Hogy csalogathatjuk vissza a külföldre költözött fiatalokat?

A fiatalok egy nemzet legnagyobb értékei: ahogy a társadalmak öregednek, egyre nagyobb szükség van arra, hogy részt vegyenek a gazdaságban, az adórendszerben és a családalapításban. A nemzetközi munkaerőpiacon azonban a tehetségek megtartása nehéz feladat a kormányok számára, nem is beszélve a vállalkozásokról.

Bár a kereskedelem számára áldás, az EU egységes piacán a fiatalok megtartása óriási nehézséget okoz számos – főleg dél- és kelet-európai – országnak, amelyek gyakran azzal szembesülnek, hogy a legfiatalabb és legképzettebb állampolgáraik a gazdagabb és jobban fizető gazdaságok felé veszik az irányt.

Az „agyelszívás” sújtotta országoknak radikális lépéseket kell tenniük, hogy megtartsák vagy hazahozzák a fiatalokat. A múlt héten Portugália mutatta be legújabb tervét, amellyel megállítja az évek óta tartó elvándorlást.

Luís Montenegro miniszterelnök kisebbségi kormánya fantáziadús költségvetési javaslatot terjesztett elő, amelynek célja, hogy az országot a fiatal felnőttek alacsony adókedvezményes paradicsomává alakítsa, és egy évtizedig tartó adókedvezményeket kínáljon a pályakezdőknek. A Financial Times értesülései szerint az a terv, hogy

• a 35 év alattiak, akik legfeljebb 28 ezer eurót keresnek, az első évben nem fizetnének jövedelemadót;
• ezt követően az adókedvezményt a következő 10 évben fokozatosan csökkentenék;
• és még a külföldi fiatalok is részesülhetnének a kedvezményben.

Lisszabonban egyetértés van abban, hogy hatékony intézkedésekre van szükség. 2008 és 2023 között a becslések szerint 361 ezer 15 és 35 év közötti ember hagyta el az országot, ami az összes kivándorló kétharmadát teszi ki ebben az időszakban.

De nem Portugália az első, amely az agyelszívás megállítása érdekében életkoralapú pénzügyi ösztönzőket fontolgat.

Fél Európa fiatalok nélkül marad

Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben még ingyenes repülőjegyekkel és havi ösztöndíjjal is megpróbálta visszacsábítani a fiatalokat, és a jövedelemadó-mentesség ötlete is a magyar kormánytól származik. Lengyelország szintén csökkentette a 26 év alatti munkavállalók jövedelemadóját. Olaszországban pedig a visszatérő munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára volt egy adókedvezmény-rendszer.

Van logika abban, hogy a pénzszűkében lévő, ambiciózus pályakezdő fiataloknak megkönnyítsük az életét. Az oktatásból a munkába való átmenet költséges, különösen a szegényebb háztartásokból származók számára.

Portugália javaslata egyértelmű jelzés a fiataloknak, hogy bátran gondolkodik, hogy maradásra bírja őket. Nem világos azonban, hogy a pénzügyi ösztönzők valóban jelentős különbséget jelentenek-e a tehetségek megtartásában vagy vonzásában. Az IMF figyelmeztette Portugáliát, hogy a kedvezményes adókulcsok hatása a kivándorlásra bizonytalan.

A jól fizető munkák és a szakmai hálózatok választéka például Brüsszelben, Berlinben és Párizsban nagy vonzerőt jelent.

Ezzel szemben Portugáliának még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy ipari bázisát az idegenforgalmon túlmutatóan diverzifikálja, és több munkahelyet teremtsen. A fiatalok munkanélküliségi rátája pedig több mint 5 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál.

A munkavállalók a lakhatási költségeket, a gyermekgondozási támogatást és a közintézményeket is figyelembe veszik, amikor arról döntenek, hogy hol telepedjenek le. A kormánynak ezt is figyelembe kell vennie adójavaslatában, amely a becslések szerint évente mintegy 650 millió euróba kerülne.

A külföldiek eközben több bizonyítékot szeretnének látni arra, hogy Portugália hosszú távú kilátásai javulnak, különösen azért, mert a javasolt kedvezmények eltűnésével a harmincas éveikben jelentős marginális adóemelésre számíthatnak. Ez azt jelenti, hogy a bürokrácia csökkentésére, a beruházások ösztönzésére és Portugália vállalkozói központként való felemelkedésére irányuló kezdeményezések ugyanolyan fontosak.