Betesz az infláció csökkenésének a drága olaj – reflektorfénybe kerülnek a jegybankok

A legújabb világgazdasági turbulencia az árupiacokról, közelebbről az olaj piacáról indulhat el. Azt most nehéz megmondani, hogy a mostani kiugrás mindössze egy rövid, átmeneti sokk, vagy az olaj tartós átárazódása következik, mindenesetre sok tényező hajtja fel az energiahordozó árát. Tény, hogy

Hamarosan szertefoszolhatnak az infláció tartós fékezésére alapozó központi banki politikák, és akár a szigorítások is újraindulhatnak. A piacon egyre gyakrabban beszélnek a 100 dolláros hordónkénti árról, bár a szakértők többsége szerint tartósan nem lesz három számjegyű az olaj ára. Az elmúlt nap olcsóbb lett a Brent alaptípus: míg kedden a 95 dolláros szint volt jellemző, szerda délelőttre 93 dollárt kértek az északi-tengeri olaj hordójáért.

Rossz hír: megugrik az infláció

Dario Perkins, a GlobalData TS Lombard közgazdásza, szerint az olajár megugrása káros, de egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy az egy éve tartó dezinflációs folyamat megtörik. Kedvezőtlen következtetésre jutottak a Nemzetközi Valutaalapnál, ugyanis az 1970-es évek óta több mint száz inflációs sokkot elemezve úgy gondolják, hogy

A Bloomberg Economics szerint ha a negyedik negyedévben átlagosan 100 dolláros olajárral kell számolni, az az Egyesült Államok inflációját 0,9 százalékkal, az Európai Unióét pedig 0,4 százalékkal emeli meg.

A kötvénypiacon is megéreznék a felgyorsuló inflációt, ugyanis már most, a hónap eleje óta nagyjából 30 bázisponttal emelkedtek a hozamok a tengerentúlon, míg Németországban 25 bázispont körüli emelkedést látni, ami azt jelenti, hogy a tízéves Bund hozama a 2011 óta elért legmagasabb szint közelében maradt.

A jegybanki reakciókra nem kell sokat várni: csütörtökön a Bank of England, a norvég, a svéd és a svájci jegybankárok is összeülnek, ezt megelőzően, szerda este pedig kihirdetik az amerikai Fed kamatdöntését. Pénteken a Bank of Japan tisztségviselői tanácskoznak, de nem valószínű, hogy komolyabb lépéseket tennének.

A múlt héten az Európai Központi Bank megemelte a kamatot, akkor az EKB korábbi vezető közgazdásza azonnal az olajárak emelkedésével hozta összefüggésbe a döntést.

Felszínre törnek a növekedési kockázatok

A spanyol jegybank már kedden megkongatta a vészharangot, arra hívta fel a figyelmet, hogy az infláció a vártnál gyorsabb lesz idén és jövőre, míg a gazdasági növekedés lassabb. Az aggodalmak a múlt héten hathavi mélypontra sodorták az eurót a dollárral szemben, ugyanis a piaci vélemények szerint az európai gazdaságok képtelenek lesznek kezelni a magasabb nyersanyagárakat. 

Emellett persze az a régi-új narratíva is előkerült, amely szerint az orosz gázt nem sikerült megnyugtatóan pótolni, és azt sem tudni, hogy hogyan tudják az országok kigazdálkodni az esetlegesen jelentősen magasabb gázárak többletköltségeit – már ha az olajár-emelkedés magával rántja a gázpiacot is. Ennek egyelőre nincsenek jelei, a hónap eleje óta 36 euró körül kell fizetni a földgáz megawattórájáért a holland gáztőzsdén, szemben az augusztusi csaknem 50 euróval.

Az OECD is megszólalt

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint az importtól való függés miatt az olajárak elszabadulása jobban megüti az európai gazdaságokat, mint az Egyesült Államokét. Clare Lombardelli, a szervezet vezető közgazdásza azt mondta, már korábban felfelé módosították az Egyesült Államok növekedési előrejelzését, és lefelé korrigálták az európaiakat. Úgy véli: 

Visszafoghatja a gázolajtermelést és súlyosbíthatja a dízelhiányt, hogy leállt a legnagyobb európai finomító. Helyi hatóságok szerint gázszivárgás történt a Shell hollandiai Pernis finomítójában, az egység ugyan továbbra is működik, a Hycon-üzem leállítása megnehezíti a kész üzemanyagok, azaz a dízel és a kerozin előállítását.