett marad. Ez minden bizonnyal hosszabb ideig tartó szigorúbb költségvetési és monetáris politikát igényel, 4–5 százalék körüli kamatlábakkal.