A befektetési alapok működési költségei

Egy befektetési alap esetén nemcsak a jegytulajdonos kíván hozamot realizálni, hanem az ahhoz kötődő szervezetek is profitorientáltan végzik tevékenységüket, illetve az alap működtetésével kapcsolatos - elsősorban garanciális - feladatok ellátása is pénzbe kerül.

A működési költségek között elsősorban az alapkezelői díjat kell említenünk, ami minden terméknél a legnagyobb tényező. Mintegy két évvel ezelőtt azonban - a piac stagnálása idején - itt éles díjverseny alakult ki, ami még a kockázatosabb termékeknél is jelentősen csökkentette a díjakat. Ezért most, vagyis a jelentős tőkeméret beáramlása idején nem számíthatunk további mérséklődésre.

Kiadást jelent még a letétkezelő, a könyvvizsgáló és a pénzügyi felügyelet díja. Komoly tétel lehet az értékpapír-forgalmazásnál felmerülő költség. Emellett egyéb (például hirdetési) költségek is felmerülhetnek, bár a legtöbb esetben ezt az alapkezelő a saját büdzséjéből fedezi.

Összességében az mondható el, hogy a működési költségek az alap éves átlagos nettó eszközértékének 1-5 százalékára rúgnak. A legolcsóbbak a pénzpiaci alapok, míg a nemzetközi részvényalapok általában a drágábban működtethető termékek közé tartoznak. Természetesen sok függ attól is, hogy az alap mennyire aktívan menedzselt. A felső határ elérése tehát részvényalapoknál képzelhető el, ahol egyes kezelési szabályzatok sikerdíj felszámítását is lehetővé teszik, de az utóbbi évek teljesítménye alapján erre nem került sor.

Fontos hangsúlyozni, hogy egy alapba történő invesztálás a befektetőt közvetlenül, illetve az alapot terhelő költségekkel együtt is jóval olcsóbb, mint egy portfólió személyes menedzselése.

Végül megjegyzendő az is, hogy a befektetési jegyek hozamát jelenleg nullaszázalékos személyi jövedelemadó terheli. Ez ugyan nem költségtényező, de a profitot jelentősen befolyásoló körülmény.

Munkatársunktól