Befektetési alapok és garanciák

A befektetési jegy váltásával annak tulajdonosa megbízást ad az alapkezelőnek, hogy a jegy visszaváltásáig vagy eladásáig vagyonát kezelje. Az alapkezelők munkatársai megfelelő hozzáértéssel és szélesebb információs bázissal alakítják ki és menedzselik a portfóliót. Ez természetesen szükségessé teszi, hogy egy többszintű garanciális intézményrendszer "ügyeljen" a befektetések biztonságára. Mindezt persze úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozza az alapkezelőknek a befektetők érdekében minél nagyobb hozam eléréséért folytatott tevékenységét.
Először magát az alapkezelőt kell említenünk, amely csak magyarországi székhelyű és megfelelő engedélyekkel rendelkező társaság lehet.
Nagyon fontos garanciális tényező a letétkezelő, mely csak bank vagy szakosított hitelintézet lehet. A letétkezelő letéteményesként -- az alapkezelő megbízása alapján -- végzi az alap értékpapírjainak letéti őrzését, az ahhoz kapcsolódó kezelést. Vezeti az alap számláit, elvégzi a jegyek eladásával, visszaváltásával, a hozamok kifizetésével és a nettó eszközérték megállapításával kapcsolatos technikai tevékenységet. A letétkezelő tehát szervezetileg elkülönült és független az alapkezelőtől, annak tevékenységét sajátosan ellenőrzi. Az alapkezelő üzleti döntéseinek gazdasági racionalitását ugyan nem vitathatja, hiszen azt nem is ismerheti, azonban -- mint szakmailag önállóan is felkészült szervezet -- az alappal kapcsolatban észlelt bármely rendellenességről haladéktalanul köteles értesíteni az alapkezelőt és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF). Az ingatlanalapok speciális összetétele miatt itt az alapkezelő egy ingatlanértékeléssel foglalkozó, függgetlen szervezetet köteles megbízni.
A PSZÁF széles körű jogosítványokkal rendelkezik az alapok állami felügyeletében. Így minden, az alapkezelővel vagy az alappal kapcsolatos szervezeti változás felügyeleti engedélyhez kötött, illetve a hatóság rendszeres ellenőrzést végez és különböző szankciókat alkalmazhat. Utóbbi a leggyakrabban bírságot jelent azért, mert az alapkezelő olyan értékpapírt is vásárol, melyet az alap kezelési szabályzata nem enged meg, vagy -- főleg részvényeknél -- ezek aránya maghaladja a maximális öt százalékot.
Érdekes szerepe van a tanácsadó testületnek, amely különösen a befektetési elvek meghatározásában nyújt segítséget az alapkezelőnek. Nem kifejezetten garanciális feladatról van tehát szó, inkább olyan alapoknál működik ez a grémium, ahol speciális szaktudás szükséges, így nem véletlen, hogy a külföldön befektető alapoknál találkozunk ilyen szervezettel.
Valójában garanciális jelenetősége van a kezelési szabályzatnak is, hiszen ebben az alapkezelő -- a törvényi keretek között -- kijelöli a befektetési politikát, mely szerint a vagyonkezelést végezni akarja. Hasonló szerepet töltenek be a féléves és éves jelentések, mert ezek az adott időszakban az alap életében bekövetkezett legfontosabb eseményeket mutatják be és a befektetők részére szabadon hozzáférhetők.