A gyógyszergyártó vezetője elárulta, a Covid után mitől tartanak az egészségügyben
A STADA nemrégiben publikált nemzetközi felméréséből kiderül, a magyarok mintegy háromnegyede amiatt elégedetlen az egészségügyi rendszerrel, mert nem kap orvosi időpontot. Mennyire aggasztó ez az adat?
Eléggé. Mégpedig azért, mert alapvetően az adófizetők pénzéből finanszírozzák az egészségügyet, GDP-arányosan ebben az ágazatban költik az egyik legtöbbet az országok. Cégvezetőként biztosan elgondolkodnék azon, ha a vállalkozásom működésével az alkalmazottaimnak mindössze a 28 százaléka lenne elégedett. Emiatt (is) fontos, hogy a politikusok komolyan vegyék az ilyen problémákat.
Mi akkor a megoldás?
Bár nem vagyok szakértő minden európai állam egészségügyi rendszerét illetően, mégis azt gondolom, nem egy, általános, hanem több megoldás is létezik. Megint csak visszakanyarodnék a politikára, mert
ha az ilyen kimutatások nem jutnak el a megfelelő személyekhez, akkor honnan tudják meg, hogy a többség olyan problémákkal küzd, mint a hosszú várólisták, vagy hogy hozzáférnek-e bizonyos orvosi ellátásokhoz, beavatkozásokhoz.
A másik aspektus a pénz, amely tulajdonképpen sosem elég, főleg egy költségvetés megtervezésénél. Spórolni többféleképpen lehet és kell, muszáj megtakarításokat eszközölni, néha beáldozni bizonyos szolgáltatásokat, ha azok nem jövedelmezők. Mindig a gondok gyökerét kell megtalálni. Például ha valakit rákos megbetegedéssel diagnosztizálnak, a két hónapos várakozás a kezelésre rengeteg idő.
A 23 európai országban, 46 ezer fő bevonásával végzett kutatásuk eredményeire utalva azt mondta, riasztó az a tendencia, amely szerint az emberek évről évre egyre elégedetlenebbek az egészségüggyel a kontinensen. Úgy fogalmazott, hogy a döntéshozókkal, szabályozókkal, orvosokkal és gyógyszerészekkel együtt kell megérteniük, kezelniük és megfordítaniuk ezt a folyamatot. Mit értett ez alatt?
Az első és legfontosabb, hogy az emberek tisztában legyenek, milyen megállapításra jutott ez a széles körben elvégzett felmérés. Ezért hívtunk meg újságírókat Rómába, hogy írjanak, számoljanak be róla. Az egészségügy ugyanis nem csak politikai kérdés, többről szól, mint ellenzéki és kormánypárti hadakozás. Egy olyan ügy, amely mindenkit egy asztalhoz ültet, a mi esetünkben az orvosi és a gyógyszerészkamarát. A lényeg, hogy minél hamarabb megtaláljuk arra a megoldást, miért nő az elégedetlenség.
Beszédében kitért az edukációra és a prevencióra is. Ezeket is kifejtené?
A tájékozódás mellett nagy jelentősége van az olvasásnak, olyan témákban például, mint
- a megfelelő étrend kialakítása,
- az alvásminőség javítása vagy
- az élet alapvető örömforrásai.
A legfontosabb, hogy ne csak tisztában legyünk magunkkal, a testünkkel, de tegyünk is minél többet azért, hogy megkíméljük minden rossztól, és fenntartsuk a jó közérzetünket. Hibáztathatjuk ugyan az egészségügyet, de nem minden esetben ez a válasz – itt nem arról beszélek, amikor megbetegszünk, és orvosra, ellátásra van szükségünk. Fel kell tennünk ugyanis a kérdést magunknak, hogy mi mit tehetünk a saját egészségünk megóvása érdekében. Tömegközlekedés helyett gyalogolhatunk, a pizzát lecserélhetjük egy salátára, és nem muszáj mindennap meginnunk egy üveg bort, vagy elszívnunk egy doboz cigarettát. Az élet döntések sokasága.
A koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg az életünket. Ön szerint fel kell-e készülnie az emberiségnek egy újabb pandémiára?
Nem vagyok virológus. Mindenesetre nemrégiben olvastam egy interjút Albert Bourlával, a Pfizer vezérigazgatójával, aki azt mondta,
a Covid csak egy teszt volt, amelyet több világjárvány követ majd. Az én félelmem mégsem ez, hanem az egyre erősödő antibiotikum-rezisztencia. Nem vagyok benne biztos, hogy felkészültünk ennek a következményeire.
Újabb beszédes adat a STADA tanulmányából: miközben az európaiak 67 százaléka boldognak vallja magát, 52 százalékuk – főleg a fiatalok – a magánnyal küzd. Meglepte ez az eredmény?
Szociológusként egyáltalán nem. Egyértelmű számomra ugyanis, hogy milyen hatásai vannak a home office-nak és az egyre kevesebb interakciónak. Egy közösségben nemcsak az együttlét a fontos, hanem a kritikák, súrlódások, különböző vélemények megléte – hosszú távon ezek jót tesznek az egészségünknek. A tragédiákhoz, félelmekhez teljesen másképpen viszonyulunk, amikor tudjuk, tapasztaljuk, hogy mások is szembesülnek velük. A kommunikáció, a párbeszéd a lényeg. Családban, baráti társaságban, munkahelyi környezetben könnyebb ezeket feldolgozni, mint egy buborékban. Néha én is megdöbbenek, amerre a világ tart az internettel, a közösségi médiával, a felgyorsult online valósággal. Ráadásul vészesen emelkedik az egytagú háztartások száma a fővárosokban, ami azt jelenti, egyre többen választják a magányt a párkapcsolat helyett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.