Fejezetek a befektetési alapok történetéből

A II. világháború miatt ugyan abban az évtizedben nem lehetett fejlődésről beszélni, de addigra már kialakultak az alapok működési keretei (VG, 2002. február 1., 19. oldal). Az ötvenes évektől azonban igazi fellendülés figyelhető meg. Az egyre inkább dominánsabbá váló nyílt végű alapok tőkéje 1940-70 között a százszorosára nőtt, és 47,6 milliárd dollárt tett ki az Egyesült Államokban. Az alapok száma elérte a 361-et, melyek közül a legtöbb részvénybefektetéseket végzett. A hetvenes évek elején az első olajválság következtében fellépő növekvő infláció és a volatilis részvényárfolyamok csökkentették a kockázatosabb termékek vonzerejét, de az 1974-ben megjelent új konstrukciók hatalmas sikert értek el. Ezek a nálunk is ismert pénzpiaci alapok, melyek eszközértéke 1985-re megközelítette a 250 milliárd dollárt. A tőkebeáramlást az segítette elő, hogy a betéti számlák kamata maximalizált volt, így a pénzpiaci alapok hozama ennek háromszorosát is elérte.

A megnövekedett igények következtében a termékválaszték is bővült. Megjelentek az első helyhatósági kötvény-, az opciós alapok, az úgynevezett Ginnie Mae- (jelzálog)alapok, majd nagy sikert értek el a fedezeti és az iparági alapok.

Ez a befektetési lehetőség Európában is nagy népszerűségnek örvendett, így a formálódó szabályozási közösség erre a területre is kiterjedt. Az Európai Tanács 1985-ös és 1988-as direktívája foglalkozott először a kérdéssel. Az ilyen szabályok alapján működő - mára uniós - konstrukciókat UCITS-alapoknak nevezik.

Ezek a szabályok csak a nyílt végű értékpapíralapokra vonatkoznak, és egy részvénybefektetés súlya elérheti a 10 százalékot is, bár ezek összesített aránya nem lehet 40 százaléknál nagyobb. A piaci szereplők igényei azonban a kilencvenes évekre túlfeszítették ezeket a korlátokat, ezért folyamatban van egy módosító javaslat kidolgozása, ami - a régi UCITS-ok mellett - új lehetőségeket is bevonna az egységes szabályozásba, elsősorban a derivatív eszközök alkalmazhatósága terén.

A befektetési alapokban kezelt lakossági megtakarítások nagysága a világon megközelíti a 10 ezer milliárd eurót. Ebből az Egyesült Államok 6000, az Európai Unió 2600 milliárd euróval részesedik. Összehasonlításul: Ausztriában 75 milliárd, míg Magyarországon kétmilliárd eurót tesz ki a befektetési alapokban lévő tőke. Aktuális adatok alapján a befektetési alapok száma összességében mintegy 50 ezret tesz ki (Egyesült Államok 7500, Európai Unió 20 000, Ausztria 3000, Magyarország 100).

Munkatársunktól