Ukrajna szomszédországainak, az EU felvételi irodája előtt hosszabb ideje toporgó-morgolódó balkániaknak, de még a francia és a német agrárszféra érintettjeinek sincs fogalmuk arról, hogy fél év, egy év vagy hosszabb idő múlva milyen irányt vesz a gazdasági alapokat lerakó és mindinkább az európai integráció politikai fejlesztése irányába elmozduló Európai Unió.
És ez
válságot szül, mert időzített bombaként ketyeg a mezőgazdaság problémacsomagja.
Európa-szerte az agrártiltakozások részben az ukrajnai gyorsított EU-felvétel, a tisztázatlan agrárbüdzsé, a szigorú EU-normáknak nem megfelelő, de politikai okokból a közösség belső piacaira nagyrészt szabadon, ellenőrizetlenül beáramló ukrán mezőgazdasági termékek, az uniós piacokat elöntő ukrán gabona miatt vannak. A gazdák úgy vélhetik, az EU rajtuk akarja kigazdálkodni a nyakába szakadó nagyobb Ukrajna-támogatási pluszköltségeket.
Az EU büdzséjének a harmada megy el agrárcélokra, az egyes szektorokban a túltermelést szabályzó kompenzációs rendszerekre, az újabb tagállamokban a felzárkózás támogatására.
Az EU legnagyobb agrártermelője 29 millió hektáros gazdálkodói felülettel Franciaország. A második Spanyolország (24,2 millió hektár), a harmadik Németország (16,6 millió hektár). Lengyelország (14,5 millió hektár), Románia (13,4 millió hektár) a két Ukrajnával határos, nagy agrárállam, együtt Olaszországgal (12,9 millió hektár), a középmezőnyt, Magyarország (5,3 millió hektár), Bulgária (5 millió hektár), Litvánia (2,9 millió hektár), Szlovákia (1,9 millió hektár) az alsóházat képezi.
Szélesebb merítéssel: politikailag megalapozottnak tekinti a nyugati világ vezetőinek egy része Ukrajna EU-tagságát, ám nincs átgondolva annak gazdasági-pénzügyi alapja. Oroszellenesség ide, ukránbarátság oda: az ukrán határ nyugati oldala az ukrán–lengyel–belorusz háromszögtől a romániai Duna-delta északi szakaszáiig forrong. Berlin, Párizs, Brüsszel a tiltakozó farmerek traktorbűzét szenvedi.
Eközben nemcsak Brüsszel, hanem az adott államok kormányai sem tudnak igazán mit kezdeni a tiltakozó parasztokkal, gazdálkodókkal, az Ukrajnában és másutt hatalmas földvagyonokat felhalmozó – de facto agrároligarcha besorolású – nyugati nagyvállalkozókkal, beruházási alapokkal.
Ellentmondásos, vélhetően politikai szempontok által manipulált adatok keringenek a médiatérben Ukrajna mezőgazdaságáról,
a művelhető terület nagyságáról, állapotáról, a tulajdonviszonyokról, a harcok okozta károkról. Amelyik termőföldön keresztülmegy egy 60-70 tonnás lánctalpas tank vagy egy 35 tonnás páncélozott, gumikerekes vagy lánctalpas harcjármű, ott a legfelső, 15-20 centiméter vastag humuszréteg súlyosan károsodhat. A háború előtt Ukrajna teljes mezőgazdasági területét 41 millió hektárra becsülték – jelenleg legalább 27 millió hektáron termesztenek növényeket.
Az ukrán földek adásvételét 2021-ben megnyitó folyamat 2024 januárjában felgyorsult: a 10 ezer hektárnál nagyobb birtokok is gazdát cserélhetnek, ha az új tulajdonosok valamennyien ukrán állampolgárok. Az esetleges EU-csatlakozás idejére valószínűleg Ukrajna válik az EU legnagyobb agrárgazdálkodó államává, és gyökeresen forgatja fel az egész jelenlegi közös mezőgazdasági politikát (KAP), a támogatási, felzárkóztatási rendszert. És Ukrajna, Európa egyik legszegényebb országa vélhetően elveszti a keleti iparterületei (Donbasz) nagy részét, így az agrárszektor nemzetgazdasági súlya nőni fog.
Folyik a harc Ukrajna és a nagy keleti szomszédvár, Oroszország között nemcsak a csatatéren, hanem a globális agrárpiacokon is. Oroszország, a Putyin-vezetés igen számottevő anyagi, politikai (és szükség esetén a fejlődő világban, Afrikában akár katonai) támogatást nyújt az oroszországi agrárszférának.
Nyugat-Európa kormányai többszörös irányból igyekeznek kivédeni a kihívásokat. Az EU-gazdálkodás „kizöldítése” komoly korlátozásokat vezetne be a mezőgazdaságban. Bonnban, az 1700 alkalmazottal működő Német Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Hivatal (BLE – Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernaehrung) megfogalmazása szerint az ökológiai szempontú földművelés, az állatokkal való humánus bánásmódot megvalósító állattenyésztés, a biológiai sokféleség és a fenntarthatósági szempontok határozzák meg a német agrárszféra jövőbeni útját. Ukrajnáról, az EU-ról nincs szó.
Pedig az EU összköltségvetésének egyharmadáról, a közös agrárpolitikáról beszélünk, amelynek keretében elosztják a tagországoknak járó támogatásokat. Ami különös:
az EU 13 eddigi, Oroszországot sújtó szankciócsomagjában nincs olyan rész, amely az orosz mezőgazdaságot vagy Oroszországból származó, az EU-ba irányuló agrárimportot korlátozná
– kivéve a tengeri eredetű élelmiszereket.
Egyébként az oroszországi nyersanyagimportot erősen korlátozzák, például tilos az acél- és öntöttvas, a cement és az aszfalt, a réz- és alumíniumeszközök, drótok, fóliák, csövek, a papírcikkek, faáruk, műgumi, műanyagok, az italpárlatok, cigaretta, arany és a (csiszolt) gyémántok EU-ba való behozatala. A lobbitevékenység eredményeképpen továbbra is megengedett az oroszországi műtrágya behozatala – mert importja EU-érdek. Ami az Oroszország–EU-kereskedelem egészét illeti: az ukrajnai támadás kezdetétől (2022. február 24-től) a tavalyi év végéig tartó időszakban Oroszország mint exportpiac része az EU-összkivitelben 3,8-ről 1,4 százalékra esett, az Oroszországból származó EU-import 9,5-ről 1,9 százalékra zuhant.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.