Bankbetétek: szezonális hatás, vagy trendforduló?

Az elmúlt évben tavasztól csak az orosz tőzsdeválság utáni szinthez hasonlíthatóan nőtt a lakosság banki megtakarításainak összege. Ezért kissé meghökkentőnek tűnhet a legutóbbi - reálértékű csökkenést tartalmazó - adat. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) megtakarításokról közzétett előzetes számai szerint - amennyiben az inflációs kompenzációt is figyelembe vesszük - a pénzintézetektől több pénzt vittek el a háztartások, mint amennyit oda elhelyeztek. Arról azonban még igen korai lenne állást foglalni, hogy a legutóbbi érték trendfordulóra utal, vagy esetleg csupán szezonális hatások eredőjeként alakult ki.

A legalábbis időszakos trendváltozást támaszthatja alá, ha az idősoros adatokat abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy a bankok milyen arányban részesültek a megtakarításra szánt összegekből. Grafikonunkon jól látható, hogy pénzintézeteknél elhelyezett összegek nagysága nem minden esetben ad pontos felvilágosítást arról, hogy a háztartások abban a hónapban épp mennyire részesítik előnyben ezt a megtakarítási formát. A legutóbbi adat pedig ilyen szempontból leginkább a 2000. év elejét idézheti fel. Akkor a bankokba helyezett összegek nagyságánál nagyobb mértékben apadt az összes megtakarításon (ezt a tartozások nélkül számítottuk, hiszen - eddig - nem ugyanaz a kör jelentkezett befektetőként, amely a hiteleket felvette) belüli részarány. Az április és a május pedig már effektív csökkenést hozott. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a mostanihoz hasonló jelenség már előfordult. Erre azonban az általunk vizsgált időszakban csak 1998 márciusában került sor. 1999 októberében ugyanis a bankok havi megtakarításokon belüli részesedése nem esett 10 százalék alá, és a tavaly februárban bekövetkezett csökkenésnél is e fölött maradt az arány.

A befektetési típusok között egyébként rendre lejátszódik bizonyos fokú átrendeződés. A lakosság például 1998 ősze óta "bünteti" a részvényeket. Az eladások révén innen felszabaduló pénzt viszont általában nem elköltötték, hanem máshová csoportosították át. Ez a folyamat elvben nem független attól, hogy egy-egy befektetési típus milyen hozamot biztosított. A háztartások részvényállományának (végrehajtott tranzakciók szerinti) alakulása azonban az átértékelődési veszteségekkel vagy nyereségekkel semmilyen kapcsolatot sem mutat. A korrelációs hányados még különböző statisztikai szűrők vagy módosító tényezők (például annak feltételezése, hogy az egyik hónapban bekövetkező változás a megtakarítási szokásokat csúsztatottan, csak a következő hónapban befolyásolja) alkalmazásával sem éri el még az 50 százalékot sem.

Persze ha statisztikai módszerekkel nem is, ép ésszel azért nem nehéz a hazai tőkepiac helyzete és a részvény vételek-eladások közötti kapcsolatot megtalálni. Az általános kiábrándultsághoz vezető útról (ami csak a hazai papírokra vonatkozik, hiszen a magyarok által vásárolt külföldi részvények forgalma szépen gyarapodik) viszont már meglehetősen sok publikáció látott napvilágot. Ráadásul éppen e csalódottság miatt a részvények csak mérsékelten "szólnak bele" a megtakarítók pénzéért folytatott versenybe.

A bankok legnagyobb riválisai ezen a téren egyértelműen a befektetési alapok. Az utóbbi időben ez a harc egyre erőteljesebb. Nyilvánvalóan annak is köszönhetően, hogy a befektetési alapok között a tőkepiaci instrumentumok háttérbe szorultak, helyet adva olyan megoldásoknak, amelyek méltán hasonlíthatók a látra szóló bankbetétekre. Annál azonban - sőt még a lekötések nagyobb részénél is - határozottan többet fialnak.

A havi megtakarításokból való részesedésekkel kapcsolatban érdemes néhány statisztikai jellemzőt megemlíteni - már amennyire ilyen időtávnál és hazai, a pénzügyi kultúra terén még meglehetősen elmaradott viszonyaink között az egész témát egyáltalán meg lehet így közelíteni. Négy év alatt a megtakarításoknak átlagosan majdnem 38 százaléka landolt a bankoknál, a befektetési alapoknál ez az érték alig lett magasabb 10 százaléknál. 2000 elején a befektetési alapok az újonnan elhelyezett megtakarítások mintegy felét vitték el. Az idén pedig eddig ennél is jobb az arány.

Érdemes megemlíteni még a devizabetéteket. Annak ellenére, hogy minden (észbeli és statisztikai) jel szerint a devizabetétek semmiképpen sem tekinthetők befektetési formának. Az euróátállás miatt viszont az év vége környékén több furcsaság is akadt. Februárban a jegybank jelentése szerint a devizaállomány csökkenését a külföldi készpénzállomány növekedése kísérte. Míg ugyanis tavaly a készpénzben levő EMU-tagvaluták jelentős részét devizaszámlára helyezték a háztartások, az idén ellentétes irányú mozgás indult meg.

A bankjegyváltás egyébként a betéteknél is éreztette hatását, hiszen az MNB becslése szerint 70 milliárd forintnyi, fiókokban levő pénz volt a lakosságnál, amelynek jó része a pénzintézetekhez vándorolt. Decemberben ezért lehetett olyan kiugróan magas a devizabetét-állomány gyarapodása. Amint az eddig kamatozás nélkül hevertetett pénzek megtalálják a helyüket, lecsitulnak a hullámok. Változatlan nemzetgazdasági helyzet esetén így minden bizonynyal folytatódhat a devizabetétek lassú apadása.

B. Varga Judit