Már nyerészkednek Ukrajna újjáépítésén a nyugati vállalatok, és még többet remélnek

Egyelőre nem látni, hogy mikor ér véget az orosz-ukrán háború, ám az biztos, hogy az valamikor megtörténik. A befektetők már ugrásra készen állnak, hogy a béke vagy legalábbis a hosszú távú tűzszünet megkötése után az elsők között léphessenek Ukrajna újjáépítésének piacára. Sőt, egyes nyugati vállalatok már betelepültek a háborúban álló országba és munkának láttak.

Ukrajna újjáépítése a legnagyobb befektetési lehetőséget kínálja a második világháború óta. Ehhez a lerombolt országba több mint ezermilliárd dollárnyi állami és magántőke szükséges az Európai Beruházási Bank becslései szerint. Ezt egyes országok részben az orosz állam, Nyugaton befagyasztott pénzeiből oldanák meg.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a háború kitörése óta 3,8 milliárd eurót adott Ukrajnának, de az Európai Unió mint szervezet, az európai és az angolszász országok is több milliárddal járultak hozzá az állam működésének fenntartásához, ami forintban kifejezve brutális szám. Csak Dánia eddig 120 millió euró segélyt adott Mikolajiv város kikötőépületének újjáépítésére.

Már most dörzsölik a tenyerüket a befektetők az óriási biznisz reményében

Mivel a helyreállítási pénzek nagy része Európából és Amerikából érkezhet, várhatóan a küldő országok vállalatai kaphatják a legtöbb megbízást is Ukrajna újra élhetővé tételére. A nagy haszon reményében többen már most beszálltak az ukrán infrastruktúra újjáépítésébe, hogy az igazán nagy összegű megrendelések idején már bejáratott kapcsolatokkal rendelkezzenek. A konfliktusokkal és erősen korrupt struktúrával rendelkező országban ugyanis ebből jelentős előnyt szerezhet egy-egy vállalat.

Így fordulhat elő, hogy török cégek jelenleg is hidakat és utakat állítanak helyre, generátorokat és mobilkórházakat adnak a rászoruló lakosságnak. Omer Bolat török kereskedelmi miniszter az év elején arról számolt be, hogy az elmúlt két évben 70 infrastrukturális projektet fejeztek be 1 milliárd dollár értékben. Az Onur csoport a dél-koreai Samsung C&T-vel együttműködve mobilkórházakat húzott fel, a jövőben pedig újraépítené a dnyiprói nemzetközi repülőteret. 

A német és osztrák cégek infrastrukturális és védelmi beruházásokat terveznek. A német védelmi ipari Rheinmetall februárban bejelentette, hogy Ukrajnában gyártana 155 mm-es tüzérségi lövedékeket. Az építőanyag-gyártó Fixit új gyártótelepet épít Nyugat-Ukrajnában, míg a Bayer vegyipari vállalat vetőmagok előállításában segédkezne. Az osztrák Waagner-Biro Bridge Systems, amely folyókra és völgyekre készít acél felüljárókat, pedig már megkezdte a termelést egy nyugat-ukrajnai telephelyen. Richard Kerschbaumer vezérigazgató szerint 

Rajtuk kívül más országok vállalatai is megjelentek a jövőbeli megbízások Kánaánját jelentő ukrán piacon.

Felkészülnek a vállalatok Ukrajna újjáépítésére

Az első és nagyon költséges feladat az aknamentesítés lesz. Az ukrán kormány szerint a harcok során 156 ezer négyzetkilométeren lehet veszélyes katonai eszköz és lőszermaradvány. Ezeken a területeken minden más munkálat csak ezek eltüntetése után következhet. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök összekalapozott támogatásaiból  az ország működőképességének fenntartása érdekében folyamatosan dolgoznak a közművek, a silók és a termények szállítási útvonalainak helyreállításán a kevésbé veszélyes helyszíneken.

A legnagyobb acélgyártó, a Metinvest becslése szerint a lakások és a kommunális infrastruktúra helyreállításához akár 3,5 millió tonna acélra is lehet 5-10 év alatt.

A magyar Ganz-Mavag Europe azért tett a spanyol Talgo vonatgyártó megvásárlására ajánlatot, hogy a következő évtizedben megnövekedő kelet-európai keresletet ki tudja elégíteni.

A projekt sikeréhez a pénzen túl más tényezőkre is szükség van, így például az ukránok türelmére, vagy arra, hogy Oroszország betartsa a leendő béke- vagy tűzszüneti megállapodást Mustafa Nayyem, az ukrán Állami Infrastruktúra- és Újjáépítési Fejlesztési Ügynökség vezetője szerint. Hozzátette a Bloombergnek, hogy „minden bizonnyal hosszú időre lesz szükségünk a felszabadított vagy a frontvonal környéki területek helyreállításához”.

A megtámadott ország területének 18 százaléka jelenleg orosz megszállás alatt áll, a 40 milliós népesség negyede pedig kénytelen volt elhagyni a lakóhelyét: körülbelül 3,7 millióan az országon belül találtak menedéket, míg 6,5 millióan külföldre menekültek, több millióan pedig az ellenség fennhatósága alatt élnek.