Ismét a távközlés a leggyengébb

A vezető tőzsdeindexek szerény elmozdulása - az amerikai S&P 500 és az európai Stoxx 50 is lényegében nullában zárt - mögött az idei év első negyedében is az egyes szektorok eltérő teljesítménye állt. A tavalyi esztendő utolsó negyedében lényegében mindegy volt, milyen papírba fektet az ember: a szektorok nagy része felfelé mozdult el, különbség csak a mértékben mutatkozott. A januártól március végéig tartó időszakban viszont igen fontossá vált, hogy milyen iparágat részesít előnyben a befektető. A számokból kiderül, hogy sok kis nyertes mellett két nagy vesztes akadt: éppen az a két szektor veszített, melynek cégei részvényeivel a legnagyobb értékben kereskednek szerte a világon. Az egész világot átfogó szektorteljesítményt a Standard & Poor's indexeinek segítségével érdemes áttekinteni, Európa esetében pedig a Dow Jones hasonló besorolással dolgozó Stoxx szektorindexeit hívtuk segítségül.

A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a legjobb teljesítményt az alapanyaggyártók és az energetikai cégek érték el. Utóbbi szektor kimagasló teljesítményét könynyű megmagyarázni az olajár váratlan megugrásával, az alapanyaggyártók szereplése azonban kissé meglepte az elemzőket. Először is Amerikában teljes megrökönyödést okozott az arany árának és vele együtt az aranyat kitermelő cégek árfolyamának meredek emelkedése. Az arany a korábbi években arra szolgált, hogy a tőkepia-cok hanyatlásakor felszabaduló pénzek keressenek benne menedéket, ára azonban csak időlegesen tudott emelkedni, a 300 dolláros unciánkénti szintet nem tudta áttörni. Most viszont váratlanul kitört az aranyláz, amiből azt a következtetést lehetne levonni, hogy nagyon nagy baj van a gazdaságban, és a befektetők a nemesfém vételével próbálják biztonságba helyezni pénzüket. Ennek azonban éppen ellentmond az, hogy nemcsak az aranybányák erősödtek világszerte, hanem a többi alapanyag-kitermelő cég is. Ez utóbbiak általában az ipari aktivitás bővülésével párhuzamosan szoktak jól szerepelni, ez pedig arra utal, hogy a gazdaság jó úton jár, s következhet a fellendülés.

Szintén a gazdaság talpra állásával kapcsolatos bizalom jeleként értékelhető, hogy a ciklikus fogyasztói javak szektor viszonylag jól szerepelt. Ez sem ad ugyanakkor egyértelmű jelzést: egyrészt a csoporton belül a kiskereskedelem alig 3 százalékot erősödött, s az autógyártók árfolyamának 10 százalék feletti bővülése emeli leginkább az átlagot, másrészt a nem ciklikus, tartós fogyasztási cikkeket gyártó szektor jobban szerepelt. A ciklikus szektoron belül jelentős lehúzóerő volt még a médiacégek 3,2 százalékos esése.

A hagyományosan defenzív szektorok közül az egészségügy teljesítményéből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mivel Amerikában minimális csökkenés, Európában szerény növekedés volt a végeredmény. Összességében a gazdasági ciklusokkal hagyományosan együtt mozgó alszektorok közül az autógyártás, a vegy-, az építőipar és a papírgyártás kimagaslóan szerepelt, a kiskereskedelmi cégek azonban csak alig drágultak. A defenzív szektorok közül ráadásul szintén jelentősen emelkedtek az élelmiszer-ipari cégek (a Coca-Cola és a PepsiCo például egymással versenyezve döntögette a történelmi csúcsokat egyészen a múlt hétig), a gyógyszer- és a dohánygyárak viszont átlagosan muzsikáltak.

Mindebből nehéz egyértelmű következtetést levonni a gazdasági kilátásokra vonatkozóan, az azonban jól látszik, hogy az úgynevezett hagyományos iparágak, ezeken belül a valós értéket képviselő (stabil, többé-kevésbé kiszámítható nyereséget elérő) társaságok jól szerepeltek az első negyedben. Ezzel éles ellentétben állnak a növekedési részvények: a bizonytalan profitkilátást erősen büntette a piac. Hiába térhet elméletben vissza a gyors növekedés a technológiai szektorba a gazdaság gyors talpra állásával, ha eddig a cégeredmények szintjén nemigen mutatkoztak ennek jelei. A negyedév második felében egyre inkább elterjedt a nyereség nélküli fellendülésről szóló nézet, miszerint a növekedés beindulása nem jár majd együtt a cégeredmények javulásával. Ezért márciusban már a kedvező makrohírekre sem nagyon reagáltak a piacok, és a vállalati hírek kerültek előtérbe. A technológiai szektorban az idő haladtával egyre többen gondolták úgy, hogy - mivel a cégeredmények gyors bővülése beépült az árfolyamokba - a papírok kockázata túlontúl megnőtt. Emiatt indul be elemzők szerint a rotáció, melynek keretében a bizonytalan technológiából a tuti biztos defenzív és a makroadatok által felbátorított ciklikus papírokba áramlott a pénz.

A legrosszabbul szereplő szektor azonban nem a technológiai lett, hanem a távközlési. Mind Amerikában, mind Európában jelentős mértékben estek a távközlési szolgáltatók, az ok mindenhol nagyjából ugyanaz volt: a magas adósságállomány. Ez önmagában elriasztotta a befektetőket a telekomcégektől, azonban a javuló makroadatok nyomán a negyedév végére feléledtek a kamatemelési várakozások is: a magasabb kamatszint pedig a pénzügyi szektoron kívül a jelentősen eladósodott cégek számára a legkedvezőtlenebb. Ezért a negyedév végén még kaptak egy nagy pofont a távközlési cégek, globális szinten a szektor 14, Európában 16, Amerikában 18 százalékot zuhant. Érdekes módon a pénzügyi szektort ezúttal nem viselték meg a kamatemelési várakozások, márciusban a legjobban teljesítő cégek között voltak a bankok, a biztosítók gyengébben muzsikáltak.

Végül szektoroktól függetlenül érdemes megemlíteni, hogy legjobban a stabil eredményű kis- és közepes méretű cégek szerepeltek, mivel a könnyen átlátható mérlegstruktúra nyomán őket egyáltalán nem érintették a könyvelési botrányok, s a gazdaság fellendülésére méretükből fakadóan igen fürgén tudnak reagálni.

Ács Gábor