Az Egyiptom jövője kezdeményezés 9240 négyzetkilométeren, azaz Ciprus szigetének megfelelő területen zöldítené ki az észak-afrikai országot, amelynek jelentős része elsivatagosodott. A megaprojektben egyenként több száz, akár egy kilométer átmérőjű, központilag öntözött szántóföldeket alakítanak ki. A rendszerhez egy 114 kilométer hosszú mesterséges folyót hoznak létre 5 milliárd dollár értékben, ha elkészül, évente 3,5 milliárd köbméter vizet szállíthat a földekre.
A több milliárd dolláros megaprojekt keretében 9240 négyzetkilométer sivatagot alakítanának mezőgazdasági területté.
Ez csupán fele az egyiptomi kormány 2027-ig szóló, 16 800 négyzetkilométer kizöldítési tervének.
Abd el-Fattáh Szaíd Huszejn Halíl esz-Szíszi elnök ezt az ambiciózus tervet nem sokkal azután jelentette be, hogy 2014-ben puccsal hatalomra került.
Az ENSZ adatai szerint az észak-afrikai ország már most is 7 milliárd köbméter éves vízhiánnyal küzd, ezért kérdéses, hogy megvalósítható-e az ambiciózus elképzelés. Ráadásul Sziszi kormánya hatalmas, GDP-arányosan több mint 90 százalékos államháztartási hiányt halmozott fel. A vezetés főként az infrastruktúrára és a fegyveres erők felszerelésére fordított pénzt.
Azt nem tudni, hogy az állam mennyit költ és mennyit keres a mezőgazdasági tevékenységeken. Annyi azonban biztos, hogy az elmúlt hónapokban a kormány megszorításokat vezetett be: megemelte az üzemanyag árát és megháromszorozta a kenyér támogatott árát.
Alig három év van hátra 2027-ig, és a kormány bejelentése szerint a rekultivációs célja ötödét, azaz 3400 négyzetkilométer kizöldítését érte el. Saker El Nour agrárszociológus szerint azonban még ezt is túlzás kijelenteni, a valódi földterület sokkal kisebb és sokkal kevésbé lehet jövedelmező, mint amennyit a kormány közölt.
Egyiptom élelmiszerexportja ugyanakkor emelkedett: a 2021-es 5,6 millió tonnáról 2022-ben 6,4 millió tonnára, 2023-ban pedig a rekordot jelentő 7,5 millió tonnára. A növekedés nagy része viszonylag nagy értékű terményekből, például gyümölcsökből és diófélékből származott.
Többen a kormány szemére vetik, hogy attól, hogy a sivatagot látványosan kizöldítik, nem feltétlenül térül meg a gigaberuházás. Hiába nagyobb ugyanis az export, az élelmiszerár-infláció továbbra is magas.
Ahhoz, hogy a talaj termékennyé váljon, olyan nagy mennyiségű vízre van szükség, amelyet lehetetlen visszanyerni. Becslések szerint a Nílus partján a gazdák hétszer használják fel ugyanazt a vizet Egyiptom felső része és a Földközi-tenger között: a földekről leszivárgó víz a folyóba vagy a föld alatti víztározókba folyik, hogy aztán a folyó alsóbb szakaszán újra felhasználják. A sivatagban ez nem opció – magyarázta Richard Tutwiler, a kairói székhelyű Fenntartható Környezet Kutatóintézet korábbi igazgatója a The Guardiannek.
Az új földek öntözéséhez szükséges víz nagy részét a felszín alatti vízkészletekből nyerik, azokból, amelyektől a sivatag oázisaiban élő gazdák évszázadokon óta függenek.
Tutwiler felhívta a figyelmet arra, hogy műholdfelvételek alapján a nyugati sivatag alatti vízkészlet kimerülésének üteme a duplájára nőtt esz-Szíszi hivatalba lépése óta.
A szakértő attól tart, hogy a jelenlegi generáció elhasználja a jövő vízkészletét.
A kutak növekvő használata ráadásul nemcsak csökkenti a talajvízszintet, hanem növeli annak sótartalmát is, emiatt kisebb a terméshozam és nagyobbak a gazdálkodók költségei.
A visszanyert termőföldek terméshozamáról nincsenek adatok. Serif Fajjad, a kormánynak tanácsot adó mezőgazdasági szakértő azonban rámutatott, hogy
a sivatagból visszaalakított talaj termékenysége és termőképessége soha nem fogja elérni a Nílus menti földekét, amelyeket a folyó évezredek óta táplált.
Ráadásul az egyiptomiak számára fontos élelmiszernövények közül sok, így a búza és a hüvelyesek sem teremnek majd meg az új földterületen. „Emiatt a szegények és az alsó középosztály nem érzi úgy, hogy ez a fajta rekultivációs projekt a hasznára válna.”
Esz-Szíszi úgy látja, hogy a búza helyett olyan növényeket érdemes exportra termelni, amelyek háromszor többet érnek. Az elnök szerint ez kulcsfontosságú a kereskedelmi deficit csökkentése és új devizaforrások becsatornázása céljából.
Nem csoda, hogy a stratégiai ágazatot a katonai vezetés kézben tartja. Míg az Egyiptomban termesztett növények közel felét kisbirtokosok állítják elő, az államilag támogatott rekultivációs projektekben a fegyveres erők dominálnak.
A hadsereg a gazdaság hatalmas területét ellenőrzi a gyáraktól a mezőgazdasági területekig, és kiváltságos helyzetét kihasználva kiszorítja a versenytársakat.
Sőt, a hadsereg rendszeresen végezteti sorkatonákkal a földmunkákat.
Nagy Márton: három zászlóshajóprojektünk van Egyiptommal – el kell mélyíteni a kapcsolatokatVasúti, telekommunikációs és a magyarországi gázerőművel kapcsolatos együttműködések a zászlóshajók Magyarország és Egyiptom gazdasági kapcsolatrendszerében – jelentette be az afrikai országban Nagy Márton. A nemzetgazdasági miniszter elmondta azt is, hogy a jövőben az agrárium, az orvostechnikai eszközök, a kutatás-fejlesztés és az infokommunikáció lesznek a kiaknázható területek az Egyiptommal folyó együttműködés keretében. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.